Az Aranycsapatot tartják a legszexibb vesztesnek Angliában

Az angol Guardian a világbajnokság közeledtével összeállította azon csapatok listáját,  amelyek bár megérdemelték volna, de mégsem tudták megnyerni a tornát. A listát az Aranycsapat vezeti, a Puskás-féle gárdáról szuperlatívuszokban ír az angol lap. A listán ott van még a Maradona vezette Argentína, valamint az NSZK, Olaszország, Románia és Uruguay egy-egy legendás csapata.

"A legszexibb cím a sportban: a csapat, amelyik soha nem nyert világbajnokságot" - kezdi írását a Guardian szerzője. Mert hiába a franciák 1998-as, az olaszok 2006-os vagy az angolok 1966-os győzelme, ezek a csapatok legfeljebb saját szurkolóikat tudták gyönyörködtetni. Miközben ott van az 1950-es és 1982-es brazil vagy az 1974-es Johann Cruyff vezette holland válogatott, amelyekért a mai napig rajonganak a futballbarátok.

A lap szerint valamennyi trófea nélkül maradt válogatott közül kiemelkedik az 1954-es magyar Aranycsapat Puskással, Hidegkutival, Cziborral, Kocsissal és Bozsikkal. 36 győzelem zsinórban, olimpiai bajnoki cím 1952-ben, kétszer mértek megsemmisítő vereséget az angolokra, és forradalmasították a futballt - sorolja a Guardian a magyarok érdemeit.

A világbajnokságon azonban a döntőig vezető út öt mérkőzésén hiába rúgtak 27 gólt, a kilenc kapott találat már jelezte, hogy hátul bizony lehetnek problémák. A döntőben pedig minden a rendkívül fegyelmezett németek malmára hajtotta a vizet: az időjárás, a gyep állapota, a szigorú, már-már durva emberfogás és a tény, hogy a két csapat első, a magyarok által 8-3-ra nyert meccsén Werner Liebrich agyonrúgta Puskást, aki közel sem volt százszázalékos állapotban. A két csapat döntőig vezető útja sem volt egyforma: míg a magyarok előbb brazilokkal, majd az uruguayiakkal vívtak szinte szó szerint élet-halál harcot, addig a németek Ausztria ellen egy baráti 6-1-gyel masíroztak be a fináléba, és ott volt persze Puskás tévesen érvénytelenített gólja is a meccs végén.

Magyarország-NSZK 2-3 (1954)

A lista második helyén az 1954-es Uruguay áll. A dél-amerikaiak címvédőként érkeztek Svájcba, és miután csak az 1930-as és az 1950-es vb-n indultak, és mindkettőt megnyerték, hibátlanok voltak a torna előtt. Olyan játékosaik voltak, mint Juan Schiaffino, Alfino Ghiggia vagy Obdulio Varela. Annak ellenére, hogy a csapat körül nem volt minden rendben, Uruguay a rendkívüli csapategységével tűnt ki. 7-0-ra verték Skóciát, a negyeddöntőben pedig úgy győzték le 4-2-re Angliát, hogy a végére sérülések miatt csak nyolcan maradtak a pályán. De aztán jött a magyarok elleni elődöntő, és hiába egyenlített ki Juan Hohberg kétgólos hátrányból, a hosszabbításban érkezett Kocsis Sándor, akinek gólja Uruguay első vb-vereségét jelentette.

Uruguay-Anglia 4-2 (1954)

Az 1970-es mexikói vb-n szereplő német csapat is csak az elődöntőig jutott, pedig milyen jól indultak a dolgok. A csoportkörben három meccsen tíz gólt rúgtak, Gerd Müller egymaga hatot. A negyeddöntőben 0-2-ről fordították meg az angolok elleni meccset, a gólszerzők: Beckenbauer, Uwe Seeler, Gerd Müller. Rajtuk kívül olyan klasszisok tűntek fel a csapatban, mint Sepp Maier, Schnellinger, Berti Vogts, Overath, Grabowski. Aztán az elődöntőben minden idők egyik legnagyobb meccsét játszották az olaszokkal: 1-1-es rendes játékidő után öt gól esett a hosszabbításban, végül 4-3-ra nyertek az olaszok.

Olaszország-NSZK 4-3 (h. u.) 1970

Akik nyolc évvel későbbi csapatukkal és produkciójukkal érdemelték ki a negyedik helyet a Guardian listáján. Kezdésként kőkemény csoportba kerültek: a házigazda argentinok mellett a franciák és a magyarok voltak a négyes tagjai. Ennek ellenére a Zoff, Cabrini, Gentile, Scirea, Tardelli, Bettega, Rossi repítette gárda hibátlan teljesítménnyel masírozott tovább. A középdöntőben (második csoportkör) előbb ikszeltek az NSZK-val, majd megverték Ausztriát, a hollandokkal azonban nem bírtak, így csak a bronzéremért játszhattak a brazilokkal, de ott is kikaptak 2-1-re.

Hollandia-Olaszország 2-1 (1978)

1994-ben két kelet-európai csapatot is a szívükbe zártak a szurkolók, a bolgárok és a románok közül a Guardian az utóbbira szavazott. Két győzelemmel és egy vereséggel jutottak tovább a csoportjukból, Hagival, Lupescuval, Popescuval, Munteanuval, Dumitrescuval, Raducioiuval. Olyan népszerűek voltak, hogy az [origo] szerzője annak idején a saját szemével látott olyan magyar gyerekfoci-csapatot, amelynek tagjai az akkori román játékosok nevein szólították egymást. A nyolcaddöntőben pazar játékkal verték 3-2-re az előző vb-n ezüstérmes Argentínát, majd a következő körben egy nem kevésbé jó meccsen tizenegyesekkel kaptak ki Svédországtól.

Románia-Argentína 3-2 (1994)

Maradona egyetlen listáról sem maradhat le, így a hatodik helyen ott van az (akkor is) általa vezetett 1990-es argentin válogatott. Csak harmadikként léptek tovább a csoportból, mindjárt utána viszont legyőzték Brazíliát, majd következett egy tizenegyespárbaj minden idők legjobb jugoszláv csapata ellen. Az elődöntőben Nápolyban találkoztak a házigazda olaszokkal, ott, ahol Maradona hétről hétről boldoggá tette a szurkolókat, hiszen akkoriban az SSC Napoli játékosa volt.

Újabb tizenegyes-dráma, újabb továbbjutás, hogy aztán a döntőben éppen egy büntető okozza a vesztüket. Így nem lett világbajnok a többek között Sensini, Ruggeri, Basualdo, Calderon, Caniggia, Burruchaga, Maradona összetételű argentin csapat.

NSZK-Argentína 1-0 (1990)