Társoldalunk:

"A 90 perc alatt mindent félre kell tenni" - Albert Flórián emlékezik Varga Zoltánra

2010.04.17. 11:07

Varga Zoltán élete során többször is kijelentette, hogy annak idején Albert Flórián miatt hagyta el az országot. A Ferencváros két futballzsenijének ellentétéről legendák keringenek, Albert azonban azt mondja, neki soha, semmilyen problémája nem volt egykori csapattársával. A Császárt megrendítette a halálhír, és csak úgy egyezett bele a beszélgetésbe, ha az írás Varga Zoltán temetése után jelenik meg.

Varga Zoltánnal kapcsolatban gyakran hangzott el a meg nem értett zseni meghatározás. Volt társai szerint olyan labdarúgó volt, aki bármit meg tudott csinálni a pályán, technikás megoldásaival megelőzte a korát, a beilleszkedéssel azonban gondjai voltak, és gyakran került konfliktusba a környezetével.

Varga: "Albert miatt disszidáltam"

Varga 1968-ban hagyta el az országot. Ősszel még játszott a Bp. Honvéd elleni bajnoki meccsen, sőt az utolsó előtti percben lőtt zseniális szabadrúgásgóljával nyert a Fradi 1-0-ra. Aztán elutazott a csapat a mexikói olimpiára, ahonnan már csak az a hír érkezett: Varga október 11-én, pénteken, az első, Salvador elleni olimpiai futballmérkőzés előtt távozott a csapat szállásáról. Ahogy akkoriban mondták: disszidált.

"Albert miatt disszidáltam, de nem Albertre haragszom" - nyilatkozta Bocsák Miklós 1984-ben megjelent A Császár és utána a sötétség című könyvében. "Engem az vezetett a távozáshoz, hogy nem bírtam azt a légkört, ami Albertet körülvette, nem bírta a gyomrom az ajnározását, azt, hogy neki mindent tálcán kínáltak, hogy neki mindent szabad volt."

Varga úgy vélte, Magyarországon ő prímási kvalitásokkal Albert mögött csak másodhegedűs lehet.

"Annak idején nem sokáig bírta Albert Flórián császárkultuszát sem, pedig nagy játékosnak tartotta, aki játékával sokat tett a Ferencvárosért" - állítja Bartus László a 2000-ben megjelent Varga Zoli disszidál című könyvében.

"Ezt a Két dudás nem fér meg egy csárdában ügyet csak felfújták"

Albert Flórián nehezen áll kötélnek, amikor arra kérjük, beszéljen nekünk Varga Zoltánnal való kapcsolatáról. "Ha akadt is volna közöttünk elsimíthatatlan ellentét, akkor sem lenne ildomos beszélni róla, hiszen Zoli nem reagálhat már rá. De nem volt" - mondja az egykori aranylabdás csatár saját, ferencvárosi klubházban lévő szobájában.

"Sokat beszéltek annak idején a Mátrai-Albert vagy a Tichy-Albert konfliktusról, ugyanúgy, mint az Albert-Varga ellentétről. De érdekes módon ezek mindig vereségek idején merültek fel, ha győztünk, akkor együtt sütkéreztünk a napfényben. Tiszta szívből csak azt mondhatom: nekem soha, semmilyen problémám nem volt Zolival. Ezt a Két dudás nem fér meg egy csárdában ügyet csak felfújták, érthetetlen módon kiélezték" - folytatja Albert.

Forrás: MTI

1967. február 25.: Varga Zoltán beadásából Albert Flórián gólt fejel a Ferencváros-Bp. Előre mérkőzésen

A társaságban lévő másik egykori Fradi-csillag, Szűcs Lajos is bólogat: ez így igaz. "Két és fél évet játszottam Zolival a Fradiban, az a fél esztendő éppen az 1968-as év volt. Soha jelét nem láttam ellentétnek közöttük" - mondja.

"Ha lett volna probléma, akkor nem neki passzolom át a Visegrádi utcai lakásomat" - veszi vissza a szót Albert. "Hogyan haragudhattam volna rá, ha ő volt az első, akit 1991-ben meghívtam az 50. születésnapomra rendezett gálára? Mondta, jövök, hozom a fiamat is. Addig is járt Magyarországra, de ezen a mérkőzésen tért vissza a nyilvánosság elé. Különben is, legyen barát vagy ellenség az ember, a 90 perc alatt mindent félre kell tenni. Hiába volt jó barátom Mészöly, a pályán ellenfelekként viselkedtünk. Zoli is tudta, a futball azért csapatsport s a csapat azért egy nagy család, mert egyszer ő segít ki bennünket, máskor mi segítjük őt. Ez a lényeg."

"Minden középcsatárnak ilyen jobbösszekötőt kívánok"

A fiatalabbak nem láthatták élőben futballozni Vargát, ezért arra kérjük Albertet, jellemezze egykori csapattársát.

"Minden középcsatárnak olyan jobbösszekötőket kívánok, mint amilyenekkel nekem volt szerencsém futballozni. Gondolok itt a válogatottban Göröcsre, a Fradiban Vargára. A fiatalabb generációba tartozott, mint Juhász vagy Páncsics. Nagy egyéniség volt, a közönség szeretetét egyértelműen kivívta magának, hiszen a szurkolókat csak a mindenkori produktum érdekelte. Az a játékos volt, aki itthon a Fradi anyatejét szívta magába, ifikorától a nagycsapatba kerülésen át. Egyéniség, korszakos csillag, akinek játékát a látványosság és a zsenialitás jellemezte. Ha öt lehetőség közül választhatott, biztosan talált egy még jobbat, egy hatodikat."

Forrás: MTI

Ha Albert ezért nem is haragudott soha, korábbi nyilatkozatai alapján Varga mégis nehezen viselte, hogy Albertet szerinte nagyobb becsben tartották. Kérdés, hogy az 1991-es találkozás változtatott valamit a kapcsolatukon? "Utána nemigen találkoztunk, leszámítva persze az 1996-os Üllői úti edzősködését. Ő más-más helyeken élte az életét, akadt feladata, aminek futball volt a neve. Olvasva a külföldi nekrológokat, csak megerősödik bennem: olyan futballista volt, aki mindenhol letette a névjegyét, mindenhol szerették és elismerték, dacára annak, hogy külföldi, hogy magyar volt."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK