"Végre futballozhatunk" - interjú Tóth Bencével, a Fradi labdarúgójával

A Ferencváros a Zalaegerszeg ellen 2-0-ra megnyert meccsen szerezte meg első bajnoki győzelmét, a mezőny egyik legjobbja a korábban kevesebb lehetőséget kapó Tóth Bence volt, aki góllal és gólpasszal zárta a találkozót. A Fradi 22 éves, saját nevelésű játékosából Détári Lajos szakmai igazgató húzóembert akar faragni, a középpályás az [origo]-nak elmondta, hogy ez nem teher számára, viszont azon jókat szokott nevetni, amikor Lipcsei Péterhez hasonlítják. Tóth szerint Détári felkészült szakember, akinek az érkezésével végre ismét élvezik a játékot, a bulizásairól szóló híreket pedig egyszerű szurkolói kitalációnak tartja.

- Mikor volt utoljára ilyen jó meccse a Fradiban?
- Nem emlékszem rá. Jól esett, hogy bízott bennem Détári Lajos, ideje volt már, hogy végre történjen valami.

- Meglepődött, hogy a kezdőcsapatban kapott helyet?
- Egy kicsit igen. Az edzéseken a pontrúgásoknál, a taktikai elemek gyakorlásánál általában kialakul, hogy milyen kezdő lesz a hétvégén, és bár volt, hogy benne voltam ebben a kezdőben, a meccs előtt mégis úgy éreztem, hogy csak csere leszek. Szerencsére nem így történt.

- Détári Lajos a DigiSport Reggeli Start című adásában azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha tehetségből a csapat húzóemberévé válna. Ráadásul a szurkolók az új Lipcsei Pétert látják önben, mennyire nagy teher ez?
- Valóban leült velem az edzőnk, és elmondta, hogy számít rám, ennek nagyon örülök, és nem teherként fogom fel, hanem bizonyítani szeretnék neki. A Lipcsei Péterrel való hasonlaton pedig mindig nagyon jót nevetek, hiszen Petiből csak egy van, nem véletlen, hogy ő játszotta a legtöbb meccset a Fradiban. Megpróbálok én is a Ferencváros egyik egyénisége lenni, de örülnék, ha a felét elérném annak, amit ő elért.

- Több fórumon is azzal a kritikával illették a szurkolók Détári Lajost, hogy szakmailag nem elég érett a Ferencváros kispadjára. Mit szólt, amikor megtudta, hogy ő lesz a csapat edzője?
- Korábban csak egyszer beszéltünk, csupán azt tudtam róla, hogy remek focista volt, fogalmam sem volt róla, hogy mi vár ránk, de biztos voltam benne, hogy tud olyan dolgokat mutatni nekünk, amit más nem.

- És milyen egy Détári féle edzés?
- Nem mondanám, hogy szakmailag nem képzett, hiszen nagyon szépen fel vannak építve az edzései. Végre futballozhatunk, sokszor be sem akarunk jönni a pályáról az edzés után, pedig mindig nagyon fáradt a társaság. Megköveteli a fegyelmet, például ha kapu fölé rúgjuk a labdát, akkor máris le kell nyomni tíz fekvőtámaszt, de ez normális, tényleg mindenki élvezi az edzéseket.

- Be szokott szállni az egymás elleni játékba, vagy megmutatja egy-egy gyakorlatnál, hogy mit vár el a játékosoktól?
- Elmagyarázza, hogy például mikor, hogy kell tartani a lábad, de soha nem mutatja meg, és nem szokott beszállni a játékba sem. Láthatóan technikailag mindent tud a labdával, de nem azt kell megmutatnia, hogy ő mekkora játékos volt, hiszen azt mindenki tudja. Nem az a dolga, hogy villogjon az edzésen, ezért nem is teszi azt.

Az FTC-ZTE összefoglalója:

- A ZTE elleni meccsen azonban több meglepetéssel is szolgált Détári Lajos, például Mark Otten védekező középpályásként, Maróti Béla jobbhátvédként szerepelt, Gyenes Dávid védte a kaput, Somalia kezdett a csatársorban és a Jovanovic-Hakola légióskettőssel szélsőjátéka is volt a Fradinak. Milyen volt ebben a megújult csapatban játszani?
- Már Prukner László és Nagy Tamás is szerette volna a középpályára felhozni Ottent, hiszen az az eredeti posztja, de valami miatt mindig a védelemben maradt. Détári Lajos azonban meg merte húzni, hogy Marótit visszatolta a hátvédsorba, és bár vele is jól tudtam együtt játszani a középpályán, Otten stabilitást adott a csapatnak, és a mögötte lévő Csizmadia, Balog kettős is magabiztosan játszott. Maróti jobbhátvédként szerepeltetését mi már tudtuk, hiszen az edzéseken rendre ott játszott, és a ZTE elleni meccsen sem égett meg, szerintem jól mozgott, talán még jobban, mint középpályásként. Gyenest nem irigyeltem, nem egyszerű egy Fradiban ilyen szurkolótábor előtt bemutatkozni az NB I-ben, de nagyon magabiztosan védett, jól megértette magát a védőkkel, és nem utolsó sorban nem kapott gólt. Négy nagyon jó kapusunk van, szerintem bármelyikük állhatna a kapuban, viszont ez egy bizalmi poszt, ezért úgy gondolom, hogy ha egy kapus hibázik egy-egyet, nem szabad azonnal kitenni a csapatból. Somalia is jól mozgott, de benne ennél sokkal több van, mint ahogy az egész csapatban. A két szélsőnk, Jovanovic és Hakola képzett, sokat futó játékosok, akiknek legfőbb erényük, hogy csapatjátékosok, nem a saját maguk szórakoztatásért fociznak, mint ahogy korábban tette azt egy-két játékosunk.

- Az Abdi és Andrezinho féle ügyet hogy élte meg ön az öltözőben?
- Nekem nem volt problémám senkivel, és nem is igazán szeretnék ezzel foglalkozni, mert ez a vezetők dolga volt.

- Viszont önnek sem volt felhőtlen a kapcsolata Prukner Lászlóval. A ZTE elleni meccsen több fradista is öleléssel köszöntette a csapat korábbi vezetőedzőjét, az egerszegiek jelenlegi mesterét, beszéltek a meccs előtt vagy után?
- Sajnos nem tudtam vele hosszabban beszélni, csak futtában kezet fogtunk a lefújás után, mert sietnem kellett interjút adni. A meccs alatt azonban, amikor a zalaegerszegi kispadnál végeztem el egy bedobást, egymásra néztünk és összemosolyogtunk. Az elején egyébként valóban nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, de a végére egyre jobban egymásra találtunk, kezdett rám számítani, amikor például a sérülésből visszatértem, egyből a kezdőbe rakott. Nekünk egy kicsit több idő kellett ahhoz, hogy jó kapcsolat alakuljon ki közöttünk.

- Különböző szurkolói vélemények szerint azért is nem számított az elején önre Prukner László, mert sokat járt bulizni, és nem volt megfelelő a játékhoz való hozzáállása. Van alapja ennek a pletykának?
- Mindenki azt mond, amit akar, sajnos ma már ott tartunk, hogy ha nem nézek szépen egy szurkolóra, akkor kitalálja, hogy Tóth Bence megint bulizni volt, és elkezdi terjeszteni. Ha el is mennék néha bulizni, abból sem lenne semmi probléma, ha nem a meccsnap előtt teszem, de nem járok éjszakázni. Előfordult, hogy sűrűbben voltak mérkőzéseink, abban az időszakban megszabták a vezetők, hogy nem mehetünk el szórakozni. Voltak olyan csapattársaim, akik ennek ellenére elmentek bulizni, de ők meg is kapták a büntetésüket, és biztos vagyok abban, hogy a mostani Fradiban nincs ilyen játékos.

- Voltak azonban ennél is nehezebb időszakok a Ferencváros életében, hogy tudta túltenni magát tavaly azon, hogy több hónapig nem kapott fizetést, és mennyiben más most a helyzet?
- Természetesen nem volt könnyű feldolgozni, de túléltük. Próbálok arra gondolni, hogy vannak olyan csapatok, ahol egy-két hónap csúszás miatt már hőzöngenek a játékosok, és nem akarnak edzeni, nálunk azonban nem fordult elő ilyen, sőt, bronzérmesek lettünk a bajnokságban, ettől is csak erősebbé váltunk. Egyébként is, ha az ember nem herdálja el a pénzét, hanem félreteszi, akkor könnyebben átéli az ilyen helyzeteket. Szerencsére most más idők járnak a Ferencvárosnál, a vezetők kőkeményen dolgoznak azért, hogy mi minden hónapban megkapjuk a fizetésünket.

- Ha a tehetségéhez mérten fog játszani, akkor semmi sem mentheti meg egy külföldi szerződéstől. Eszébe jutott már, hogy egyszer légiósnak áll?
- Természetesen minden magyar játékos szeretne egyszer külföldön focizni, ahol jobbak a körülmények és anyagilag is kifizetődőbb játszani, de most egyáltalán nem gondolok erre. Nagyszerűen érzem magam a Ferencvárosnál, eszem ágában sincs elmenni innen.

- Egervári Sándor irányítása alatt U20-as világbajnoki bronzérmet nyert, foglalkoztatja az, hogy a felnőtt válogatottban is együtt dolgozzanak?
- Még nincs realitása a dolognak, messze vagyok én még a válogatottól. Örülök neki, hogy a kapitány folyamatosan építi be a fiatalokat, de én még nem tartok az ő szintjükön.

- Mennyi esélyt ad a válogatottnak az Eb-selejtező-sorozatban?
- Minden meccset megnézek, ha tehetem, ki is megyek a stadionba, és valahogy most olyan érzésem van, hogy tovább fogunk jutni. Szerintem most szerencsésebb lesz a magyar nemzet, mint volt az elmúlt évtizedekben. A válogatott erejét mutatja, hogy a finnek és a svédek ellen is a végén tudott nyerni, nagyon jól játszanak a srácok, mind egyéniségek, ugyanakkor csapatként is tökéletesen működnek. Lehet, hogy csak azért látom ilyen rózsaszínen a helyzetet, mert a hétvégén nyertünk, de mindig vannak olyan csapatok, akik szerencsével jutnak ki egy-egy világeseményre, miért ne lehetnénk most mi az a csapat?