Társoldalunk:

Tíz éve alapozták meg a mostani német futballgeneráció sikerét

2011.04.04. 10:02

A német válogatott a tavalyi világbajnokságon sokakat lenyűgözött azzal, hogy tehetséges fiatalok egész sorát szerepeltette, és lendületes játékukkal a harmadik helyig jutottak. A generációváltás persze nem a semmiből jött: az elmúlt évtizedben tudatosan átalakították utánpótlás-nevelésüket, jelenleg ennek a gyümölcsét élvezik.

Jelenleg alighanem a német válogatott az egyik legfiatalabb nemzeti csapat Európában. A Kazahsztán elleni Eb-selejtezőn pályára lépett játékosok közül Miroslav Klose (32 éves) és a 27 esztendős csapatkapitány, Philipp Lahm volt a legidősebb.

A négy nappal későbbi, Ausztrália elleni barátságos mérkőzésen még fiatalabb csapat szerepelt, akkor a 31 éves középhátvéd, Arne Friedrich volt a korelnök. Ezt a meccset ugyan 2-1-re elveszítették, de összességében elmondható, hogy a generációváltás nem ment az eredményesség rovására, éppen ellenkezőleg: minden idők legfiatalabb német válogatottja lett vb-bronzérmes.

Utánpótlásközpont nélkül nincs licenc

Mindez persze nem véletlen, hanem rendkívül tudatos munka gyümölcse. A Német Profi Liga (DFL) a napokban külön fel is hívta a figyelmet arra, hogy március elején lett tízéves az a koncepció, amelyet az után dolgoztak ki, hogy a 2000-es Európa-bajnokságon rendkívül gyengén szerepelt a német válogatott. Akkor a válogatott már a csoportkörben elvérzett, miközben a 22-es keretében kilenc, harmincesztendősnél idősebb játékos volt, még a 39 éves Lothar Matthäust is reaktiválták.

A ligánál akkor úgy érezték, reformra szorul az utánpótlásképzés, és nem csak beszéltek erről. Villámgyorsan létrehoztak egy bizottságot, ez fél év alatt kidolgozta a megfelelő koncepciót, amelyet villámgyorsan életbe is léptettek.

A 2001-2002-es idénytől kezdve ahhoz, hogy egy klub megkapja a profi licencet, vagyis elindulhasson az első- vagy másodosztályban, rendelkeznie kell olyan utánpótlás-központtal (Leistungzentrum), amely megfelel az írásban lefektetett követelményeknek.

A Bundesligában például a korosztályos együtteseknek rendelkezniük kell olyan tréningcentrummal, amelynek saját öltözője és legalább három pályája van, kettőnek pedig rendelkeznie kell villanyvilágítással is. Ezen kívül a kluboknak kötelező a tornacsarnok a téli edzésekhez, és pontosan le van fektetve, hogy az öltözőben milyen orvosi helyiségnek, masszázsfelszerelésnek, szaunának és pihenőszobának kell lennie.

Válogatott egy generációból

A ligán belül külön bizottság foglalkozik az utánpótlásközpontok értékelésével. Ez háromfokozatú skálán történik, és a szervezet ennek megfelelően ad anyagi támogatást a kluboknak. Egy háromcsillagos Leistungzentrum a fenntartására és továbbfejlesztésre szezononként több mint 300 ezer eurót kap. Természetesen azt is előírják, hogy mennyi és milyen képesítéssel rendelkező szakembereknek kell dolgozniuk. Jelenleg összesen 433 edző tevékenykedik a profi kluboknál a korosztályos csapatok mellett, és közülük csak harmincnak nincs semmilyen képesítése, 196-an viszont UEFA B-licenccel, hatvanegyen pedig pro-licenccel rendelkeznek.

Tíz év alatt a rendelkezés hatása valóban csak szuperlatívuszokban jellemezhető, ezt a DFL igyekszik is kiemelni. A liga statisztikái szerint a jelenlegi szezonban, az élvonalba benevezett 525 labdarúgó közül 275-en valamelyik Leistungzentrumból kerültek ki (ez az összes futballista 52,4 százaléka), és 107-en jelenleg is annál a klubnál szerepelnek, amelynek az utánpótlásközpontjába bekerültek. A Bundesliga átlagéletkora 27,12 évről 25,77-re csökkent.

Ennek természetesen a válogatottra is pozitív a hatása: már a tavalyi vébén is rengeteg olyan játékos volt a Nationalelfben, aki pályafutását a fenti utánpótlásközpontok valamelyikében kezdte, a Kazahsztán elleni Eb-selejtezőre meghívott 22 játékos közül pedig csak Klose és Arne Friedrich nem kapott ilyen képzést. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a játékosoknak, hanem az edzőknak is új generációja jutott lehetőséghez: az élvonalban dolgozó trénerek közül négyen (Thomas Tuchel, Marco Kurz, Frank Schaefer és Marco Pezzaiuoli) is valamelyik utánpótlásközpontban kezdte a szakmai munkát.

Az egységes képzés vébécímet ért

A németek előtt a franciák példája lebegett: a Francia Labdarúgó Szövetség (FFF) az 1980-as évek végén összesen 12 akadémiát vett az irányítása alá. A központi utánpótláscentrum Clairefontaine-ben található, ahová 13 évesen kerülnek be a tehetségek, hogy aztán később innen szerződjenek valamelyik profi egyesülethez. Az 1990-es évek elején össze is jött egy fantasztikus generáció: 1993 és 1994 között egyszerre tanult Clairefontaine-ben William Gallas, Nicolas Anelka, Jérome Rothen és Louis Saha. Thierry Henry csak azért nem, mert őt már 15 évesen, 1992-ben elvitte az AS Monaco, hogy profi szerődést ajánljon neki.

A spanyol válogatott sikereiben is jelentős szerepe van, hogy a világ- és Európa-bajnok csapat tagjainak nagy része ugyanabban a képzési rendszerben részesült, más kérdés, hogy ez nem központi akadémián történt, hanem az FC Barcelona utánpótlásközpontjában.
Nemcsak a katalánok jelenlegi klasszisai (Xavi, Andrés Iniesta, Sergio Busquets, Pedro, Gerard Piqué, Carles Puyol) ismerkedtek meg itt a sportág alapjaival, hanem a spanyol válogatott tagjai közül Francesc Fabregas vagy José Reina is a La Masiában tanult. Itt nem egy generáció adja a sikerek kulcsát, hanem az, hogy a különböző életkorú játékosok is ugyanazon elvek és filozófia alapján űzik a labdarúgást.

www.global-soccer.eu