Valdano leszarozta, Mourinho semmibe veszi - ki az úr a Real Madridnál?

Csütörtökön a Real Madrid hazai pályán 3-1-es győzelmet aratott városi riválisa, az Atlético ellen a spanyol kupában, ám a mérkőzés közben is az volt az egyik legfontosabb téma a Santiago Bernabéu stadion lelátóin, hogy igazol-e új középcsatárt a klub. A legnagyobb kérdés azonban nem is az, hogy Emmanuel Adebayor, Szalai Ádám vagy éppen Miroslav Klose lesz a befutó - a csatárigazolás a José Mourinho és Jorge Valdano közötti hatalmi harc része.

José Mourinho edzői karrierjére a "győzelem minden áron" elv érvényes, és a sikerekben mindeddig nem is lehetett hiányérzete. Florentino Pérez klubelnök az ő kinevezésével tizenkilencre húzott lapot, hiszen ha a Real vele sem tudja megnyerni a Bajnokok Ligáját vagy a bajnokságot, akkor senkivel. A szituáció mindkét fél számára új: a portugál még sohasem dolgozott olyan klubnál, ahol ennyire bele akartak volna szólni a munkájába, de a Realnak sem nagyon volt még a közvéleményt ennyire megosztó edzője. A fő konfliktusforrásnak már az idény elején is a sportigazgató, Jorge Valdano tűnt, akinek futballról alkotott elképzelései gyökeresen ellenkeznek Mourinhóéval - és ezt soha nem is titkolta.

Az egykori argentin világbajnok már játékosként is kilógott a sorból: kortárs irodalmat olvasott (kedvence José Luis Borges), később pedig maga is írt egy novelláskötetet, el is nevezték a futball filozófusának. 2005 és 2009 között több írása is megjelent az angol és spanyol szaksajtóban a labdarúgásról, amelyekben gyakran kritizálta Mourinhót. A Chelsea Liverpool elleni, 2007-es BL-elődöntője után például ezt írta a Marcában: "Játékosként Mourinho és Benítez sem futott be, és akiknek nem volt meg a tehetségük futballistaként, azok nem hisznek a játékosaik tehetségében, nem hisznek abban, hogy improvizációval meccseket lehet nyerni. Ha a jövő futballja olyan lesz, mint amit a Chelsea és a Liverpool mutat, akkor búcsút inthetünk a tehetség és a zsenialitás olyan kifejezésmódjának, amit egy évszázadon keresztül éveztünk a sportágban".

Már ezek is elég kemény szavak, de az angol sajtó elsősorban a következő mondatot emelte ki: "Ha egy pálcán lógó szart teszünk egy őrült, szenvedélyes stadion közepébe, akkor lesznek emberek, akik azt mondják, ez művészet. Pedig nem az, csak egy darab szar".

"Valaki védjen meg"

Amikor Mourinho megérkezett Madridba, az újságírók természetesen rögtön emlékeztették minderre, ám a portugál nem vette fel a kesztyűt, Valdano pedig így nyilatkozott: "A múltban valóban csúnya szavakat használtam Mourinhóval kapcsolatban, ő pedig hasonlókkal válaszolt, de azóta rendeztük a vitát, nincs semmilyen probléma közöttünk. Megtiszteltetés a számomra, hogy a világ egyik legjobb edzőjével dolgozhatok".

Úgy tűnt tehát, hogy minden rendben, és ha nem is lettek jó barátok, de profiként képesek együtt dolgozni.A háttérben azonban valószínűleg ment a hatalmi harc, és Mourinho utolsó 2010-es bajnokiját követően ellentámadásba ment át. A Sevilla ellen a Real egy brutális meccsen nyert 1-0-ra, és a mérkőzést követő sajtótájékoztatón a tréner egy papírt lobogtatva kijelentette, hogy a 90 perc során pontosan 13 bírói tévedés sújtotta őket, majd pedig elmondta: elege van abból, hogy mindig neki kell megvédeni csapatát a nyilvánosság előtt.

"A klubnak van egy szervezeti felépítése, és azt akarom, hogy valaki megvédje a játékosaimat" - jelentette ki, és kihangsúlyozta: személyesen beszél erről az elnökkel, Florentino Pérezzel.

Amikor emlékeztették rá, hogy a Realnak van egy sportigazgatója is, Mourinho azt mondta: "Ha közvetlenül beszélhetek az egyesület első emberével, miért akarnék mással tárgyalni." A spanyol újságírók pedig vért szimatoltak.

Nem csatárkérdés, jóval több annál

Gyorsan kiderítették, hogy a Real hagyományos karácsonyi vacsoráján, ahol a szakosztályok vezetői és edzői, valamint csapatkapitányai vettek részt, Mourinho Pérez mellett kapott helyet, míg Valdano távolabb ült, ami a spanyolok szerint nagy jelentőséggel bír. Még fontosabb, hogy Mourinho valóban igyekszik kikerülni Valdanót, és közvetlenül jelent Péreznek, rendszeresen dossziékat készítve a csapat fejlődéséről. A portugál gyakorlatilag kinevezése óta hangoztatja, hogy szüksége lenne még egy középcsatárra, mert ezen a poszton csak Gonzalo Higuaín és Karim Benzema áll a rendelkezésére, ám a Real a nyáron nem vett még egy csatárt. Mourinhónak pedig igaza lett: Higuaín megsérült, és ebben a szezonban valószínűleg már nem léphet pályára.

A klub vezetősége még decemberben is hangoztatta, hogy Higuaín sérülése ellenére sem igazolnak támadót, de az utóbbi napokban az ellenállás kezd lanyhulni. Ha valóban érkezik egy center, akkor az győzelem Mourinho számára. A szakember persze arra is felkészült, ha valóban a meglévő kerettel kell dolgoznia. "Hetek óta egy középcsatár nélküli játékrendszeren gondolkozom. Korán érkezem az edzőközpontba, későn távozom, és azon dolgozom, amire szükség van. Ilyen egy edző élete" - jelentette ki pár napja.

Kaká felépülésével fennáll a lehetősége annak, hogy Cristiano Ronaldo legyen az előretolt ék (a Manchester Unitedben és a portugál válogatottban is játszott ezen a poszton), és mögötte a Kaká, Mesut Özil, Ángel di María trió futballozzon. Hosszú távon azonban nem valószínű, hogy sokáig elviselné, hogy ne az ő szava döntsön. "Senkivel sincsen személyes problémám, ez a legfontosabb. A Chelsea-nél is minden remekült ment, azonban érkezett két ember, akikkel nem voltam kapcsolatban, és rövid időn belül távoztam" - emlékezett a portugál. A két szóban forgó személy Roman Abramovics személyes tanácsadója, Piet de Visser, illetve Frank Arnesen volt. Utóbbi a sportigazgatói pozíciót töltötte be.

www.global-soccer.eu