Társoldalunk:

Történelmi győztest avattunk a Bajnokok Ligájában

2010.12.18. 11:22

Az Arsenal és az Inter már a nyolcaddöntőben kiesik, a nyolc között összecsap a Real Madrid és a Barcelona, a Milan elevickél a legjobb négy közé, a Chelsea pedig története során először megnyeri a Bajnokok Ligáját. Lejátszottuk, hogyan alakulhat az egyenes kieséses szakasz tavasszal a BL-ben.

Nyolcaddöntők:
AC Milan (olasz) - Tottenham (angol): A Milan sorozatban harmadszor kapott angol ellenfelet a 16 között, és mivel az Arsenal és a MU ellen elég simán kifeküdtek Milánó piros-fekete félistenei, a Spurs már csak a statisztika alapján sem esélytelen. Ha azt nézzük, hogy Bale gyorsabb, mint az olaszok összes szélsővédője, vagy, hogy Crouchot maximum úgy van esélyük lefejelni a védőknek, ha Nesta bakot tart Thiago Silvának, egyből kinéz egy újabb zacskó, pláne, hogy az említett kettős mellett a labdára nem haragudó Van der Vaart és Modric is borzolhatja Gattuso sokszor amúgy is hártyavékony idegeit.

Ha hinni lehet a pletykáknak, a Milannál összeállhat a szimpatikusnak viszonylag kevéssé mondható Ibrahimovic, Robinho, Cassano trió, úgyhogy arcoskodásból biztosan nem lesz hiány, és ha a svédek leghíresebb bosnyákjának valaki szól, hogy a BL-ben a fontos derbiken is ér gólt lőni, valamint a Gattuso, Boateng, Ambrosini (Flamini) biztonsági szolgálat továbbra is mindenkit letapos, aki szembejön, akkor a Milan, ha csücskösen is, de belökdösi magát a járókerettel a rég látott negyeddöntőbe.

Valencia (spanyol) - Schalke (német): Adva van egy csapat, amely elpasszolta az összes olyan játékosát, akinek a nevét még Szváziföld legrosszabb kocsmájában is ismerik, és egy másik, amely összekukázott jópár nagy nevet, azzal a címszóval, hogy na most aztán tényleg megnyerjük a Bundesligát. Ehhez képest a Valencia felemelt fejjel tartja magát a más dimenziót képviselő Barca, Real tandem mögött, míg a Schalke annyit borult az idény kezdete óta, hogy ha gyerek lenne, tokától bokáig gipsz borítaná.

A semleges drukkereket mindenesetre nem irigyeljük, a német csapatért való rajongás eleve nem trendi dolog, ezért a Valenciáért pedig nehéz lelkesedni, bár a narancssárga mezük eléggé el lett találva. Azt szinte írásba lehet adni, hogy Raúl gólt fog szerezni - minden bizonnyal jobbal, három és fél méterről, esetleg a szokásos löbbölős módszerrel -, mint ahogy azt is, hogy a Valencia otthon nyer, de a Schalke annyit szívott már, hogy ezúttal kivételesen nem lövi tökön magát, és a hosszabbításos visszavágó után lestoppol egy helyet a nyolc között.

AS Roma (olasz) - Sahtar Donyeck (ukrán): A Sahtar az elmúlt években a pattanásos, mindenkinek előre köszönő félszeg fiúcskából szépen kinőtte magát, és bár még mindig nem ő a hangadó a brigádban, egyre többen figyelnek rá, főleg most, hogy a csoportkörben a társaság egyik nagymenőjét, az Arsenalt előzte meg.

Az elegáns angol rivális után a külsőségekre szintén sokat adó olasz macsó következik, akinek ugyan kissé ritkult a haja és a ráncai is előtűntek, de ha mosolyra húzza a száját, még mindig talál magának pár potenciális partnert. Az egyik legkiegyenlítettebb párharc lesz ez, amelyben a Roma csak azért jut tovább, mert az otthoni kiszenvedett egygólos győzelem után Donyeckben az olaszok alaposan betáraznak Ferguson új ellenségéből, a nyakmelegítőből, elkerülve ezzel egy csúnya meghűlést.

Olympique Lyon (francia) - Real Madrid (spanyol): Az utóbbi években akkora sallereket kapott a Real a 16 között, hogy Madridban akkor is összerezzentek volna a sorsolásnál, ha a Közterület tarcsit rendelik melléjük. Nem véletlenül van ott náluk a nagy José, aki fél nappal a gömbök kihúzása után már azt is tudja valószínűleg, hogy Lisandro Lópezzel mikor balhézott utoljára az asszony amiatt, hogy ura nem hajtotta vissza a vécédeszkát, és hogy Lloris félidőnként hányszor sercint a kesztyűjébe.

Forrás: AFP
A Lyon tavaly Madridban ünnepelhetett továbbjutást

A Lyonnál hiába is szeretnék, nem elég elővenni a tavalyi DVD-ket, és lekottázni, hogy Makoun fiam, te megint akassz egy felsősarkos gólt, Pjanic, te meg várj egy kicsit azzal az egyenlítőgóllal a Bernabéuban, ideje beszerezni egy Mourinho-vudubabát, máskülönben üresek lesznek a kedd és szerda esték a tavasz folyamán. A szentimentalizmusra hajlamosak is megtalálják majd számításukat, az 1-1-es első meccs után a visszavágón 2-0-s Real-előnynél Benzema a kapufára emel egy tizenegyest, nem elfelejtve, honnan jött, Mourinhót pedig azért bünteti majd meg az UEFA, mert az utolsó percekben - a sajtótájékoztatóra készülve - cipőt és nyakkendőt cserél a kispadon.

Arsenal (angol) - Barcelona (spanyol): Angelina Jolie vagy Pénelopé Cruz? Megasztár vagy X-Faktor? Pacalpörkölt vagy töltött káposzta? Mindegyik komoly dilemma, de akkor mit mondjunk a garantált vizuális orgazmust ígérő Arsenal-Barca csörtére, amelyre tényleg nem elkoptatott, hogy döntőnek is elviselnénk. Az Arsenal olyan régóta hajszolja a trófeákat, hogy mi jószívvel kiutalnánk számára a BL-serleget, de ahhoz Harry Potter és Ungár Anikó együtt is kevés lenne, hogy a Messi, Xavi, Iniesta, Villa, Dani Alves ötösből legalább hármat kivonjon a forgalomból.

Az Arsenal legnagyobb erénye egyben a veszte is, Fabregasék nem tudják úgy gyilkolni a focit, ahogy azt a Mourinho-féle Inter tette, legalábbis nehezen tudjuk elképzelni, ahogy Arsavin balbunkóban szaggat fel-le, miközben Nasri egy háromszor háromszor négyzetméteres területen habzó szájjal dobálja magát az összes arra járó elé. Úgyhogy jár a kalapemelés, a díszsortűz, a vigasztaló hátba veregetés, de London piros-fehér felében idén sem kell nyitott buszon utcai parádézni atommásnaposan a Wembley-ben játszott döntő után.

FC Köbenhavn (dán) - Chelsea (angol): A picike Köbenhavn a suli kedvencét juttatja eszünkbe, akiről - nem is annyira titokban - mindenki vadul fantáziál, és akitől senki nem várta, hogy eljön a bálba, aztán mikor kicsípve betoppant, a sok jelentkező egymást taposta, hogy jusson neki némi simulós lassúzás. Az viszont csak a szirupos filmekben fordul elő, hogy a csóró, lenyalt hajú lúzer kerül végül helyzetbe, a valóságban mindig a vagány, a vécés néninek is kövér borravalót zsebbe csúsztató playboy szakítja át a célszalagot, ezért nem is csodálkozunk, hogy a Schalke vagy a Sahtar helyett a Chelsea kapta meg a dánokat. Látva Drogbáék szeretetszolgálatot idéző aktuális formáját, akár még az is felvetődhetne, hogy a Köbenhavn beárazza a Premier League-et egy totógyilkos meglepivel, de Stohl Andrással vagy nélküle, a való világ már csak olyan, hogy az erősebb kutyának jut több BL-meccs, különben is, örüljenek neki ott fenn északon, hogy tavasszal is élőben hallgatatják a BL-himnuszt.

Olympique Marseille (francia) - Manchester United (angol): "A mi időnk lejárt" - hangzott Mészöly Kálmán legendás mondata 1969-ben, amikor a csehszlovákok elütötték a vébétől a magyar válogatottat, de ennek csak annyi köze van az OM-MU párharchoz, hogy az is Marseille-ben volt. Azért biztos sokan vannak, akik vígan ellennének Ferguson kérődzése vagy Scholes gyufafeje nélkül, de őket el kell szomorítanunk, Marseille-ben ugyan továbbra sem érdemes kihagyni a kikötőben fellelhető éttermeket, de a csapat egyelőre nem elég izmos a nagyok megkínzásához.

Igaz, hogy Valbuenát és Lucho Gonzálezt az elsők között választanánk a csapatunkba a téren, de a maradék kilenc emberből a többségnek valószínűleg csak Mandanda vagy Heinze dereng, és bár a nevek még sosem nyertek meccset, lehet valami Ferguson viszkijében, mert nem tud rossz csapatot összerakni. És ha még Rooney is nyom egy resetet, és a fizetős nők helyett a védőket dönti hanyatt, akkor aztán tényleg nincs félnivalója a MU-nak, amely összesítésben két góllal lő többet, mint ellenfele.

Forrás: AFP
Ferguson még mindig ugyanolyan elszánt, mint régen

Inter (olasz) - Bayern München (német): A futballvilág egyik fele ujjongva csapott a levegőbe, azt ünnepelve, hogy megismétlődik a tavaszi döntő, a másik fele meg azon bosszankodott, hogy valamelyik csapatot még egy körön át el kell viselni a mezőnyben. A két csapat tavaszi nemesfém halmozása után az őszükről talán még Nyomasek Bobo sem tudna pozitív kicsengésű szösszenetet faragni, jó, az Interen nem csodálkozunk, teli hassal ritkán futja le az ember 10 másodperc alatt a száz métert, ráadásul Benítez csak az Inter-címeres zakó viselésében ér Mourinho nyomába, de a Bayern kriminális Bundesliga-produkcióján nehéz fogást találni.

Igaz, ha valahol a korábban rendre kritizált Gomez veszi át a Messiás-szerepet, akkor ott tényleg nem a megfelelő összetevő került a palacsintába. A Bajnokok Ligája többek között azért is jó találmány - mások éppen ezért unják -, mert általában hamar érkezik a lehetőség a visszavágásra, és amennyiben az üveglábú Ribéry, Robben páros végre kihúz pár hetet sérülés nélkül, akkor az az érzésünk, a bajnokságot feladó németek kipörgetik a bágyadt címvédőt.

Negyeddöntők:
Milan (olasz) - Roma (olasz): Fogadni mernénk, hogy Totti és Ibrahimovic megtalálják egymást, verbális csata tuti lesz, de egy kis köpködős, utánrúgós balhéhoz sem kell Stephen Kinget idéző fantázia. Az olasz foci válságát mantrázók csúnya fricskát kapnak, amikor az első meccsen ide-oda vezetés után 3-2-re nyer a Milan, a visszavágón pedig a brutális Roma-fölény csak egy gólt fial, és amikor Robinho a 85. percben a kapufával összekacsintva továbblövi a Milant, előkerül nála a Cassano-effektus, és félmeztelenre vetkőzve rúgja félcentis darabokra a szögletzászlót.

Schalke (német) - Bayern (német): Az egy percre jutó cselek számában nem fog rekordot dönteni a német-német ökölharc, de mit ér a látvány, ha nincs eredmény, kérdezzük csak meg a brazilokat, elcserélnék-e az agyonszidott 1994-es csapat vb-címét bármelyik közönségbarát, de korán csomagoló garnitúra kudarcára. A Schalke-drukkerek semmit sem szeretnének jobban, mint a térdükre fektetni, és alaposan elfenekelni a gyűlölt Bayernt, amelynek azonban megvan az a természetfeletti ereje, hogy minden meccset képes bemákolni (ők erre azt mondják, sosem adják fel), de ki nézne végig egy filmet, ha a főgonoszt már az elején kinyírják?

Real Madrid (spanyol) - Barcelona (spanyol): "Adj egy ötöst, José" - köszönti Puyol a madridi edzőt az első meccs előtt, de a babonából csankos bajszot növesztő Mourinho csak somolyog magában, majd elégedetten tapsol, amikor Messit kétpercenként sarabolja le a Pepe, Carvalho, Sergio Ramos trió. Az első meccsen 2-1-es Real-vezetésnél Messi elborul, és a sokadik taposás után lezidane-ozza a teli szájjal vigyorgó Ronaldót, aki orrtörése miatt ugyanúgy kihagyja a második meccset, mint az argentin Bolha. A visszavágón Pedro veszi magára a Messi-maskarát, kettőt ver Higuaín vezetőgólja után, a továbbjutásról pedig a büntetők döntenek, a nyolcadik párban Dani Alves panenkás megoldása után veszi kezdetét az utcabál a Ramblán.

Forrás: AFP
Messi besokallhat a sok tüskétől

Manchester United (angol) - Chelsea (angol): A 2009/2010-es kiírásban nem volt angol házibuli a BL-ben, úgyhogy éppen ideje volt, hogy a kedves ismerősöket összetereljük, örültek is egymásnak, mint Massa a "Fernando gyorsabb nálad!" csapatutasításnak. Ancelotti tán a feleségénél is szívesebben találkozgat Fergusonnal, mert a BL-ben kétszer is kiejtette a MU-t a Milannal, és bár Crespo és Kaká most nem áll rendelkezésre, a Drogba-Anelka kettős bárhol összebarkácsol egy gólt. Mivel Vidic fejese későn érkezik, a Chelsea-nek csak annyi a feladata, hogy hazai pályán kihúzzon egy laza 0-0-t, márpedig egy olasz edzőnek ennél hálásabb feladat nincs, a Chelsea meg is dönti a BL-rekordot a hétvédős felállással, valamint az ötszáznegyven taccsra bikázott labdával.

Elődöntő:
Barcelona (spanyol) - Milan (olasz): Ronaldinho már Beckhammel lazul LA-ben, Messi a lelátón vamosozik, de nélkülük is erős a felhozatal, mint a lőrinci Öcsi Presszóban szombat este: a Milan felveszi a sufniban porosodó vértet, lehajtja a sisakrostélyt és kivont karddal megy neki a Barcának, ami annyira meglepi a katalánokat, hogy Valdés elnézi Ambrosini fejesét. Aztán Xaviék felhúzzák a labdát, maxra tekerik a fordulatszámot, a Serie A-ban is az aranyért kapkodó olaszok pedig a hatvanadik percben ledobják a láncot, a vége 3-1 a Barcának, a kétgólos hátrányból pedig csak egyet tud lecsippenteni a Milan otthon.

Bayern München (német) - Chelsea (angol):  Ha Roman Abramovics valamit nagyon akar, azt általában el is éri, márpedig a BL-győzelmet eddig hasztalanul hajszolta a Chelsea orosz nagyfőnöke. A müncheni öltözőben tartott gyújtó hangú beszéde meg is teszi a hatását, a londoniak 2-1-es győzelemre koccinthatnak hazafelé az eredetileg szuvenírnek szánt, nem ásványvízzel megtöltött egyliteres söröskorsókkal, a visszavágón pedig megint jön az Ancelotti-féle, nézőgyilkos lövészárok-taktika, ami ezúttal is hozza a kívánt hatást egy 1-1-es döntetlen formájában.

Döntő:
Chelsea (angol) - Barcelona (spanyol): Ha egy csapat szinte hazai pályán, 60 ezer szurkolója előtt játszhat BL-döntőt, akkor még az sem nyomja le a hangulatot, ha a világ legszebb fociját játszó csapata Messivel felturbózva készül arra, hogy megdézsmálja a svédasztal összes finom falatát, majd utána leokádja az ünnepi terítőt. Sokunk örömére a futball is az élet része, és mint minden más területen, a számlák általában itt is kiegyenlítődnek, márpedig a Chelsea háza táján még mindig ökölbe szorulnak a kezek, és vadul duzzadnak a nyaki ütőerek, ha szóbakerül bizonyos Övrebö sporttárs működése a 2009-es, utolsó percben elvesztett elődöntőn. A régóta sajgó sebekre 2011 május 28-án kerül a gyógyító kötés, amikor Alex bombaszabadrúgása és Kalou szemfüles gólja elsüllyeszti Katalónia iszonyatos tűzerővel ellátott zászlóshajóját, a Chelsea pedig története során először lesz osztályelső a sok eminens között.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK