Társoldalunk:

Doppingolásért munkatábor

2010.05.28. 12:54

Az NSZK-ban rendezett világbajnokság a házigazda győzelmével zárult, ám a független szurkolók és szakírók szerint az ezüstérmes Hollandia volt a legjobb csapat. Több ország szereplését óriási politikai nyomás nehezítette, a zaireiek kis túlzással az életükért játszottak, a doppingoló haiti játékost pedig munkatáborba zárták a vb után.

A doppingvizsgálatot még az 1970-es világbajnokságon vezették be, ám az első pozitív eredményt csak a következő torna hozta. Az NSZK-ban a haiti válogatott középpályása, Ernst Jean-Joseph akadt fel az ellenőrzésen az Olaszország elleni csoportmérkőzést követően, és mivel akkor még nem volt vonatkozó versenyszabály, a FIFA jobb híján kizárta a vétkes játékost a tornáról.

A közép-amerikai ország diktátora, Francois "Papa Doc" Duvalier azonban úgy vélte, hogy a vétkes ennél súlyosabb büntetés érdemel, mert rossz hírnevét keltette Haitinek, éppen ezért a szerencsétlen játékost már az NSZK-ban, a válogatott edzőtáborában brutálisan megverték a titkosszolgálat emberei.

A kínzások sem törték meg

Ezzel azonban nem értek véget Jean-Joseph megpróbáltatásai: a középpályást két évre egy munkatáborba zárták, ahol rendszeresek voltak a kínzások és a verések. A játékost azonban ez sem törte meg, hiszen később visszatért a futballpályára, és játszott a válogatottban a következő két világbajnokság selejtezőin is.

A világbajnokságot alaposan átszőtte a politika: nem csak a haiti, hanem a zairei futballistáknak is vigyázniuk kellett minden mozdulatukra, hiszen az ország diktátora, Mobutu megfenyegette őket, hogy ne hozzanak szégyent az országra. Fokozta a feszültséget, hogy a házigazda egy csoportba került az NDK-val, és a keletnémet vezetők számára a mérkőzés kiemelt fontosságú volt: végül ők örülhettek, Jürgen Sparwasser góljával 1-0-ra nyertek.

A nyugatnémetek így a könnyebb csoportban folytathatták a középdöntőben, elkerülve Argentínát, Brazíliát és a szuperfavorit Hollandiát. A totális futballt tökélyre fejlesztve Johan Cruyff és társai magabiztosan meneteltek a döntőig, ahol már az első percben vezetést szereztek (az NSZK játékosai még labdához sem értek), ám Gerd Müller góljával a hazaiak fordítottak, és megszerezték a FIFA által elkészített új trófeát. A bronzérem a lengyeleké lett, akik a gólkirály Grzegorz Lato találatával győzték le a brazilokat a kisdöntőben.

Döntő szögletzászló nélkül

A rendezők mindent elkövettek, hogy a tornát semmilyen különleges esemény ne zavarja meg, a világbajnokságon rengeteg biztonsági ember dolgozott - Hannoverben például a stadionban a nézők között 900 civil ruhás rendőr ügyelt a biztonságra a 600 egyenruhás mellett. Kiemelten őrizték a keletnémet és a chilei válogatottat - utóbbi országban egy évvel korábban hajtottak végre katonai puccsot, amely ellen több emberjogi szervezet tüntetett a csapat főhadiszállásánál.

Ilyen óriási készülődés mellett szinte érthetetlen, hogy a döntőt megelőzően a szervezők hogyan feledkezhettek meg a szögletzászlókról - azonban tény, hogy a finálé pár perces késéssel kezdődött, mivel ezeket természetesen pótolni kellett. A rendezőknek az időjárással sem volt szerencséjük, a középdöntőben lejátszott NSZK-Lengyelország meccs előtt a frankfurti Waldstadionra óriási felhőszakadás zúdult, ami játékra teljesen alkalmatlanná tette a pályát. Végül a helyi tűzoltók siettek a szervezők segítségére, de így is bő félórába tellett, amíg rendbe hozták a gyepet, és elkezdődhetett a találkozó.


Jelentkezési határidő: 1964. október 6., FIFA-kongresszus, Tokió.
Pályázók: Argentína, NSZK, Spanyolország.
Odaítélés időpontja: 1966. július 1., FIFA-kongresszus, London.
Nevezési határidő: 1971. június 30.
Nevezett országok száma: 99 (Európa 33, Afrika 24, Ázsia 16, Észak- és Közép-Amerika 14, Dél-Amerika 10, Óceánia 2).
A selejtező sorsolása: 1971. július 17., Düsseldorf.
Selejtező kezdete: 1971. november 14., Málta - Magyarország.
Selejtezők vége: 1974. február 13., Jugoszlávia - Spanyolország.
A torna sorsolása: 1974. január 5., Frankfurt.
A torna időpontja: június 13.-július 7.
Helyszín: 9 város (9 stadion).
Kabalafigura: Tip és Tap, két nyugatnémet szerelést viselő kisfiú.
Vb-labda: Adidas Telstar Durlast.
Legnagyobb hiányzók: Anglia, Franciaország, Magyarország, Spanyolország, Szovjetunió.
Hiányzó sztárok: Az 1973-as UEFA-kupa-győztes Liverpool angol klasszisai, mint Kevin Keegan vagy Emlyn Hughes; a spanyol Gárate, Asensi és Amancio; a Dinamo Kijev csatára, Oleg Blohin; a magyar Bene Ferenc és Fazekas László.
Legnagyobb meglepetés: Az NDK győzelme az NSZK felett.
Legnagyobb csalódás: Az előző vébén ezüstérmes Olaszország korai búcsúja.
Edzők a kispadon, de háttérben: A nyugatnémeteknél Jupp Derwall volt a pályaedző, aki az 1978-as vébén már szövetségi kapitányként dolgozott, míg az olaszoknál az az Enzo Bearzot volt az asszisztens, aki 1982-ben nyert vb-aranyat.
Fő- és mellékszereplők: A tornán 267 futballista lépett pályára, közülük 49-en szereztek gólt.
Nézőszerepre kárhoztatva: A skótok kivitték ugyan a Celtic klasszis szélsőjét, Jimmy Johnstone-t, de egyetlen találkozón sem vetették be; a holland keretben helyet kapott Willy van der Kerkhof, de ő sem lépett pályára; az olaszok cserekapusa az 1970-es vébén védő Enrico Albertosi volt.
Nézőszám: 1 805 ezer fő.
Átlagnézőszám: 47 ezer fő.
Bevétel: 50 067 095 nyugatnémet márka (19 634 154 dollár).
A vb álomcsapata: Hellström (svéd) - Vogts (NSZK-beli), Pereira (brazil), Beckenbauer (NSZK-beli), Breitner (NSZK-beli), Oblak (jugoszláv), Deyna (lengyel), Neeskens (holland), Lato (lengyel), Cruyff (holland), Gadocha (lengyel).
Legidősebb játékos: Az olaszok hátvédje, Tarcisio Burgnich 35 évesen és 59 naposan szerepelt a tornán - a vébé után pedig visszavonult a válogatottságtól.
Extrák: A világbajnokságok történetének első piros lapját a chilei Carlos Caszely kapta az NSZK elleni csoportmérkőzés 67. percében.
Jubileumok: A csoportkörben játszott Skócia-Jugoszlávia volt a vébék történetének 250. mérkőzése.
Gólok: A tornán 97 találat született, ez mérkőzésenkénti 2,55-ös átlagot jelent.


www.global-soccer.eu

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK