Pakisztáni, skót és máltai légiós az NB I-ben

A nyári átigazolási időszakban a magyar egyesületek 29 labdarúgót szerződtettek külföldről, közülük 15-en az egykori Jugoszláviából származnak, de erősödött a brit és a spanyol vonal is. Az hamar kiderült, hogy a Debrecen jó vásárt csinált a remek felépítésű Adamo Coulibaly leigazolásával, aki a BL-meccseken is jó teljesítményt nyújtott, arra azonban majd az idő adja meg a választ, hogy a Videoton-drukkerek hogyan emlékeznek majd vissza a Sportingban is szereplő Milan Purovicról, vagy hogy Kispesten születik-e dal Viliam Mackóról.

A bajnokcsapat igyekezett magyar játékosokkal megoldani az erősítést, azért a DVSC-TEVA is vásárolt egy külföldi futballistát Adamo Coulibaly személyében. A francia támadó 1981. augusztus 14-én született Párizsban, karrierje nagy részét francia alacsonyabb osztályú klubokban töltötte. A fővároshoz közeli Bry-sur-Marne-ban kezdett el futballozni, majd a Noisy-le-Grand és az FC Perreux következett, ahol 2001 és 2004 között szerepelt.

Ezt követően kicsit távolabb igazolt Párizstól, ha nem is sokkal: két éven keresztül a Neauphle-le-Chateau csapatában játszott, amely Versailles-tól 21 kilométerre található. Az első, komolyabbnak nevezhető együttese az AS Poissy volt, amely története során egyszer a másodosztályban is megfordult, de a 2006/07-es idényben csak a negyedik vonalban porosodott.

Coulibalynak jól ment a játék, 23 bajnokin 11 gólt ért el, és ez elég volt ahhoz, hogy felhívja magára a belga másodosztályú St. Trond figyelmét. Belgiumban klubtársa volt az az Ibrahima Sidibé is, aki éppen Debrecenből érkezett. A második vonalban Coulibaly 28 találkozón hétszer volt eredményes, majd tavaly nyáron az ugyanebben az osztályban szereplő RFC Antwerpen szerződött. Az Antwerpenben már nem volt ilyen gólerős, az előző szezonban mindössze három alkalommal talált be, pedig 33 összecsapáson lépett pályára.

Újpesten a skót vonal lett erős, miután a Celtic tartalékcsapatának edzőjét, Willie McStayt bízták meg a csapat irányításával. McStay magával hozta Mark Millart is, a középpályást a Celtic utánpótlásbázisán az egyik legtehetségesebbnek tartották, az előző szezonban ő volt az év játékosa a tartalékok között, ám az első csapatba kerülésre semmi esélye nem volt, így kerülhetett kölcsönbe Újpestre.

Karrierje során egyetlen alkalommal játszhatott a felnőttek között a glasgow-iaknál, 2008 augusztusában egy Manchester City elleni felkészülési mérkőzésen a 62. percben állt be. Egy hónappal később meghívót kapott a skót U21-es válogatottba - ami még őt is olyan váratlanul érte, hogy vissza kellett utaznia a klub edzőközpontjába a cipőjéért. Az előző idényben két alkalommal volt eredményes az utánpótlás-bajnokságban, 2006-ban pedig korosztályos bajnokságot nyert a Celtickel.

McStay (középen) az újpesti skótok feje

A hazai klubok zöme továbbra is leginkább délszláv országokból igazol, erre jó példa a ZTE is: a zalaiak két futballistát vettek az egykori Jugoszláviából. A szerb Nenad Todorovic Belgrádban született, a helyi OFK-ban kezdett futballozni, de a felnőttek között a Mladost Apatinban mutatkozott be.

A 2002/03-as idényben a másodosztályban tíz mérkőzésen játszott a feljutásért küzdő csapatban, és egy gólt ért el. A következő szezonban már a harmadosztályban, a cselarevói CSK Pivarában szerepelt, majd a Backa Palanka következett ugyanebben a divízióban. A 2005/06-os bajnokságban visszatért a második vonalba, a szabadkai Spartakban kapott szerződést, majd 2006 nyarán nevelőegyesülete, az OFK következett.

Rendszeresen pályára is lépett a csapatban, 19 bajnokin szerepelt, az Auxerre elleni UEFA-kupa-mérkőzésen is ott volt a kezdők között - ezen a meccsen azonban piros lapot kapott. A 2007/08-as bajnokságot kölcsönben a Hajduk Kulánál töltötte, az előző szezonban pedig ismét az OFK-ban szerepelt, ahol 20 bajnokin egyszer volt eredményes.

A Zalaegerszeg másik új külföldije a szlovén Leon Panikvar. Az NK Mariborban kezdte pályafutását, 21 esztendősen mutatkozott be a csapatban 2004 őszén. Első idényében balhátvéd létére két gólt szerzett, ráadásul két egymást követő találkozón, de fokozatosan kikopott a kezdőtizenegyből. 2006 nyarán még négy mérkőzésen szerepelt az UEFA-Intertotó-kupában, de szeptemberben kölcsönadták a Bela Krajinának. Ezzel a klubbal ugyan kiesett az élvonalból, de a Maribor visszahívta, és 2008 tavaszáig ismét ott futballozott. Ekkor szerződtette a Primorje Ajdovscina, amelynek színeiben alapember volt az előző idényben - azonban csapata kiesett a legjobbak közül.

A Kecskeméthez újabb öt külföldi labdarúgó érkezett nyáron. A román Sergiu Olteanut a másodosztályú Liberty Oradeától vették meg; a brazil Robson de Souza Vasconcelos Goes pedig a Nova Iguacutól érkezett - ez a gárda Rio állam második vonalában szerepel. A horvát Goran Perak már játszott hazája élvonalában, még ha a 23 esztendős középpályás eddig nem is futott be olyan karriert, mint amilyet jósoltak neki. Perak rendszeresen tagja volt a különböző korosztályos válogatottaknak, és még csak 18 esztendős volt, amikor bemutatkozott a felnőttek között: a 2004/05-ös idényben öt találkozón játszott az NK Osijekben.

Később azonban nem tudta beverekedni magát az eszékiek első csapatába, így rendre kölcsönadták, megfordult a Graficar Vodovodban és a Beliscében is. 2007 januárjában aztán a másodosztályú Hrvatski Dragovoljac vette meg, amellyel két nekifutásra sem sikerült kiharcolnia a feljutást. Tavaly nyáron megváltak tőle, az Imotskihoz került, a kecskemétiek pedig onnan csábították el.

A szlovén Milan Rakic egyes források szerint a válogatottságig vitte - más kérdés, hogy a szlovén szövetség hivatalos statisztikái szerint ilyen nevű játékos egyszer sem húzta fel a címeres mezt. A 28 esztendős futballista Újvidéken született, és a helyi RFK volt az első klubja, amely a jugoszláv második ligában szerepelt.

A 2001/02-es idényben már a szlovén másodosztályú Aluminij Kidricevóban futballozott, és a klubbal nagy meglepetésre egészen a kupadöntőig jutott. 2003-ban megvette Rakicot a Maribor, ahol négy szezont töltött el: a legjobban a 2005/06-os sikerült neki, amikor hatszor talált be. 2007-ben átigazolt Koperbe, majd a legutóbbi idényben egy újabb volt jugoszláv tagállam következett: Montenegró, ahol a Mogren Budvában játszott 20 bajnokit.

Honfitársa, Uros Veselic az Aluminijben is klubtársa volt Rakicnak: a 22 éves csatár 2005 és 2008 között játszott Kidricevóban, előtte szerepelt az osztrák Sturm Grazban, utána pedig a LASK Linzben - de egyik gárdánál sem játszott sokat, pedig U21-es válogatott volt. 2008 októberében fel is bontották szerződését Linzben, és csak februárban talált magának új klubot: hazatért a Rudar Velenjéhez, ahol tavasszal hat bajnokin szerepelt, gól nélkül.

A Videoton egy olyan csatárral erősített, aki már a Bajnokok Ligájában is szerepelt: a montenegrói Milan Purovic a portugál Sporting színeiben játszott a legrangosabb európai kupasorozatban. Az 1985-ös születésű támadó már 17 esztendősen rendszeresen szerepelt a Buducnoszt Podgoricában, és kifejezetten eredményesen, három szezon alatt 29 gólt alatt ért el - csatártársa egyébként Nikola Zigic volt.

Purovic (jobbra) a BL-ben a Manchester ellen is pályára lépett

2005 nyarán elvitte a Crvena Zvezda, egy évvel később ott volt az U21-es Európa-bajnokságon Szerbia és Montenegró válogatottjával. Montenegró különválását követően az új ország első válogatott mérkőzésén is szerepelt - éppen Magyarország ellen. Az idő tájt már a lisszaboni Sporting profija volt, a portugálok 2007 nyarán szerződtették, de itt kevésbé ment neki a játék, 15 bajnokin két gólra volt képes. Az előző idényben a török Kayserispornak adták kölcsön, ahol négyszer volt eredményes.

A horvát Damir Milanovicnak nincsenek ilyen jó referenciái, de azért a székesfehérváriak 27 esztendős középpályása is több, mint 50 bajnokit játszott a horvát élvonalban: az előző két szezonban a Sibenikben alapember volt. Korábban három évet lehúzott a bosnyák Posusjénél is. A szlovák kapus, Tomás Tujvel pedig az FC Nitra kispadját cserélte fel a Videotonéra: a 26 esztendős játékos ugyanis Nyitrán is többnyire csak csere volt. Védett viszont négy UEFA-Intertotó-kupa-mérkőzésen is, háromszor 2006 nyarán, egyszer pedig tavaly.

A Győri ETO FC két egykori eszéki futballistát is igazolt. A középpályás Marko Dinjar ugyan nem közvetlenül Horvátországból érkezett, hiszen legutóbb az orosz Terek Groznyijban szerepelt, de előtte öt idényen keresztül játszott az Osijekben, amelynek színeiben még 2004 áprilisában debütált. Az egykori U21-es válogatott itt együtt futballozhatott Valentin Babiccsal, akit a győriek Eszékről szerződtettek: a hátvéd közel 100 horvát élvonalbeli bajnokin szerepelt 2004 óta, az előző két idényben egyaránt öt találatig jutott.

Balszerencsésnek mondhatja magát az ETO új grúz légiósa, Giorgi Ganugrava, aki az egyik első edzésen súlyos sérülést szenvedett, ezért fél év kihagyás vár rá. A hátvéd az előző két idényben mindössze három bajnokin szerepelt a cseh Mladá Boleslavban. Pedig korábban a Zesztofaniban olyan teljesítményt nyújtott, hogy még a válogatottba is meghívták: 2005-ben három vb-selejtezőn lépett pályára. A román Mihai Nicorec számára viszont a magyar élvonal is előrelépést jelentett. A 23 éves támadó ugyan a Rapid játékosa volt, de bukarestieknél a felnőttek között egyszer sem szerepelt: vagy a tartalékok között játszott, vagy pedig kölcsönadták valamelyik alacsonyabb osztályba. Az előző szezonban például a második vonalban, a Minerul Lupeni színeiben négy gólt ért el.

A Diósgyőr a Partizan Beograd juniorjai közül szerződtette a 18 esztendős Nemanja Bulatovicsot - viszont a montenegrói Vlado Jeknic sokkal komolyabb erősítésnek tűnik. A 26 esztendős hátvéd éveken keresztül játszott a szerb élvonalban a Sutjeska Niksicben, majd 2005 nyarán a német másodosztályú Wacker Burghausenbe igazolt.

Két éven keresztül futballozott a csapatban, majd a Wehen Wiesbaden következett - két idény alatt összesen 57 meccset játszott a Bundesliga 2-ben. Menet közben pedig a montenegrói válogatottban is bemutatkozott: ő is ott volt a Magyarország elleni mérkőzésen. A Győrben légióskodó csatár, Bojan Brnovic Jeknics sógora. A montenegrói vonalat erősíti a Kaposvár új szerzeménye, Igor Lambulic is, aki a Grbalj csapatától érkezett - ez a klub az előző idényben a negyedik helyen végzett a montenegrói bajnokságban.

Kispesten két szlovák futballistát igazoltak. A középpályás Viliam Macko éveken keresztül a Tatran Presov labdarúgója volt, de gyakran csak a tartalékok között játszott, mígnem 2007 januárjában eladták a Ruzomberoknak - így bemutatkozhatott az élvonalban. Az előző idény második felét a Zlate Moravce csapatában töltötte, ahol két gólt szerzett.

Honfitársa, Milan Pastva nem először játszik hazánkban, hiszen 2007 őszén a Tatabánya játékosa volt. A 29 esztendős középpályás karrierje elején a szlovák másodosztályban futballozott, és Rimaszombatról 2003-ban némileg meglepő módon a litván FBK Kaunas vette meg, ahol bajnokságot is nyert. 2004-ben szintén a litván Silutében szerepelt, majd hazatért, és az AS Trencínben játszott - egészen addig, amíg a Tatabánya meg nem szerezte, majd miután hazatért, a Pezinokban és a Mestro Prievidzában focizott.

A Pápa a Daugava Daugavpils lett játékosával, Vadim Zulevsszel erősített. A Vasas Svédországból igazolt egy szerb labdarúgót. Djordje Mrdjanin a Hajduk Kulában kezdte karrierjét, és sokáig ott is játszott, 2006 nyarán még az UEFA-kupában is pályára lépett. 2007-ben aztán a svéd másodosztályú Degerforsba igazolt, ahonnan fél év elteltével visszatért Szerbiába, és a 2007/08-as bajnokság első felében 12 bajnokin egy gólt ért el. Tavaly megint Svédországba szerződött, az IFK Norrköpinget öt meccsen erősítette az első osztályban, majd a csapat kiesését követően a második vonalban folytatta - a Vasas innen vette meg.

A legtöbb új légióst a Ferencváros igazolta, a zöld-fehérekhez hat játékos érkezett. Közülük a legnagyobb név kétségtelenül a máltai válogatott kapusa, Justin Haber. A 28 esztendős játékos hazájában a Florianában kezdte karrierjét, de már 1998-ban kölcsönadták a bolgár élvonalbeli Dobrudzsa Dobricsnak, ahol három bajnokin védett.

Justin Haber védte a máltaiak kapuját a magyarok elleni vb-selejtezőn, Hajnal Tamás szabadrúgásánál hiába nyújtózkodott

Három évig szerepelt a Birkikarában, és eközben hívták meg először a nemzeti csapatba 2004-ben. 2005 nyarán ismét légiósnak állt: először a francia harmadosztályú Quevellyben védett, majd a belga másodosztályú Excelsior Virtonban. 2007 telén hazatért a Marsaxlokkba, ahonnan a görög másodosztályú Haidari vette meg, de itt csak egy évet töltött el, mert 2008 nyarán a Sheffield United igazolta le.

A sheffieldieknél egyébként már korábban is járt próbajátékon, de akkor még nem tartottak rá igényt. Hiába volt azonban a csapat játékosa, egyetlen tétmérkőzésen sem vetették be, így az időközben már 35-szörös válogatott kapus szívesen jött a Fradihoz. Hasonlóan gondolkodhatott a pakisztáni Ahmed Adnan is, aki már Angliában született, és a Bury akadémiáján ismerkedett meg a sportág alapjaival, sőt két évet eltöltött a Manchester United utánpótlásánál is.

Felnőttként a Huddersfield Town volt az első klubja, ahol három év alatt 41 mérkőzést játszott. Miután 2007-ben nem kötöttek vele új szerződést, a Tranmere Rovers játékosa lett, de itt sem tudta beverekedni magát a kezdők közé, így előbb az ötödosztályú Mansfield Townnak, majd a negyedosztályú Port Vale-nak adták kölcsön. Ekkor már válogatott volt, a címeres mezben 2007 októberében debütált Irak ellen. A fiatal angol hátvéd, Cory Sinnott is valószínűleg a több játéklehetőség miatt választotta a Fradit, hiszen nevelőegyesületében, az Evertonban kevés esélye volt a csapatba kerülésre. Pedig amikor 2007 októberében, 17 évesen profi szerződést írt alá a liverpooliaknál, akkor valószínűleg arra számított, hogy előbb-utóbb bemutatkozhat a Premier League-ben.

A szerb csatár, Bojan Mamic hazájában jó néhány csapatot megjárt, futballozott a Dunavecben, az OFK Beogradban, az Obilicben, a Rad Beogradban és a Mladenovacban is. 2006-ban aztán a fehérorosz MTZ-RIPO Minszkben kötött ki, ahol a 2006-os bajnokságban öt gólt ért el, majd a következő évben a Belarusz Kupában remekelt.

2008-ban Litvániába szerződött, és miután fél év alatt négy találatot szerzett az Atlantas Klaipeda játékosaként, a bajnokság közben megvette az FBK Kaunas. Egy gólra itt is jó volt, aranyérmet nyert a fővárosi csapattal, de az előző idényben már a spanyol harmadik vonalban, a Ciudad de Lorquíban játszott.

Ugyanebben a csapatban (amely tulajdonképpen a Ciudad Murcia jogutódjának számít) szerepelt a spanyol középpályás, Joaquín Pastor Martínez (aki a Real Murciában kezdte karrierjét, majd játszott a Moratallában is), illetve a szintén spanyol Carlos Alcántara is. Utóbbi karrierje kifejezetten ígéretesen indult, hiszen a Villarrealban nevelkedett, és már tizenévesen bemutatkozhatott a felnőttek között.

A 2004/05-ös idény hetedik fordulójában a Mallorca elleni idegenbeli bajnokin Manuel Pellegrini edző a kezdő tizenegybe jelölte, olyan futballisták mellett, mint Marcos Senna, Diego Forlán, José Reina vagy Juan Román Riquelme.

Alcántara még egy bajnokin lépett pályára az idényben, és két BL-meccsen is bevetették, a következő szezonban pedig három találkozón játszott a Primera Divisiónban. 2006-ban aztán kölcsönadták a Deportivónak, ahol azonban egyetlen találkozón sem szerepelt, majd jöttek az alacsonyabb osztályú gárdák: a Real Jaén, a Cartagena majd végül a Ciudad de Lorquí.

www.global-soccer.eu