Csak nyakba akasztva biztos az aranyérem

Az olasz és a spanyol labdarúgó-bajnokságban is az utolsó fordulóra kerül sor a hét végén, izgalomban pedig nincsen hiány, hiszen az aranyérem sorsa csak most fog eldőlni. Jelenleg a Barcelona és az Internazionale van előnyben, de egyik gárda sem lehet biztos a címvédésben. A közelmúltban számtalan példa volt arra, hogy az utolsó meccs előtt listavezető együttes elbukta az aranyat.

Olaszországban az Inter előnye két pont a második helyezett AS Romával szemben, és a milánói együttes a biztos kieső Siena otthonában lép pályára, míg riválisa azt a Chievót fogadja, amely számára szintén tét nélküli a mérkőzés, a veronaiak egy győzelemmel pár helyet előreléphetnek ugyan a tabellán, de ennek nincsen különösebb jelentősége. Fentiek alapján valószínű, hogy mind a két együttes hozza a maga találkozóját, így az Inter megvédi bajnoki címét.

Tavaly behúzta a Mourinho-csapat

Hasonló volt a helyzet a 2007-2008-as idényben is, azzal a különbséggel, hogy az Inter csak egy ponttal vezetett a Roma előtt. Ráadásul akkor mindkét bajnokesélyes olyan csapattal játszott, amely a kiesés ellen küzdött, és fontos volt számára a pontszerzés: a milánóiak Parmába, a rómaiak Cataniába látogattak.

A pármaiak sokáig remekül tartották magukat, az első félidőben nem született gól, a Roma viszont Mirko Vucsinics találatával már a mérkőzés elején megszerezte a vezetést, 45 perccel az idény vége előtt tehát a fővárosiak álltak az élen. A milánói híveket végül Zlatan Ibrahimovic nyugtatta meg, aki a második félidőben két gólt lőtt, és az Inter így megszerezte a bajnoki címet - a rómaiak a rivális eredményének tudatában kiengedtek, és így a Catania megszerezte a bennmaradáshoz szükséges egyenlítő gólt.

A 2005-2006-os szezonban a Juventus és a Milan volt ugyanilyen szituációban, akkor mindkét csapat hozta az utolsó meccsét, és így nem változott a helyzet (a Juve maradt az első), más kérdés, hogy a calciopoli-botrány miatt végül az Inter kapta az aranyérmet, a torinóiakat a másodosztályba száműzték, a Milantól pedig levontak 30 pontot. A 2000-2001-es bajnokságban pedig a Roma tudta megtartani kétpontos fórját a Juventusszal szemben az utolsó fordulóban: a torinóiak hiába verték 2-1-re az Atalantát, a Farkasok sem hibáztak a Parma ellen.

Az Inter bukott már el scudettót a hajrában

Természetesen nem lehetetlen az utolsó játéknapon előzni, ezt bizonyította a 2001-2002-es idény végkifejlete. Ekkor egy fordulóval a zárás előtt még három csapatnak is volt matematikai esélye az elsőségre: az Inter 69, a Juventus 68, a Roma 67 ponttal állt.

A milánóiaknak tehát nyerniük kellett az utolsó meccsen a Lazio ellen idegenben, hogy 13 év után ismét bajnokok legyenek. Christian Vieri hamar megszerezte a vezetést, majd miután Karel Poborsky egyenlített, Luigi di Biagio megint a vendégeket juttatta előnyhöz. Ugyan a Juve már 11 perc után vezetett két góllal Udinében, de ennek nem lett volna jelentősége, ha az Inter nyer, ráadásul még a Lazio híveik is neki szurkoltak, nehogy véletlenül az ősi rivális Roma legyen a bajnok.

Poborskynak valószínűleg elfelejtettek szólni, így a cseh ismét egyenlített, majd a szünet után a Lazio további két gólt szerezve megnyerte a meccset. Mivel a scudetto a Juventusé lett, a Lazio ultrái elnézték a győzelmet csapatuknak.

Két évvel korábban viszont a Juventus jött ki rosszabbul az utolsó fordulóból, a bajnok pedig a Lazio lett. 2000-ben egy körrel a szezon vége előtt 71 ponttal állt az élen, a rómaiaknak pedig 69 pontjuk volt. A Laziónak nem is okozott gondot a Reggina hazai legyőzése, ami azt jelentette, hogy a Juvének is nyernie kellett volna - ha döntetlent játszik, bajnoki döntőt rendeztek volna. Zinédine Zidane-ék Perugiában játszottak, a hazaiak számára mindegy volt, hogy mi az eredmény, nem fenyegette őket a kiesés veszélye. Ennek ellenére nem adták meg magukat, tartották a gól nélküli döntetlent, sőt, a második félidő elején Alessandro Calori gólt szerzett.

A meccset szakadó esdőben rendezték, és a körülmények olyan rosszak voltak, hogy a játékvezető a 82. percben félbe is szakította a játékot - de valószínűleg nem merte megtenni, hogy lefújja a meccset. A Juve nem tudott egyenlíteni az özönvízben, így második lett.

A Dream Team három aranyat is nyert az utolsó fordulóban

Spanyolországban még szorosabb a küzdelem, mint az olaszoknál, itt ugyanis a Barcelona csak egy ponttal vezet a Real Madrid előtt. Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmények döntenek, így a katalánok vereség esetén is bajnokok lehetnek (persze, ha nem nyer a Real), hiszen mind a kétszer legyőzték riválisukat. A Barca utolsó fordulóbeli ellenfele a Real Valladolid a kiesés ellen harcol, és egy döntetlennel akár benn is maradhat, így Lionel Messiéknek nem lesz könnyű dolguk. Persze ugyanez igaz a Realra is, amely a hasonló célért küzdő Málaga otthonába látogat.

Három évvel ezelőtt a két klub azonos pontszámmal várta az utolsó fordulót, azonban volt egy lényeges különbség: akkor az egymás elleni eredmények a madridiaknak kedveztek. A Barcelona az utolsó helyezett Gimnástic Tarragona otthonában lépett pályára, és már a szünetben 3-0-ra vezetett - a madridiak viszont csak szenvedtek a Mallorca ellen. A vendégek a szünetben 1-0-ra vezettek, és a Real sehogyan sem tudott egyenlíteni, a katalánok tehát joggal reménykedhettek a csodában. Végül azonban csalódniuk kellett: mint a szezon során oly sokszor, a Fabio Capello által irányított csapat a hajrában fordított (3-1-re nyert), bajnok lett.

Persze a Barcelona hívei nem véletlenül bíztak a csodában, elvégre az 1990-es évek elején többször is hasonló módon nyertek bajnokságot. A Johan Cruyff-féle Dream Team sorozatban négyszer volt aranyérmes, de három alkalommal csak az utolsó fordulóban ugrott az élre. A sort az 1991-92-es idény nyitotta, amikor a Real egy ponttal vezetett, és csupán nyernie kellett volna Tenerifén, hogy bajnok legyen.

Miután 28 perc játék után Fernando Hierro és Gheorghe Hagi góljaival már 2-0-ra vezetett, a folytatás formaságnak tűnt, és nem sok jelentősége volt annak, hogy a Barcelona is megszerezte a vezetést a Bilbao ellen Hriszto Sztoicskov találatával. A Tenerife azonban már a szünet előtt szépített, majd az utolsó negyedórában fordított. A Camp Nouban mindenki a rádiókra tapadt, és hatalmas örömujjongás tört ki a tenerifeiek egyenlítő góljánál, ami egyébként Ricardo Rocha öngólja volt.

A madridiak legszívesebben elfelejtették volna a történteket, ám egy évvel később a szituáció szinte kísértetiesen ugyanez volt: a Real előnye egy pont volt, és Tenerifére utazott a csapat, míg a Barcelona hazai pályán fogadta a Real Sociedadot. A katalánok hozták a kötelező feladatot, míg a madridiak ismét vereséget szenvedtek. Igaz, ezúttal legalább nem keltettek hiú reményt a híveikben, hiszen már a félidőben kétgólos hátrányban voltak.

A hihetetlen bajnoki mesterhármast az 1993-94-es idény tette teljessé. Megint az utolsó fordulóban dőlt el az aranyérem sorsa, igaz, a rivális ezúttal nem a Real Madrid, hanem a Deportivo volt, amelynek nyernie kellett volna a Valencia ellen, hogy megnyerje a bajnokságot. A galíciaiak szerb védője, Miroslav Djukic azonban kihagyta a csapata javára megítélt tizenegyest, a végeredmény 0-0 lett, a Barca pedig a Sevilla 5-2-es hazai legyőzésével sorozatban negyedik bajnoki címét szerezte meg.

www.global-soccer.eu