Gólzáport hozott az Arsenal idei hadrendváltása

A legrangosabb európai bajnokságokat figyelembe véve jelenleg az Arsenal rendelkezik a legjobb gólátlaggal: az Ágyúsok hét mérkőzés alatt 24-szer voltak eredményesek, ami meccsenkénti 3,5-es átlagot jelent. Ez jobb, mint a látványos futball kapcsán elsősorban emlegetett FC Barcelonáé vagy Real Madridé - a jelek szerint Arsene Wenger futballfilozófiája remekül működik.

Az Arsenalt Wenger irányítása alatt mindig is az egyik leglátványosabban futballozó csapatnak tartották, azonban rendkívül gyakran merült fel az a kritika, hogy a gárdából hiányzik a "gyilkos ösztön" - vagyis túlságosan is a szépségre törekszik, helyzetkihasználása messze nem ideális. Amikor a nyáron az egyesület eladta a Manchester Citynek a togói középcsatárt, Emmanuel Adebayort, ráadásul senkit sem igazolt a helyére, akkor a szurkolók joggal tartottak attól, hogy a gólok még jobban fognak hiányozni.

Ennek azonban éppen az ellenkezője történt. Az Arsenal rögtön a Premier League első fordulójában 6-1-re verte az Evertont, ráadásul idegenben, majd otthon négyet vágott a Portsmouth-nak, a későbbiekben négyszer volt eredményes a Wigan Athletic ellen, a legutóbbi fordulóban pedig a Blackburn Rovers ellen szerzett hat találatot. Amióta Wenger a klub edzője, márpedig ennek immár több mint 13 esztendeje, nem volt olyan idény, amikor az Ágyúsok kétszer is hat gólt lőttek egy meccsen.

A gólerősséghez mindenképpen hozzájárult az a tény, hogy a francia edző a nyáron változtatott a jól megszokott 4-4-2-es csapatszerkezeten. Az új formációt 4-3-3-nak vagy 4-3-2-1-nek is fel lehet fogni: annyi mindenesetre bizonyos, hogy az előretolt ék mellett a két szélen rendre két olyan, kifejezetten támadó felfogású játékos kap helyet, akik ugyan nem csatárok, de igazából középpályásnak sem nevezhetők.

Ebbe a kategóriába Andrej Arsavin, a sérüléséből csak nemrégiben felépült, először éppen a Blackburn ellen játszó Theo Walcott tartozik - az ő stílusukhoz ez a felállás ideális, és Wenger alighanem éppen ezért döntött ezen taktika mellett. Walcott sérülése idején az alaphelyzetben középcsatár Nicklas Bendtnert szerepelt a jobb szélen, de játszott a poszton Eduardo és Tomás Rosicky is.

A siker titka azonban nem is az alaptaktika, hanem az, hogy a futballisták rendkívül gyakran váltanak pozíciót, és a sok mozgás lehetővé teszi, hogy az Arsenal szinte a végletekig gyakorolja a tőle megszokott passzjátékot. A Blackburn ellen gólt szerző Walcott is ezt emelte ki. "Nagyon sok a helyváltoztatás a játékunkban, ami megnehezíti a védők dolgát, mert mindig más játékossal kerülnek szembe" - nyilatkozta a fiatal szélső a mérkőzést követően.

A játékrendszernek köszönhető az is, hogy többen is oda tudnak érni a kapu elé, a gólszerzés nem elsősorban a középcsatár feladata: a kényszerűségből idekerült Robin van Persie három gólja mellett négy gólpasszt is adott. Az Arsenal eddigi 24 bajnoki gólját 12-en szerezték, ami jól mutatja, hogy a csapatból bárki gólt szerezhet.

A házi góllövőlista élén a négygólos Francesc Fabregas mellett (aki elképesztő módon már nyolc gólpasszt is jegyez) holtversenyben Thomas Vermaelen áll - aki középhátvéd! Ez szintén új jelenség az Arsenal fegyvertárában, hiszen amióta Wenger a csapat mestere, csak egyetlen olyan idény volt, amikor valamelyik hátvéd ilyen eredményes volt: a 2007-2008-as bajnokságban William Gallas jutott négy gólig - a szezon végén.

A nyáron az Ajax Amsterdamtól megvett Vermaelen már most ennyinél tart, és nem túl nagy kockázat kijelenteni, hogy nem fog itt megállni. Négy góljából kettőt egyébként pontrúgást követően ért el, és az Arsenal a bajnokságban már négyszer volt eredményes szöglet, vagy szabadrúgás után - ez sem volt túl jellemző a csapatra korábban.

www.global-soccer.eu