Vágólapra másolva!
Ma ünnepli 70. születésnapját Albert Flórián, az FTC aranylabdás csatára, a Nemzet Sportolója. A ferencvárosi stadion névadója tagja volt az 1960-as olimpiai bronzérmes és az 1964-ben Eb-harmadik csapatnak, 75 válogatott meccsén 31 gólt szerzett. "Technikailag és taktikailag szinte felülmúlhatatlan egyéniség" - ezzel az indokkal ítélte oda a France Football 1967-ben az Aranylabdát a magyar futballistának.

Albert Flórián Hercegszántón született. Édesanyját korán elvesztette, ezután nevelését nagyszülei vállalták. Bár nehéz anyagi körülmények között éltek, szerette a vidéki életet, a lovakat, de a legjobban a focit. Egy toborzón tűnt fel, 1952-ben került Budapestre, az akkor Kinizsi nevet viselő Ferencvároshoz, az egyetlen klubhoz, amelyben játszott és amelyhez aktív pályafutását befejezve is hű maradt.

"Ez volt az első nagy élményem, Rákosi Gyulával együtt jelentkeztünk, fel is vettek minket. Innentől kezdve minden nagy pillanatra szívesen emlékszem" - nyilatkozta az MTI-nek a Császárként becézett Albert.

Tizenhét évesen mutatkozott be az NB I-ben, a zöld-fehérek a Diósgyőr ellen az ő két góljával győztek, és 17 alkalommal játszott az utánpótlás-válogatottban. 1959. június 18-án volt először válogatott, amelyen összesen 75 alkalommal szerepelt, és 31 gólt szerzett.

A magyar válogatottal az 1962-es chilei, valamint az 1966-os angliai világbajnokságon is szerepelt: "Előbbin teljesen egyértelműen döntőt kellett volna játszanunk, de ember tervez, isten végez, ugyanis azt az ominózus csehek elleni mérkőzést elvitte Latisev sporttárs, ami után ő megkapta az aranysípot, de mi mást ajánlottunk neki. Amennyiben ott továbbjutunk, akkor azzal a jugoszláv együttessel játszottunk volna, amely már harminc éve nem tudott nyerni a magyarok ellen."

Albert pályafutása egyik nagy pillanataként élte meg, hogy 1961. december 23-án Montevideóban az Uruguay elleni barátságos mérkőzésen pályára léphetett, ugyanis ez volt az a találkozó, ahol Bozsik József a 100. válogatottságát ünnepelte.

A csatár 537 mérkőzést játszott a Ferencvárosban, és 383 gólt szerzett, négyszer nyert magyar bajnokságot és egyszer kupát, és tagja volt a VVK-t 1965-ben elhódító együttesnek.

"Játszhattunk a Manchester Uniteddel, valamint az Athletic Bilbaóval is. A döntőt végül egymeccsesre redukálták, így Torinóban játszottunk a Juventus ellen. Emlékszem, a találkozót az a Dienst vezette, aki később az 1966-os vb-n az ominózus angol-német finálét is dirigálta. Egy jobb oldali beadás után megelőztem a centerhalfot, aki két kézzel fellökött, már mondtam is neki, hogy talán büntetőt kellene ítélnie, de az mondta, csönd legyen, nézze meg, a hálóban a labda. Ez volt Fenyvesi Máté gólja, amivel nyertünk" - emlékezett vissza Albert.

Exkluzív Albert-nyilatkozat az [origo]-nak 2007-ből:

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=fsJKOFApMpWEJ7jk


Összesen háromszor volt magyar gólkirály, 1966-ban és 1967-ben választották itthon az év labdarúgójának. Tagja volt az 1960-as olimpián bronzérmet szerzett magyar válogatottnak és az 1964-es madridi Eb-n szintén harmadik helyezést elért együttesnek. Pályafutásának legnagyobb elismeréseként 1967-ben - eddig egyetlen magyarként - elnyerte a France Football Aranylabdáját. "Technikailag és taktikailag szinte felülmúlhatatlan egyéniség" - szólt az indoklás.

Mindössze néhány nappal korábban született meg a fia, az utána szintén jeles labdarúgóvá érett ifjabb Albert Flórián. "Akkoriban az volt a szokás, hogy akinek odaítélték az Aranylabdát, az a klubjánál hazai közönség előtt vehette át. Nekem a Szovjetunió elleni Európa-bajnoki selejtező előtt a Népstadionban kellett volna átvennem, ez még inkább emelte volna a rangját. Sajnos az edzőtáborban megsérültem, így csak a találkozó után a Gundel étteremben tartott banketten adta át nekem a díjat France Football főszerkesztője" - mondta Albert.

Portré
születési hely, idő: Hercegszántó, 1941. szeptember 15.
posztja: csatár
beceneve: Császár, Flóri
klubja: Ferencváros (1959-1974)
válogatottság/gól: 75/31
eredményei: Aranylabda (1967), magyar bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1972), Vásárvárosok Kupája-győztes (1965), olimpiai bronzérmes (1960), Európa-bajnoki bronzérmes (1964), az év labdarúgója (1966, 1967), az FTC örökös bajnoka (1974), az FTC aranydiplomása (1984), a Halhatatlanok Klubjának tagja (1992), a Nemzet Sportolója (2004-től)





Kiválóan cselezett, labdáit vonzotta a kapu, játszani nagyon szeretett, azt azonban ő is elismerte, hogy edzeni sokkal kevésbé. Sportszerű játékos volt, ellenfelet soha nem rúgott meg. Elhíresült szokása volt, hogy csípőre tett kézzel várta, hogy előre kerüljön a labda - állítása szerint így pihente ki fáradtságát, semmi többről nem szólt a dolog.

Forrás: MTI/Illyés Tibor


Albert elmondta: örülne neki, ha a jelenlegi magyar válogatottnak sikerülne kiharcolni az Európa-bajnoki szereplést: "Nagyon jó lenne végre ott lenni egy nagy tornán, hogy a magyar csapatért szoríthassunk. Akkor rövid időre ugyan, de visszavedlenék fiatallá."

A magyar labdarúgás élő legendája 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet. 2007-ben szülőfaluja, Hercegszántó első díszpolgára lett, 2010-ben Budapesten avatták a főváros díszpolgárává. 2007. december 21-től az ő nevét viseli a Ferencváros Üllői úti stadionja, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki a magyar labdarúgás területén végzett példa értékű sportolói és edzői tevékenysége, életpályája elismeréseként.