Társoldalunk:

Fájdalomcsillapítóktól válnak bevállalósabbá a focisták

2011.09.09. 22:18

Nagyon sok labdarúgó fájdalomcsillapítót szed, hogy játszani tudjon, állítja Hans Geyer, a kölni doppingmegelőzési központ munkatársa. Szerinte ez szinte már doppingolásnak számít, hiszen a futballisták fájdalomérzet nélkül sokkal több dolgot vállalnak be a pályán. A labdarúgásban ritkák a doppingesetek, de a gyógyszerek szedését gerjeszti a hatalmas konkurenciaharc, néhány játékost pedig nélkülözhetetlensége miatt tömnek gyógyszerekkel.

"A hivatásos labdarúgók mintegy harminc százaléka használ fájdalomcsillapítót a mérkőzéseken, húsz százalék még az edzéseken is" - állítja a Zeit Online-nak adott interjújában Hans Geyer, a kölni doppingmegelőzési központ munkatársa. "A FIFA a 2002-es és a 2006-os világbajnokságon felmérést végzett, amely kimutatta, hogy a mezőny fele legalább egyszer használt már fájdalomcsillapítót mérkőzés alatt. Sőt minden tizedik játékos minden mérkőzés előtt él ezzel."

2008-ban hasonló adatokat hozott nyilvánosságra Toni Graf-Bauman, a FIFA doppingellenes bizottságának vezetője, aki akkor azt mondta a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, megdöbbentő, mennyire elterjedt a fájdalomcsillapítók használata. "A labdarúgók úgy szedik a gyógyszereket, mintha csak egy csésze kávét innának - reggel, délben és este."

Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője szerint a kölni labor élen jár a kutatási programokban, Hans Geyer a doppingellenes kutatások komoly szaktekintélyének számít, és el tudja képzelni, hogy ezek a százalékos adatok valósak. "Amikor a játékosoknak jelezni kell, milyen gyógyszereket szednek, akkor meglepődve tapasztaljuk, hogy sokan többféle fájdalomcsillapítót is bediktálnak" - mondta Tiszeker az [origo] érdeklődésére, hozzátéve, a nem-szteroid típusú fájdalomcsillapítók nem tiltólistásak.

A magyar labdarúgó-válogatott csapatorvosa, Szilágyi György szkeptikusabb. "Egyáltalán nem biztos, hogy helytállóak ezek az adatok, légből kapott szenzációkeltő rémhírekkel pedig nem szeretnék foglalkozni" - mondta megkeresésünkre. Szerinte akkor lehetne kijelenteni biztosan, hogy a profi játékosok hány százaléka használ fájdalomcsillapítót, ha egy experimentális vizsgálat egy éven át koncentráltan azt ellenőrizné, hogy például egy csapat huszonötös kerete mennyi tablettát vesz be.

"Az, hogy valaki alkalomszerűen, mondjuk fejfájásra gyógyszert vesz be, az benne van a pakliban, ezt csinálom én is, ön is. Gondolom, azt akarják ezzel a vizsgálattal kihozni, hogy bebizonyítsák, a fájdalomcsillapító gyógyszerek olyan származékokat is tartalmaznak, amellyel doppinghatás érhető el."

Szilágyi doktor szerint másik oldalról is meg kell közelíteni a kérdést. "Ha egy női sportoló menstruációs fájdalmára görcsoldót szed, akkor elmondható, hogy doppingol? Nem. Ugyanígy van ez a fájdalomcsillapítókkal is."

A fájdalom értelme

Geyer szerint egyrészt nem is lehet tudni, hogy ezeket a gyógyszereket a játékosok saját maguk szerzik be, vagy a csapatorvostól kérnek segítséget, de az biztos, hogy lehetnek következményei a fájdalomcsillapító mértéktelen fogyasztásának.

"A játékos a gyógyszerrel elnyomja szervezete természetes védekező mechanizmusát a fájdalommal szemben. Mert a fájdalomnak igenis van értelme, ez jelzi, ha a sportoló nem tud bizonyos mozgásokat elvégezni. Aki elnyomja a fájdalmat, azt kockáztatja, hogy visszafordíthatatlan károkat okoz saját magának. Ezen kívül a fájdalomcsillapítóknak vannak mellékhatásai, beleértve a gyomor- és bélrendszeri károsodásokat is. Ennek ellenére akadnak olyan játékosok, akik már megelőzésre is fájdalomcsillapítót szednek" - állítja.

Forrás: AFP/Franck Fife

Tiszeker szerint "orvosi kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy a fájdalomcsillapítók mértéktelen fogyasztása problémát, például szívritmuszavart okozhat, és összefüggésbe hozták már a hirtelen szívhalállal is. De ez nem dopping-, hanem orvosi kérdés". Hozzátette, ha valaki megelőzésképpen szed ilyen szert, azaz minden indok nélkül él gyógyszerrel, annak már inkább etikai vonzata van.

Geyer szerint a fájdalomcsillapítók gyakorlatilag doppingszerként funkcionálnak, hiszen a játékosok olyan előnyökhöz jutnak - például keményebben mennek bele az összecsapásokba, hiszen tudják, nincs fájdalomérzet -, amelyeket a gyógyszerek nélkül nem érhetnének el.

"A fájdalomcsillapítás még a doppingellenes küzdelem szürke területe" - mondja Geyer, aki szerint a fájdalomcsillapítóknak szerepelniük kellene a tiltott szerek listáján, mert erős teljesítményfokozásra képesek. "És nem csak a mérkőzéseken lehet így, egy futballista fájdalom nélkül sokkal jobban edzhet is. De ha betiltanák őket, az robbanást idézne elő a dopping elleni küzdelemben. Annak ellenére, hogy sok az ellenőrzés, a többi sportághoz képest kevesebb a doppingeset, kijelenthető, hogy a futballban nagyon ritka a szisztematikus doppingolás. Inkább vannak guruk, úgynevezett csodagyógyítók, akik azt ígérik a játékosoknak: ha ezt, meg ezt beveszed, jobb leszel. Ide tartoznak az étrend-kiegészítők, amelyek gyakran szennyezettek, a legtöbb pozitív doppingeset ezekre vezethető vissza. Egyszerűen a rendszer rossz, aki nem tud teljesíteni, az repül a csapatból, aki nem játszik, nem növeli a piaci értékét. Minden mögött a pénz áll, de az is tény, a társadalmat gyakran csak a győztes érdekli. Aki második, azt már észre sem veszik."

Tiszeker megerősítette, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) rengeteg pénzt költ a vizsgálatokra, és ehhez képest nagyon kevés a pozitív eset. "Ez nem olyan, mint a kerékpársport, itt kevés a pozitív minta, sokszor a szennyezett táplálék-kiegészítők okozzák a problémákat."

Akiknek bármi áron játszani kell

Tavaly októberben Dárdai Pál labdarúgó arról mesélt az [origo]-nak, hogy a Bundesligában óriási a konkurenciaharc, ha valaki nem játszik, és a csapat nélküle nyer, akkor kevés esélye van visszakerülni. "Éppen ezért muszáj addig játszanod, amíg lábra tudsz állni, hiszen ha nem lépsz pályára, nem keresel pénzt. Kevés olyan focista van, akinek nincs gyenge pontja a pályafutása vége felé, mindenkinek fáj valamije, valakinek a könyöke, másnak a térde vagy a csípője. Az ember sokszor csak úgy tud játszani, ha kap valami gyógyszert, vagy injekciót, ha pedig már beveszed a fájdalomcsillapítót, elég nagy szarban vagy."

Juhász Roland, a magyar válogatott védője nem híve a fájdalomcsillapító használatának, mert szerinte nincsenek jó hatással hosszú távon az ember szervezetére, de az előző idényben egy ülőideg-gyulladás miatt rendszeresen kapott injekciókat a meccsek előtt. A belga Anderlechtnél légióskodó védő először a jobb lábában érzett fájdalmat, majd a balban is, végül egy injekciókúra hozta teljesen rendbe, de azt mondja, ha nem javult volna a helyzet, biztosan bevállalta volna a műtétet. "Most érzem, mennyivel más így játszani, teljesen más érzés futni, mint az előző szezonban, amikor gyakran nyögvenyelősek voltak a meccsek" - mondta Juhász, aki szerencsésnek tartja magát, mert eddig elkerülték a sérülések.

A válogatott védelmének vezére egyetértett Dárdaival abban, hogy a fájdalomcsillapítót azért is választják a játékosok, mert óriási tolongás van egy-egy posztért. "Az Anderlechtnél például több mint harmincfős a keret, ha valaki kiesik, ketten-hárman pályáznak a helyére. Bár mindenkinek van helyettese, vannak olyanok, akinek bármi áron játszani kell, ha betegek, akkor is tolják beléjük a gyógyszert, infúziót, hogy pályára tudjanak lépni. Ráadásul, ha egy csapat éves szinten hatvan meccset játszik - mint az Anderlecht legutóbb -, akkor nincs idő minden sérülést kipihenni, ilyenkor jól jön, ha a fájdalomcsillapító kéznél van, és játékra alkalmas állapotba hozza az illetőt."