Alacsony termetükből kovácsoltak erényt a női foci új bajnokai

Japán történelmi diadalt aratott vasárnap a nőifoci-világbajnokságon, ázsiai válogatott korábban sohasem nyert felnőtt FIFA-tornát. A Barcelona stílusában focizó csapat bebizonyította, hogy a nőknél is a lapos passzos, labdabirtokláson alapuló játék a nyerő, míg a szövetségi kapitány a márciusi katasztrófa képeivel tüzelte fel a játékosokat.

A németországi női labdarúgó-világbajnokság döntője méltó volt az egész tornához. A női futballt ugyan gyakran kritizálják amiatt, hogy a férfiakhoz képest sokkal lassabb, azonban az izgalmakat és a szórakoztatást tekintve a 2011-es viadal lepipálta a férfiak tavalyi dél-afrikai tornáját. A fináléban az esélytelenebbnek tartott japán együttes kétszer is vert helyzetből állt fel, hogy aztán a büntetőpárbajban megakadályozza az amerikai álom megvalósulását, és megnyerje az aranyérmet.

Rózsaszín válogatott

A férfiaknál az ázsiaiak csak nagyon ritkán jutnak érem közelébe FIFA-tornán: 1999-ben a japánok ezüstérmesek lettek az U20-as vébén, 2002-ben pedig a Koreai Köztársaság házigazdaként negyedik helyen végzett a felnőttek között. A nőknél viszont a kontinens legjobbjai mindig is a világ élvonalába tartoztak, Kína például 1999-ben második lett az Egyesült Államok mögött. A korosztályos viadalokon pedig az ázsiaiak taroltak az utóbbi időben: a 17 éven aluliak között eddig mindkét vébét a kontinens képviselői nyerték (2008-ban a Koreai NDK, 2010-ban pedig a Koreai Köztársaság lett az aranyérmes), az U20-as világbajnokságokon pedig a 2002-es tornát leszámítva mindig volt ázsiai érmes, 2006-ban ráadásul a KNDK és Kína játszotta a finálét.

Japán azonban egészen az utóbbi ideig még Ázsiában sem számított kiemelkedőnek a nők között, kontinensviadalt például egyszer sem tudott nyerni (négyszer is ezüstérmes lett). A Nadesiko becenévre hallgató együttes (az elnevezés a rózsaszín virágú buglyos szegfűre utal, amelyet Japánban az idealizált nőiesség szimbólumának tartanak) ugyan az összes világbajnokságon ott volt, de eddig 16 meccsből csak hármat tudott megnyerni, és csak egyszer jutott tovább csoportjából. Most viszont hatból négyszer győzni tudott, és ezzel világbajnok lett.

Mint Messiék

A siker persze nem a semmiből jött, Japán az aktuális FIFA-világranglistán a negyedik, és a 2008-as pekingi olimpián is a negyedik helyet szerezte meg. A válogatott 1981-ben játszotta első hivatalos mérkőzését, a bajnokság pedig már 1989-ben megalakult - a férfiak versengése, a J-League mintájára a női bajnokságot L-League-nek nevezték el. Ez ugyan nem professzionális, de majd mindegyik egyesületnél akad olyan játékos, aki csak a futballból él. A legjobbak pedig természetesen külföldre igazolnak: a világbajnok keretből Nagaszato Juki és Kozue Ando Németországban, Ucugi Rumi Franciaországban, Szamesima Aja pedig az Egyesült Államokban profiskodik, volt légiós Jamago Nozomi, Szakagucsi Mizuho, Mijama Aja, Szava Homare és Murajama Karina is. Kumagai Szaki pedig már biztosan Németországban folytatja karrierjét.

A németországi tornán a japán csapat játékát legtöbbször a Barcelonáéhoz hasonlították, nem véletlenül. A Nadesiko is igyekezett a legtovább megtartani a labdát, játékosai megpróbálták sok passzal, türelmesen felépíteni az akciókat. Míg a legtöbb női válogatott igyekszik rendkívül agresszív és direkt futballt játszani, addig Japán erényt kovácsolt abból a tényből, hogy játékosai alacsonyabbak az átlagnál. "Minden japán focista remekül bánik a labdával, és nem csak az egyik lábával. Nagyon sokat mozognak labda nélkül is, mindig van megjátszható emberük, és nagyon magabiztosak" - jellemezte a japán csapatot a FIFA technikai csoportjának tagja, April Heinrichs, aki 1985 és 1991 között negyvenhétszer játszott az amerikai női válogatottban.

A katasztrófa is inspiráló volt

A csoportból való továbbjutásuk nem számított meglepetésnek, az viszont annál inkább, hogy a negyeddöntőben legyőzték a házigazda és szuperfavorit Németországot. A meccsen a németek összesen négy alkalommal tudtak kapura lőni - előtte a három csoportmérkőzésen összesen húszszor. Az elődöntőben a svédek elleni győzelem ehhez képest már sima volt, a fináléban pedig az Egyesült Államok ellen a japánok megmutatták, hogy az amerikaiakhoz hasonlóan ők is óriási küzdők.

Érzelmileg a csapatnak nagyon sokat jelentett a remek szereplés: az együttes minden mérkőzés után körbevitt egy transzparenst, amelyen megköszönték az egész világ együttérzését és segítségét a fukusimai atomkatasztrófa után. A szövetségi kapitány, Szaszaki Norio (aki 2008 óta irányítja a csapatot) a németek elleni találkozó előtt a március 11-ei tragikus eseményről készített fotókkal igyekezett hangolni a játékosokat, és azt mondta nekik: "Ha nehéz helyzetben vagyunk, csak gondoljatok a katasztrófa áldozataira, és adjatok bele mindent".

A vébén a csapatkapitány Szava Homare a világ legjobbjai közé emelkedett - a középpályást megválasztották a torna legjobb játékosának, és egyben ő lett a viadal gólkirálya is. A 32 éves játékos megjárta mindkét amerikai profi ligát: 2000 és 2003 között az Atlanta Beatben szerepelt az azóta megszűnt WUSA-ban, majd két évet lehúzott a Washington Freedomban is, immár a WPS-ben. Már az 1995-ös világbajnokságon is ott volt, vagyis ez volt a negyedik vébéje, 171-szeres válogatottként lett világbajnok.

www.global-soccer.eu