Társoldalunk:

Akiknek fizetnek, hogy eligazoljanak - meccsek nélkül is vagyonokat kereshetnek a focisták

2011.08.08. 12:11

Klubvezetők és edzők részéről is gyakran elhangzik az a kritika, hogy a piacképes játékosokért folyó versengés miatt elszabadultak a fizetések, sok futballista irreálisan magas összeget keres. A játékosokat ilyen feltételekkel alkalmazó kluboknak ez még így is nyilván megéri, kivéve akkor, ha a csillagászati bérért szerződtetett focistáról kiderül, hogy használhatatlan az edző számára, ilyenkor pedig már nem könnyű megszabadulni tőle.

Az előző szezonban Torghelle Sándor nem sok játéklehetőséget kapott a Fortuna Düsseldorfban, mindössze 16 bajnokin lépett pályára, de ebből csak háromszor volt a kezdő tizenegy tagja, az első két forduló után már csak egyszer lehetett az első perctől kezdve a pályán. Mivel helyzete a nyáron sem változott, nem meglepő, hogy szívesen megválnának a csatártól, már csak azért is, mert fizetése a klubon belül viszonylag magasnak számít. Torghelle körülbelül évi 300 ezer eurót keres, és a német Bild szerint a düsseldorfiak arra is hajlandóak lennének, hogy 100 ezer eurót rögtön kifizetnek neki, ha elfogadja a Dynamo Dresden ajánlatát. A Fortuna álláspontja érthető, hiszen Torghelle szerződése még egy évig érvényes, vagyis ha a csatár belemegy ebbe a feltételbe, a klub 200 ezret spórol.

A túlságosan nagy bér persze nem csak a magyar játékos esetében jelent problémát, sőt, egyre gyakoribb jelenség, hogy az egyesületek szeretnének valahogyan megszabadulni azoktól a játékosoktól, akik a leigazolásuk idején magas fizetéssel járó szerződést harcoltak ki, teljesítményük azonban elmaradt a várttól. A Juventusnál például a brazil származású, ám olasz válogatott csatár, Amauri az előző idényben a keret második legjobban fizetett játékosa volt, évi 4,2 millió eurót keresett, miközben képtelen volt gólt szerezni. Télen kölcsön is adták a Parmának, ahol magára talált, így a torinóiak abban bíztak, hogy a nyáron végleg megválhatnak tőle.

Érdeklődőben nincs is hiány, de a csatár magas fizetése mindenkit elriaszt. Egykori klubja, a Palermo például szívesen szerződtette volna, azonban a szicíliaiak elnöke, Mauruzio Zamparini kijelentette: "Ha hajlandó lenne évi egymillióra csökkenteni a fizetését, akkor azonnal lecsapnánk rá. A Palermo azonban négymilliót nem tud fizetni neki". Amauri szerződése még egy évig érvényes a Juvénál, vagyis ha nem sikerül eladni, kénytelenek jövő nyárig fizetni, így a klubnak az is jobban megérné, ha fizetnének némi lelépési pénzt a játékosnak.

Ha Amauri marad, akkor a Juve úgy járna, mint az AC Milan Marek Jankulovskival. A cseh balhátvédet még 2005 nyarán igazolták le, és eleinte alapembernek is számított, ám a 2009-2010-es szezonban már csak 12 bajnokin szerepelt, az előzőben pedig mindössze ötön. A milánóiak többször is szerettek volna megválni tőle, 2009 nyarán például az AS Romának adták volna oda Philippe Mexesért cserébe, azonban Jankulovskinak esze ágában sem volt váltani, mivel a rómaiak nem akartak annyit fizetni neki, mint a Milan. Éves fizetése ugyanis 2,8 millió euró volt, amit akkor is megkapott, ha minden meccset a lelátóról nézett. Az előző évadban ezzel ő volt a Milan tizedik legjobban kereső játékosa - a fix bére több volt, mint Thiago Silvának vagy Patónak.

Heti 40 ezer font négy éven keresztül az edzésekért

De Jankulovski legalább néha-néha pályára lépett, ellentétben Winston Bogarde-dal, aki azzal vált hírhedtté Angliában, hogy semmiféle kompromisszumra nem volt hajlandó, hanem betűről betűre betartotta szerződését, hogy négy éven keresztül felvehesse heti 40 ezer fontos fizetését a Chelsea-nél.

A holland védőt a londoniak 2000 nyarán ingyen igazolták le az FC Barcelonától, ám kevéssel a megszerzése után edzőcsere történt, és Claudio Ranieri már nem tartott rá igényt. Pár alkalommal még pályára küldte, de 2000 karácsonya után a tartalékok közé száműzte - ezt követően a játékos 2004 nyaráig mindössze egyetlen meccsen játszott, egy ligakupa-mérkőzésen, 2002 novemberében.

A 2003-2004-es évadban már mezszámot sem kapott, és nem is a tartalékokkal, hanem az ifjúsági csapattal tréningezett. Arra azonban nagyon ügyelt, hogy egyetlen edzést se hagyjon ki, hiszen nem akarta, hogy szerződésszegés miatt elbukja a neki járó pénzt. Mindössze 11 tétmeccsen húzta fel a Chelsea mezét, ami azt jelenti, hogy meccsenként 686 ezer font volt a fizetése. Miután 2004-ben lejárt a szerződése, megpróbált csapatot találni magának, de érthető módon ilyen előzmények után ez nem sikerült - így 2005. november 8-án bejelentette, hogy visszavonul. Nem sokkal később megjelent az önéletrajzi könyve "Ez a néger senki előtt sem hajol meg" címmel, amiben ezt írta: "A világ a pénzről szól, és ha milliókat ajánlanak fel neked, akkor el kell fogadni. Csak kevés ember van, aki ilyen sokat keres, és én ezen szerencsések közé tartoztam. Miért dobtam volna ki 15 millió eurót? Abban a pillanatban, hogy aláírtam a szerződést, az a pénz az enyém volt".

Redondo még a kocsit is visszaadta volna

Persze nem minden futballista gondolkodik így. Az argentin Fernando Redondo 2000 nyarán Európa egyik legjobb középpályásaként szerződött az AC Milanhoz, azonban súlyos térdsérülést szenvedett, és közel két és fél évig nem léphetett pályára. Egy év elteltével éppen ezért arra kérte a vezetőséget, hogy függesszék fel a fizetésének folyósítását - Redondo ekkor évi 2,74 millió fontot keresett. Sőt, nem csak a bérét nem kérte, hanem vissza akarta adni a klub által biztosított autót és lakást is. Utóbbiba a Milan nem ment bele, előbbibe viszont igen - Redondo végül 2002 decemberében mutatkozhatott be a csapatban.

Az AS Roma középpályása, Damiano Tommasi szintén egy súlyos sérülés után döntött úgy, hogy méltányosságból kevesebb fizetéssel is beéri. A játékosnak 2005-ben járt le a szerződése, és akkor már egy éve nem játszhatott - így aztán maga ajánlotta fel, hogy következő szerződésébe a lehető legminimálisabb, ifjúsági játékosoknak járó bér szerepeljen, ami akkor havi 1500 eurót jelentett. "Azért döntöttem így, mert szeretem a Romát és a futballt" - mondta Tommasi, aki szerződése lejárta után a spanyol Levantéhoz igazolt.

Az Athletic Bilbao támadója, Joseba Etxeberría is úgy vélte, hogy karrierje végén valamit vissza kell adni klubjának abból, amit az előző 14 évben kapott. A csatár szerződése 2009 nyarán lejárt, ám még egy évig maradt, gyakorlatilag szerződés nélkül, ami azt jelentette, hogy fizetést sem kapott. Jobban mondva, a liga és a játékosok szakszervezete közötti kollektív szerződésnek megfelelő minimálbér járt neki - amit azonban felajánlott az Athletic utánpótlás-nevelésért felelős alapítványnak.

www.global-soccer.eu

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK