Vágólapra másolva!
Az angol labdarúgó-bajnokságot éveken keresztül uraló nagy négyesből a Liverpool már az előző idényben kihullott, a patinás egyesület a jelenlegi szezonban pedig még rosszabbul szerepel. A szurkolók nagy része úgy véli, hogy mindezért a nyáron érkezett edző, Roy Hodgson a felelős, az amerikai tulajdonosok azonban egyelőre kitartanak mellette.

A Liverpool október közepén a csőddel fenyegető helyzettől megmenekült ugyan új amerikai tulajdonosai jóvoltából, de a csapat teljesítménye ezt követően sem javult. A szurkolók az előző idényben, amikor a Rafa Benítez által irányított csapat csak a középmezőnyben tanyázott, valószínűleg azt gondolták, hogy ennél csak jobb jöhet, azonban tévedtek. Kedvenceik ugyanis 21 fordulót követően a kilencedikek, 14 pont a lemaradásuk a harmadik Arsenallal szemben, viszont csak öttel előzik meg a már kieső helyen álló West Ham Unitedot.

A drukkereknél elszakadt a cérna

A mélypontot a december 29-én játszott Wolverhampton elleni bajnoki jelentette, amelyen a vendégek 1-0-ra nyertek az Anfielden. A csapat mellett máskor tűzön-vízen keresztül kitartó legendás szurkolótábor az idény során először Roy Hodgson nevét kezdte skandálni, azonban ebben nem volt sok köszönet, hiszen a rigmus arról szólt, hogy Hodgsonnak a válogatottat kellene irányítania.

A fanatikusok ezzel utaltak arra, hogy szerintük a nyáron érkezett edzőnek nincsen helye a liverpooli kispadon. A történelmi vereség (a Wolverhampton 60 év után először tudott győzni a Liverpool otthonában) után ráadásul Hodgson még kritizálta is a drukkereket, mondván, amióta a klubnál dolgozik, semmit sem érzett a legendás támogatásból. Másnap ugyan elnézést kért kijelentése miatt, de ez az epizód is jelezte: Hodgson és a szurkolótábor között óriási az ellentét.

Igaz, soha nem is volt baráti a viszony, a liverpooliak többsége a kezdetektől fogva kételkedett abban, hogy a Fulhamtől jött szakember ideális választás. Kétségtelen tény, hogy a jelenlegi keret már nem olyan erős, hogy versenyben legyen a BL-t érő helyekért, ám a Wolverhampton ellen például a pályára lépett játékosok közül nyolcan akkor is játszottak, amikor az egyesület 2009 tavaszán a BL-ben 4-0-ra verte a Real Madridot.

Egy másik csúfos vereség (az újonc Blackpooltól) alkalmával pedig a kezdőcsapatban csak vb-szereplők kaptak helyet. A Hodgson által sokat emlegetett sérüléshullám sem teljesen fedi a valóságot: a kulcsemberek közül Fernando Torres a 19 bajnokiból 17-szer, Jamie Carragher 15-ször, Steven Gerrard pedig 14-szer volt a kezdő tizenegy tagja.

Passz helyett ívelgetés

De akkor mi a probléma? Elsősorban az, hogy olyan játékstílust próbál a csapatra erőltetni, amely egyrészt nem ideális a rendelkezésére álló játékosok számára, másrészt pedig teljesen ellenkezik a Liverpoolra korábban jellemző futballfilozófiával. A klubnál mindig is büszkék voltak arra, hogy a tradicionális brit stílus helyett inkább a passzjátékon alapuló, pozíciós futballt igyekeztek erőltetni.

A "pass and move", azaz passzolj és mozogj jelszó a mai Liverpoolra egyáltalán nem jellemző. Hodgson eddig mindegyik csapatánál igyekezett minél gyorsabban előrejuttatni a labdát a csatárokhoz, és a középpályások a második hullámban csatlakoztak a támadásokhoz.

A Fulhamnél ehhez megvolt a megfelelő center Bobby Zamora személyében, Fernando Torreshez azonban ez egyáltalán nem illik, a csapat mégis gyakran ezzel próbálkozik.

Egy jellemző adat a Wolverhampton elleni mérkőzésről: a kapus José Reina 35 alkalommal rúgta át a félpályán a labdát. Egy évvel korábban, szintén a Wolves elleni hazai találkozón ezt mindössze kétszer tette.

A Blackpool ellen pedig a hajrában Hodgson a középhátvéd Szotirisz Kirjakoszt küldte előre középcsatárnak (tény, ezen a találkozón Torrest a tizedik percben sérülés miatt le kellett cserélni). Az egykori norvég válogatott, Lars Bohinen - aki a Blackburnnél volt Hodgson játékosa, és azt nyilatkozta róla, hogy ő a legjobb szakember, akivel valaha is dolgozott - ezt írta blogjában: "Az olyan játékosok, mint Gerrard és Fernando Torres, nem tudnak csillogni abban a rendszerben, amelyet Hodgson favorizál. Roy túlságosan is a csapat defenzív struktúrájára koncentrál, nincs érthető filozófiája a támadásokhoz. Ő a tökéletes edző egy olyan gárda számára, amely védekezni akar, és kigürizi az eredményeket, de nem hiszem, hogy ez működhet a Liverpoolnál".

Negatív rekordok dőlnek meg egymás után

A számok azt mutatják, hogy Hodgsonnak valóban nem megy, hiszen irányítása alatt a Liverpool számos negatív rekordot állított fel.

Az 1964-65-ös idény óta először fordult elő, hogy az első 18 bajnokijából nyolcat elveszítsen; utoljára az 1953-54-es szezonban volt ilyen kevés pontja az év végén; 1936 óta Hodgson az első edző, aki az első 18 bajnokijából csak hatot nyert meg; a Ligakupában a Northampton elleni vereség pedig az első volt a klub történetében, amit egy negyedosztályú gárdától szenvedett el.

Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az amerikai tulajdonosok egyelőre kitartanak Hodgson mellett, bár valószínűleg ez inkább a megfelelő alternatívák hiánya miatt van így. Januárban minden bizonnyal érkezik néhány játékos, és az sincs kizárva, hogy az eredmények majd javulnak, a Liverpool még mindig odaérhet a nemzetközi kupaindulást érő helyekre, és versenyben van az Európa Ligában is.

Az új tulajdonosok nem akarnak kapkodni, ugyanakkor nehéz elképzelni olyan hatalmas fordulatot, amelynek alapján Hodgson a következő idényre is maradhatna. Olyan szakember érkezése várható, akinek a szemlélete illik a klub filozófiájához - de hogy ő ki lesz (Didier Deschmaps, Ralf Rangnick, Bert van Marwijk vagy valaki más), az még a jövő zenéje.

Addig is a lelkes szurkolóknak el kell viselniük, hogy egy antipatikus edző nekik nagyon nem tetsző futballt játszat kedvenceikkel.

www.global-soccer.eu