Társoldalunk:

"Nem fogtam vissza magam a tesó ellen" - interjú az NB I-es arany- és ezüstérmes Szakály fivérekkel

2010.05.29. 10:21

Szeretnek egymás ellen játszani, és ha a pályán találkoznak, nem kímélik a másikat. Szakály Péter 2008-ban a bajnok Debrecenhez igazolt, míg a másfél évvel fiatalabb, 22 éves Dénes a Videotonhoz írt alá. A két rivális csapat végső helyezéséről döntő, múlt vasárnapi NB I-es fordulóban a két fiú apja ezúttal Dénesnek drukkolt, mert ő még nem volt bajnokcsapat tagja. A testvérek álma, hogy egyszer újra egy csapatban futballozhassanak.

- Kaposváron egy csapatban játszottak, hogyan emlékeznek vissza azokra az időkre?
Szakály Dénes:
- Számomra a legjobb érzés, amikor együtt vagyunk a pályán, teljesen mindegy, hogy egy csapatban, vagy ellenfélként. Bár, amikor a tesó az ellenfél csapatában van, az plusz motivációt jelent számomra, hogy megmutathatom neki, mit tudok. De szerintem őt is így van ezzel.
Szakály Péter: - Kezdőként ritkán játszottunk együtt Kaposváron, mert amikor én már stabil csapattag voltam, Dénes akkor általában csak csereként játszott. Mivel kisgyerekkorunk óta egy csapatban játszottunk, így az volt a legérdekesebb, amikor a tesó egy másik csapatba, a Videotonba került.

- Hogyan reagáltak, amikor 2008-ban először Pétert szerette volna leigazolni a Videoton, majd a fehérváriak úgy döntöttek, Dénes kell nekik?
Sz. D.:
- Hallottam, hogy érdeklődtek iránta, de végül engem vittek el, mondja is mostanában Gyuri bá', hogy nem bánta meg (nevet).
Sz. P.:  - Amikor a Fehérvár érdeklődött, gazdaságilag még nem volt olyan állapotban, mint most, s én végül a Lokit választottam. De elégedett lehetek, hiszen amit Magyarországon egy futballista elérhet, azt én már elértem: Ligakupát, Szuperkupát és bajnokságot is nyertem, valamint a Bajnokok Ligáját is megjárhattam.

- A tavaly őszi Fehérvár-Debrecen bajnokin mind a ketten kezdők voltak, aztán a 60. perc tájékán mindkettőjüket lecserélték. Beszéltek utána?
Sz. D.:
- A 90 perc letelte után beszéltünk, mindketten a saját kispadunkra ültünk le, majd a tesó gratulált, mivel 3-0-ra nyertünk. Én meg most gratuláltam neki, de azért hozzátettem, hogy óriási szerencséjük volt.
Sz. P.: - A BL-meccsek miatt más ritmusban játszottunk, fáradtabbnak éreztem magamat, talán ezért cseréltek le. A Bajnokok Ligája ugyanis könnyen lefáraszt, ott mindegyik meccsünk olyan kemény volt, mint egy-egy nagy rangadó az NB I-ben. Az egymás elleni meccsek után pár napig nem piszkáljuk egymást, tiszteletben tartjuk a másik lelkiállapotát, ősszel ő az enyémet, tavasszal pedig én kétszer az övét: amikor legyőztük őket, illetve amikor megnyertük a bajnokságot.

Forrás: MTI
"Dénesnek ha nem megy annyira a foci, akkor is látványosan játszik"

- A pályán hogyan sikerültek az NB I-ben, illetve a Ligakupában az egymás elleni párharcok?
Sz. D.:
- Pont az ellentétes oldalon játsszunk, ám amikor összetalálkoztunk a pályán, én nem fogtam vissza magam.
Sz. P.: - Sohasem nézem, hogy ki jön velem szemben, s bár amúgy sem vagyok durva, ha úgy alakul, a tesómat becsúszva szerelem. Az egymás elleni meccsek előtt beszélgetünk, utána értékelünk, a pályán viszont ellenfelek vagyunk.

- Mennyire hasonlít a játékuk, és mennyire ismerik a másikat?
Sz. D.:
- Tudjuk, hogy mit tud a másik. Mind a ketten támadó középpályások vagyunk, ám mindenki azt mondja, hogy nem ugyanazt játsszuk. Valamiben ő jobb, valamiben én.
Sz. P.: - Neki is az a gyengéje, mint ami nekem - a védekezés. Én azon vagyok, hogy ezt kijavítsam. A támadójáték viszont mindkettőnknek nagy erénye. Próbálnak köztünk párhuzamot vonni, s én úgy gondolom, hogy a játékunk nem tér el nagyban a másikétól. Dénes dinamikus, jól cselező, kreatív játékos, bármikor előrukkolhat valami váratlannal, amit bizonyított is már többször.

- A foci mennyire tartotta össze önöket?
Sz. D.:
- Ahogy emlékszem, általános harmadik osztálytól kezdve mindig együtt fociztunk, s bár mást is sportolunk, azt mondták, ebben vagyunk tehetségesek.
Sz. P.: - A labda mindig ott volt nálunk, már 5-6 éves korunktól kezdve. A grundon mindig egymás ellen játszottunk, ment a rivalizálás, és a sors fintora, hogy a közös kaposvári évek után most ismét külön csapatban futballozunk.

Forrás: MTI
Gólöröm az azóta már a belga Brugest erősítő, a focivébére is készülő kameruni Kouemahával

- Egymást motiválják?
Sz. D.:
A testvérem mindig másfél évvel előttem járt, amikor ő már a Kaposvár nagycsapatában szerepelt, ifistaként én is ott szerettem volna játszani, majd amikor a bajnokcsapathoz szerződött, én is szerettem volna egy erősebb csapatba igazolni. Továbbra is előttem jár, hiszen sajnos idén nem mi lettünk a bajnokok, hanem ők, bár sokan azt mondják, nekem több időm van, mint neki, hiszen fiatalabb vagyok. Ilyen megközelítésben a második hely elérése is szép eredmény huszonkét évesen.
Sz. P.: Tény, hogy mindig is Dénes előtt jártam egy-két évvel, így megmutattam neki, hogy a serdülőtől hogyan lehet eljutni az NB I-ig. Próbáltam egyengetni az útjait, ami most már nehezebb, mert háromszáz kilométerre vagyunk egymástól. Érett, felnőtt emberként immáron a saját sikereinek a kovácsa. Sokszor csak telefonon tartjuk a kapcsolatot, és segítünk egymásnak, ha bármelyikünk lelki válságba kerül, igyekszünk biztatni a másikat.

- Vitatéma, hogy rivális klubban szerepelnek, gyakoriak az ugratások?
Sz. D.:
- Persze, állandóan. A bajnokság után megkaptam, hogy sohasem leszünk bajnokok. Persze, tudom, hogy ezt nem gondolja komolyan.
Sz. P.: - Az utolsó forduló után felhívtunk egymást, gratuláltunk, de abban egyetértettünk, hogy sem ők, sem mi nem ilyen szezonzárásra számítottunk. Keserűvé tette a sikert, hogy az utolsó három meccsen csak egy pontot szereztünk, igaz, ugyanez elmondható a Vidiről is, amely szintén rosszul szerepelt a hajrában. A Magyar Kupa megnyerése viszont mégis csak széppé tette a szezonzárást.

- Hogyan készültek a zárófordulóra, volt előtte közös családi ebéd?
Sz. D.:
- Nem volt, mert vasárnapra esett az utolsó meccs, előtte mi Felcsúton ebédeltünk, és onnan indultunk a győri mérkőzésre. A meccsek előtt nem szoktunk találkozni, viszont állandó program, hogy minden csütörtökön, Budapesten összejövünk. A téma először a foci, majd a csajok, aztán minden más.
Sz. P.: A Kaposvártól negyven kilométerre lévő nagyatádi otthontól, debreceni labdarúgóként sajnos messze vagyok, és feszített volt a véghajrá, így a családi ebédre csak ezek után kerül majd sor, amelyen Dénessel kielemezzük majd az egész szezont.

"Meglátod, jövőre az öcsédék lesznek a bajnokok"

Dénes és Péter édesapja, Szakály Gyula a Góliát FC utánpótlásedzőjeként dolgozik. "Kiskoruktól kezdve a labdával nőttek fel, ami nem véletlen. Testnevelők vagyunk, én röplabdáztam és fociztam, a feleségem - aki Pétert tanította - kézilabdázott. Nagyatádon az edzőjük voltam, Dénesnek én voltam a testneveléstanára. Mindketten úsztak, atletizáltak, kézilabdáztak, diákolimpiákon részt vettek. Tizennégy éves korukra kerültek Kaposvárra. Prukner László, a Kaposvár jelenlegi edzője Peti osztályfőnöke is ő volt, és a gimnáziumban testnevelést tanított nekik" - mondta az [origo]-nak.

A tréner bevallotta, hogy vasárnap a kisebbik fiának drukkolt: "A szívemre hallgatva a Videotonnak szurkoltam, mert tavaly a nagyobbik már bajnokcsapat tagja lehetett. Amikor Dénes a Videotonhoz került, és a csapat jó focit játszott, mondtam is Péternek, hogy meglátod, jövőre az öcsédék lesznek a bajnokok! Sokáig így is volt, de a végére elfáradtak. A Loki nyert, de természetesen így is teljes az öröm a családban."

Forrás: MTI
Az apa jobban örült volna Dénes bajnoki címének, mert Péternek már volt aranyérme

Szakály Gyula beszélt arról is, hogy miben különbözik a két fiának a játékstílusa: "Péter inkább egyénieskedő volt már kisgyerekként is, mert elvolt a játékaival, Dénesnek viszont mindig kellett a csapat és a társaság, ami a futballpályán is tetten érhető. Sokat kérdezték már, hogy melyikőjük a jobb, ám ezt nem lehet megmondani, mert másban jók. Péter egy jó átlagot mindig ki tud hozni magából, sokszor kiemelkedik, sajnos idén erre kevesebbszer került sor, azért egy-két jobb teljesítményre így is képes volt. Dénesnek, ha nem is megy annyira a foci, akkor is látványosan játszik, és jobban el tudja adni azt, amit tud. Kicsit csalódott volt, mert az ősszel úgy érezte, hogy jól játszott a csapatban, s tavasszal kevesebb lehetőséget kapott, emiatt kikerült az U21-es válogatottból is."

De vajon lehet belőlük egyszer - mint ahogyan Dénes álmodja - nagyválogatott? "A feleségemmel az volt a vágyunk, hogy NB I-esek legyenek, de nagyon örülnénk, ha egyszer a válogatottban is bemutatkozhatnának, bár erre most nem sok az esély, mert picit megrekedtek a fejlődésben. Dénes U21-es válogatott volt, de kikerült onnan a kevés fehérvári játéklehetőség miatt, de tudom, hogy nem adják fel, mert olyan típusok. A klubváltás mindkettejüknek jót tett, az első évük erősebb is volt, mint a második. Ez a szezon nem teljesen úgy sikerült, mint ahogyan eltervezték. Így nehéz lesz külföldre igazolni, ahhoz úgy kell futballozniuk, hogy felfigyeljenek rájuk."


- Amikor kiderült, hogy a Debrecen bajnok, a Videoton pedig második, mire gondoltak?
Sz. D.:
- Tudni lehetett, hogy másodikak leszünk, mert vereséget szenvedtünk. A Debrecen izgulhatott jobban, tesó nagyon ideges volt a 94. percig, mert nem tudta, hogy mi történt Győrben. Szomorúsággal töltött el, de nem kell elkeserednünk, mert év elején az első-harmadik hely elérése volt a célkitűzés. Fájó, mert szinte egész évben vezettük, a Loki csak az utolsó öt meccsen állt élre. Szerencsésen hozta a három pontotokat, ráadásul nekünk még az utolsó fordulóban is megvolt az esély a javításra, de végül egy szerencsétlen góllal kikaptunk Győrben.
Sz. P.: - Felhőtlen volt az örömöm, köpni-nyelni nem tudtam. A lelátón ültem eltiltás miatt, és az édesapám hívott, hogy kikapott a Videoton is, utána kezdődött a nagy ünneplés. Dénesék hihetetlen pechesek voltak, mi meg nagyon görcsösen játszottunk az utolsó meccsen, végül mégis miénk lett az arany.

- Fognak még egy csapatban játszani?
Sz. D.:
- Neki is, nekem is ez az álmom, ha nem is feltétlenül egy klubcsapatban, de a válogatottban nagyszerű lenne egy időben pályára lépni.
Sz. P.: - Fogunk mi még egy csapatban játszani, akár itthon, akár külföldön örülnék ennek. A válogatottban? Ez nem is jutott eszembe, de tényleg ez lenne a csúcs.

- Volt már rá példa, hogy az edzőjük megkérdezte, hogy "na, tudjátok, mivel készül a másik Szakály csapata"?
Sz. D.:
- Csak egymással beszélünk erről, van, hogy megkérdezem, bekerül-e a kezdőbe, s hogy milyen erősségű csapattal állnak majd fel.
Sz. P.: - Ilyen kulisszatitkokat nem árulunk el, aduászokat soha nem adtuk ki.

- Van olyan futballista testvérpár, akinek a pályafutását kiemelten figyelték?
Sz. D.:
- Amikor fiatal játékosként döntés előtt voltunk, sokan az MTK-s Kanta fivérek jó példájával jöttek, és jól tudjuk, hogy Rósa Dénes és Henrik is sokat elért az NB I-ben.
Sz. P.: - Szerettem a holland De Boer fivérek játékát, és érdekesnek találtam, hogy mindketten nagy karriert futottak be. De akkor még nem gondoltam arra, hogy az NB I-ben mi is beszédtéma lehetünk, mint sikeres testvérpáros.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK