Se összhang, se koncentráció az Arsenalnál

Darabokra hullt az Arsenal egykor legengás védelme: a csapat 1953 óta nem kezdte ilyen rosszul a bajnokságot, jelenleg a legtöbb gólt kapta a Premier League-ben, André Santos rendre beragadt, védőtársai öngólokat lőttek a Blackburn ellen. Arsene Wenger menedzser elismeri, hogy aggasztó a helyzet, ám az még nem segít, ha sokat beszélnek róla. Pedig az 1997-es Alul semmi című filmben még az Arsenal sorfaláról beszéltek.

Az Arsenal az 1990-es években elsősorban a rendkívül egységes és kőkemény védelméről volt híres, a jelenlegi garnitúra azonban nem méltó ezekhez a hagyományokhoz. Az utolsó pillanatban érkezett igazolások miatt hiányzik az összhang, legfőképpen a hátsó alakzatból, ami egyelőre meglátszik az eredményeken is.

Az 1990-es évek első felében gyakran felhangzó rigmus volt a Boring, boring Arsenal, vagyis Unalmas, unalmas Arsenal, ami arra utalt, hogy a csapat akkor elsősorban a védelmének köszönhetően nyerte a meccseket. Egy másik közkedvelt nóta a következőképpen szólt: "1-0 to the Arsenal."

Arsene Wenger érkezését követően jelentősen átalakult a csapat játéka, de a szurkolók még így is a szokottnál hálásabban fogadtak egy-egy jó védekező teljesítményt. A tősgyökeres Arsenal-drukkerek így aztán mostanában valószínűleg legszívesebben elbujdokolnának, hiszen kedvenceik öt forduló után a legtöbb gólt kapták a Premier League-ben, a Manchester United ellen pedig beleszaladtak egy 8-2-es, történelmi vereségbe.

Költekezés a történelmi vereség után

Az előző idény az utóbbi években megszokott forgatókönyv szerint zajlott: a csapat több trófeáért is versenyben volt, azonban a tavasszal szinte egyik pillanatról a másikra összeomlott, és megint lemaradt mindenről. Az elmúlt években ez szinte mindig így volt, úgy tűnik, néhány kulcsembernél most telt be a pohár: Wenger immár nem tudta maradásra bírni Francesc Fabregast, és Samir Nasri is inkább a Manchester Cityt választotta. A francia a második fordulóban még pályára lépett, távozását követően Wengernek két hete volt arra, hogy pótolja a két középpályást, illetve megerősítse a csapatot. A szakember korábban váltig hangoztatta, hogy van pénz az igazolásokra, ami igaz is volt, azonban az utolsó pillanatig senki sem érkezett.

A bajnoki rajt katasztrofális volt: az első három játéknapon egyetlen pontot gyűjtött a csapat, ami még úgy is kellemetlen, hogy két rangadója is volt. A Liverpooltól otthon kapott ki 2-0-ra, a Manchester United elleni 2-8 pedig az Arsenal történetének egyik legsúlyosabb veresége. Érdekes módon ezt követően, az átigazolási időszak utolsó napjaiban alaposan belehúzott a klub, hiszen közel 35 millió euróért vett új játékosokat, ráadásul ezúttal nemcsak tipikus Arsenal-igazolások (tizenéves, francia vagy Franciaországban játszó, esetleg az előbbiek kombinációi) érkeztek, hanem kifejezetten rutinos, sőt Premier League-tapasztalattal rendelkező játékosok. Mikel Artetát az Evertontól vették meg 12 millió euróért; a hetvenhatszoros német válogatott Per Mertesackerért 11,3 milliót adtak ki; a brazil balhátvéd, a Fenerbahcétől érkezett André Santos hétmillióba került; a Chelsea izraeli középpályását, Youssi Benayount pedig kölcsönbe szerezte meg a klub.

A probléma a védekezés

Összességében tehát az Arsenal a nyáron több mint hatvanmillió euróért erősített, márpedig ilyen sokat Wenger sohasem költött egyszerre. Az eladásokból ugyanakkor ennél is több jött be (77 millió), vagyis szó sem volt arról, hogy a szakember változtatott volna igazolási politikáján, amelyben a gazdaságosság sokszor fontosabb szempontnak tűnik, mint az eredményesség. Ezzel együtt úgy tűnt, hogy az új igazolásokkal az Ágyúsok nagyjából helyrerázódnak: a Swansea City ellen megszületett az első győzelem, majd a Bajnokok Ligájában a német bajnok Borussia Dortmund ellen idegenben értek el értékes döntetlent.

Ilyen előzmények után valóságos mélyütésnek számított a hétvégi, Blackburn Rovers elleni 4-3-as vereség, amelynek során Alexander Song és Laurent Koscielny is öngólt rúgott, a védelem pedig nem volt méltó az Arsenal névhez.

Koscielny az öngólja után

Utóbbi persze nem csak erről az egy meccsről mondható el, hiszen a csapat öt forduló alatt 14 gólt kapott, ami a legtöbb a Premier League-ben. A hátsó alakzat az öt bajnokin öt különböző összeállításban játszott, egyedül Koscielny volt kezdő mindegyik meccsen (de a Liverpool ellen már negyedóra után le kellett cserélni sérülés miatt). Nem csoda, hogy az Arsenal védelmének összeszokottsága messze van a legendás Dixon-Adams-Keown-Winterburn négyestől.

Arsenal-idézés az Alul semmi című filmben

A Blackburn ellen kétszer is a balhátvéd André Santos ragadt be, ami miatt az ellenfél támadója nem volt lesen. A brazilnak ez volt az első mérkőzése a csapatban. Az Ágyúsok a mezőnyben egyáltalán nem játszottak rosszul, megérdemelten vezettek 2-1-re, közel hatvan százalékban birtokolták a labdát, de hátul túlságosan sokat hibáztak, ez pedig az Arsenal történetének századik Premier League-vereségét eredményezte.

A problémát természetesen Wenger is látja: "A védekezésünk még nem elég masszív. A mérkőzés nagyon bosszantó volt, mert bizonyos dolgokat jól csináltunk, sok helyzetünk volt, de nem mondhatom, hogy a teljesítmény nem volt aggasztó. Nem koncentráltunk eléggé a szögleteknél és a szabadrúgásoknál, úgy tűnik, képtelenek vagyunk kilencven percen keresztül összpontosítani hátul. Természetesen csalódott vagyok a szezonrajt miatt, de az nem segít, ha sokat beszélünk róla." Ami tény: az Arsenal 58 éve nem rajtolt ilyen rosszul, az 1953-54-es idényben öt forduló után csak két pontja volt. De még akkor is csak hat gólt kapott.

www.global-soccer.eu