Társoldalunk:

"Nem csak annyi, hogy alápörgetünk" - interjú a trükkös tizenegyesek atyjával

2010.08.16. 16:21

Antonin Panenkát ma sokkal kevesebben ismernék, ha a németek elleni 1976-os Eb-döntőben a sorsdöntő tizenegyest higgadtan a bal alsóba gurítja. A csehek 59-szeres válogatott középpályása kétévnyi gyakorlás után ugyanis úgy döntött, ha büntetőhöz jut az 1976-os Eb-n, akkor elhiteti a kapussal, hogy hagyományos büntetőt fog rúgni, majd az utolsó pillanatban alápörget a labdának, és úgy emel a hálóba. Azóta minden futballrajongó tudja, hogy ez a panenkás büntető. 2006-ban a francia Zidane, az idei vb-n pedig az uruguayi Abreu lőtt így a hálóba. Az [origo]-nak adott interjújában a cseh futball-legenda a védjegyévé vált mozdulaton kívül a bécsi ellenfél Nyilasi Tiborról, a cseh futball visszaeséséről, kedvenc kreatív játékosairól és a Bohemians focicsapatának prágai kengurujairól is mesélt.

- Számolja, hányan kérdezték eddig a legendás büntetőjéről?
- Valóban nem ön az első. Ha minden feltett kérdésért kapnék egy koronát, ma nagyon gazdag ember lennék.

- Én mégis erről faggatnám. Elég csak az elmúlt évet megnézni, tucatnyi Panenka-büntetőt láthattak a futballpályákon a szurkolók. Mit érez, amikor azt látja, ismét önt másolták?
- Büszke vagyok rá, mivel én találtam ki. Mindig boldog vagyok, amikor látom, hogy a technikám - amelyet előtte soha, senki nem alkalmazott - nem merült feledésbe, és annak is örülök, hogy ezáltal bekerültem a labdarúgás történelemkönyvébe.

- Hogy jutott eszébe, hogy így lőjön?
- A Bohemians kapusának, Zdenek Hruskának az edzések végén büntetőket lőttem, s hogy érdekesebb legyen a dolog, a tét egy sör vagy egy szelet csokoládé volt annak, aki megnyeri a párharcot. Pechemre Hruska olyan jó kapus volt, hogy eleinte többet hárított, mint amennyit belőttem. Egész éjszaka azon gondolkodtam, hogyan járhatnék túl az eszén, miképp lőhetném el a kezei felett a labdát. Mígnem egyszer rájöttem, hogy a kapus a vetődés előtt mindig kivár az utolsó pillanatig, hogy több esélye legyen a lövés irányának a meghatározására, s csak ezt követően vetődik el. Ezért elkezdtem trükközni a lövéseimmel, finoman a labda alá nyestem, és a kapu közepét céloztam meg, így a kapusnak már nem sok esélye volt, hiszen amint a labda elhagyta a lábam, ő már elvetődött, és nem tudott irányt változtatni. A párharcokat így már én nyertem, ám mindezzel csak egy gond volt, a sok visszanyert sörrel és csokival felszedtem pár kilót is magamra.

- Gondolom, más edzésen és más tétmeccsen így rúgni a büntetőt. Mikor merte először a trükkös verziót bevetni?
- Az Eb-döntő előtt két évig gyakoroltam, s először egy barátságos meccsen rúgtam így a tizenegyest, majd egy-kétszer a csehszlovák bajnokságban. Annyira jól működött a dolog, hogy két hónappal előtte eldöntöttem, ha az Európa-bajnokságon tizenegyeshez jutunk, ott is ezt a módszert alkalmazom majd. A döntőben aztán jöttek a büntetőrúgások, a német játékos kihagyta, majd isten is úgy akarta, hogy én következzem. Ekkor persze már tudtam, hogyan fogom lőni, és száz százalékig biztos voltam benne, hogy be is fog menni a lövés. Bement, és ezzel lettünk Európa-bajnokok.

- Mit javasolna azoknak, akik megpróbálták másolni önt, ám - mint például a brazil Neymar - nem jártak sikerrel?
- Mindez nem csak annyiból áll, hogy kigondoljuk, a meccsen majd alápörgetünk a tizenegyesnek, ezt gyakorolni is kell. Én két évig próbálgattam, tökéletesítgettem a technikát. De még ez sem elég. Meg kell győznöd a mozgásoddal, a nekifutással, a szemkontaktussal a kapust, hogy a megszokott módon fogod elvégezni a büntetőt.

A legendás Panenka-büntető:


- Melyik volt a kedvenc, nem büntetőből lőtt gólja?

- A Rapid Wien színeiben szereztem, amelyet az elmúlt harminc év legszebb góljának választottak Ausztriában. De hozzátenném, hogy mindegyik gólomnak ugyanúgy örültem, mindegy, hogy milyen volt.

- Nagy csatákat vívhattak Nyilasi Tiborral, aki Bécsben a nagy városi rivális Austria Wienben légióskodott. Milyen játékosnak tartotta?
- Tibor fantasztikus volt, úgy gondolom, a játékunk egyes elemei hasonlítottak, kreatívan futballozott, és nagyon jó volt a technikája. Egyszer a válogatottban is játszottunk egymás ellen.

- Manapság már nem okoz nehézséget egy-egy fiatal játékosnak, hogy külföldre igazoljon. Hogy volt ez az ön idejében?
- Sok ideig nem engedték, hogy légióskodjunk. 1980-ban végre megtört a jég, ám ekkor is kemény feltételeknek kellett megfelelni. Az mehetett külföldre, aki elmúlt harminckettő, és legalább ötvenszer szerepelt már a válogatottban.

- Köztudottan odavan a pengés labdarúgókért, van ilyen a csapatában, a Bohemiansben? Kik a kedvenc játékmesterei a világfutballból?
- A csapatunkban sajnos csak egy ilyen játékos van, Jirí Kaufman, igaz, ő nagyon penge, de jó lenne, ha három-négy hasonló futballistával rendelkeznénk. A kedvenceim az olasz Totti, a spanyol Iniesta és Xavi, illetve a francia Ribéry és a holland Sneijder.

- Hogy tetszett a dél-afrikai világbajnokság?
- Őszintén? Nem igazán győzött meg a vb színvonala, összességében azt mondom, hogy a várakozások alatti játékot láthattak a futballrajongók.

- De legalább nem maradtak a nézők panenkás büntető nélkül. Míg a 2006-os vb-döntőben Zinedine Zidane, ezúttal Sebastian Abreu döntött úgy, hogy alápörgetve ejti át a kapust a Ghána elleni nyolcaddöntőben. Hány telefonhívást kapott, miután az uruguayi játékos belőtte a büntetőt?
- Az igazat megvallva, nem számoltam, hányan hívtak, olyan sokan voltak. Tetszett, hogy volt bátorsága egy döntő pillanatban úgy elrúgni a büntetőt, mint én tettem harmincnégy éve.

Forrás: www.rozhlas.cz

- A csehek nem jutottak ki a vb-re, s úgy tűnik, mintha az 1996-os Eb-döntős csapat ezüstérme óta fokozatosan visszaesett volna az ország labdarúgása. Mi az oka?
- Az, hogy nincsenek minőségi labdarúgóink, olyan kreatív játékosokra gondolok, akik jó vezetői képességekkel is rendelkeznek.

- Nem bosszantotta, hogy a szlovákok nemcsak megverték, de meg is előzték Csehországot a legutóbbi vb-selejtezők során? Megérdemelt volt a sikerük?
- Szomorú voltam nagyon, hogy mi nem jutottunk ki, ám jobban játszottak nálunk, és ez az eredményeken is látszott. Azt kell, hogy mondjam, megérdemelten kerültek elénk.

- Milyen tervei vannak a Bohemians 1905-tel? Utolérhetik a másik két prágai csapatot, a Slaviát és a Spartát?
- Első körben a klub anyagi helyzetét kell stabilizálni, majd a stadionproblémánkat kell megoldani. A sportsikerekkel ráérünk ezek után foglalkozni.

- Most elnökként dolgozik, soha nem tervezte, hogy egyszer edzőként próbálja meg átadni a tudását?
- A múltban voltak próbálkozásaim, de csak másodedzői és kapusedzői posztig jutottam. Először is, nincs meg a szükséges edzői papírom, ráadásul nem olyan a természetem, ami megfelelő lenne ahhoz, hogy vezetőedző legyek.

- Hogy vannak a kenguruk, amelyeket Ausztráliától kapott a csapata?
- Ó, köszönöm, jól, soha nem felejtkezem el róluk, gyakran meglátogatom őket a prágai állatkertben, elvégre ők a klub szimbólumai.

Köszönet az interjú létrejöttéhez önzetlen segítséget nyújtó Lenka Palickovának, a Cseh Rádió munkatársának!

KAPCSOLÓDÓ CIKK