Társoldalunk:

"Nem jó ez a poroszos rendszer" - interjú Sallói István klubvezetővel

2011.10.08. 15:04

Sallói István sportmenedzser másfél évig bírta a magyar futball nélkül, a legutóbb az angol Wolverhampton játékosmegfigyelőjeként dolgozó korábbi válogatott támadó a Kecskemét klubigazgatójaként tért vissza a napi munkába. A korábban Siófokon, Újpesten és Diósgyőrben is dolgozó menedzser tapasztalatai szerint egy átlagos magyar klub kétszer annyit költ, mint amennyit termel, a magyar focisták nem tudják kezelni a pénzt, a visszavonult játékosoknak pedig hetven százaléka nem tud elhelyezkedni. Sallói úgy látja, a poroszos hazai akadémiai képzésben elvesznek az egyéniségek, a Tomislav Sivic székrúgásához hasonló esetek viszont színt hoznak a hazai fociba.

- Tavaly decemberben a Wolverhampton játékos-megfigyelőjeként azt mondta az [origo]-nak, nem hiányzik a magyar focival járó mindennapos stressz, mégis visszatért.
- A teljesen alulfinanszírozott hazai futball az állandó pénz utáni rohangálással tényleg megterhelő, főleg a korábban Izraelben eltöltött nyolc év után. A Wolverhamptonnál végre ki tudtam lépni ebből, de egy idő után az ember rájön, hogy igazából mégiscsak ezt szereti csinálni, és hiányzik neki a magyar foci.

- Kecskeméten mi jelenti a kihívást a korábbi siófoki, diósgyőri és újpesti menedzseri munka után?
- A Kecskemét rekordsebességű fejlődést mutatott három év alatt. Feljutott az NB I-be, ahol két jó idényt produkált, és megnyerte a Magyar Kupát, miközben itthon talán a legszebb futballt játssza sokgólos meccsekkel. Mindezt viszont nem követte a klub fejlődése, ezért túlterheltség alakult ki, és egy olyan menedzsmentre van szükség, ahol a tulajdonosok szerepe csökken. Elődöm, Losonczy László, operatív vezető volt, nekem tágabb feladatkört kell ellátnom: a marketing, az ajándéktárgyak forgalma, a játékosok értékesítése, a külföldi kapcsolatépítés terén és nem utolsósorban a klub akadémiájánál.

- A klubnál feltűnően sok olyan játékos van, akit korábban ön hozott az NB I-be. Foxit, Litsingit és Ebalát például egy kameruni körútján fedezte fel.
- A kecskemétiek már négy évvel ezelőtt is megkerestek, akkor még nem fogadtam el a felkérést, ám azóta folyamatosan együttműködöm a klubbal. Nem titok, hat-nyolc olyan focista is van a jelenlegi kecskeméti keretben, aki az én ajánlásommal, a menedzserirodánkon keresztül érkezett.

- Az eddigi munkáit mennyire tudja megtartani az új szerepköre mellett?
- Csak a Digisportnál végzett szakkomentátori munkám marad meg. A játékosmegfigyelést csökkentett mértékben végzem az angoloknál, a játékosügynökség pedig nem összeegyeztethető az új feladattal.

- Egy diósgyőri blogger korábbi bejegyzése szerint ön "megpróbál egy újfajta üzleti modellt meghonosítani Magyarországon, játékoskereskedelemből fenntartani egy klubot". Ezzel egyetért?
- A média nem mutatja be a magyar klubok valódi működését, de tudni kell, hogy átlagban 250 millió forintot tudnak egy évben megtermelni, miközben kétszer annyit költenek. A kettő közötti 250 milliós rést kell tudni fedezni. Ebben egyébként nincs semmi különös, külföldön is hasonlóak az arányok. Az egyik megoldás a lyuk betömésére a játékoskereskedelem, ahogy például a portugál csapatok teszik, amikor olcsó brazil focistákat futtatnak fel, és adnak el jó áron. A másik esetben a mecénások pumpálják a pénzt a klubba.

- A harmadik eset, amikor egyik sem teljesül, legalábbis ez derült ki Pollák Zoltán nyilatkozatából, aki szerint a fizetések csúszása miatt olykor éheztek az újpesti focisták. Volt ilyen helyzet a klubnál az ön munkája idején?
-
Nem tudom a pontos összeget, de Pollák Zoltán az elmúlt három és fél év alatt 35-40 millió forintot keresett, ezért nem volt méltó tőle, hogy előállt ezekkel a vádakkal, és ennyire egyoldalúan tálalta a helyzetet. Ő ráadásul mindig kiharcolta, hogy megkapja a pénzét, amivel azonban nem tudott bánni. Ez egyébként általános probléma. A pénz sok hazai focistánál a könnyen jött, könnyen ment kategóriába tartozik, mivel az anyagiakról nálunk nem szokás beszélni, a játékosok nem is hallanak róla egymástól, és így nem is tudják kezelni. Nemrég beszélgettem egy szerb menedzserrel, aki elmondta, hogy a szerb labdarúgók eleve úgy vannak nevelve, hogy nekik pénzt kell termelniük, és ebből eltartaniuk a családot. Ebből következően náluk az anyagiakról egymást közt is teljesen nyíltan beszélnek. Ugyanakkor az amerikai sportolóknál is közismert az a szemlélet, hogy nekik fiatalkorukban éppen annyit kell megkeresniük, mint másnak negyven év alatt.

Forrás: MTI/Földi Imre
Foxit is Sallói fedezte fel a magyar futball számára

- Ennyit azért valószínűleg egy magyar focista is belát a pályafutása legelején.
- Érdemes megnézni, milyen helyzetben vannak a már visszavonult játékosaink. Magyarországon a futballisták tíz százaléka van annyira intelligens, hogy képezze magát, és a foci után el tud helyezkedni, húsz százalékukat felveszi a szakma valamilyen állást adva nekik a kluboknál, a maradék hetven százalékuk viszont nem tud magával mit kezdeni. Nyilván lélektanilag is nehéz időszak a váltás, olyan élethelyzetbe kerülnek, amihez nincsenek szokva, és nagyon sokszor a családi háttér is elromlik, sok a válás. De erre a korszakra lehetne előre készülni.

- A másik korábbi klubja, a Diósgyőr viszont az újpestivel ellentétes példát mutat, hiszen újonc létére a hatodik helyen áll.
A probléma korábban mindig a háttérrel volt, most viszont végre van egy olyan támogató, aki hajlandó áldozni a focira. Szentes Lázár szakmai igazgatóval pedig együtt dolgoztam, kiváló képességeit tekintve számomra nem meglepetés a jó szereplés, és nagyon örülök neki. Olyan miliőt, mint Diósgyőrben, itthon sehol nem tapasztaltam, olyan mintha külföldön lenne az ember, ezt még az ott játszó spanyol focistáktól is visszahallom. A legviccesebb eset egyébként a francia erőnléti edzővel történt, aki egyszer egy győztes meccs utáni hétfőn döbbenten jött oda hozzám, hogy ő még ilyet nem látott, a szurkolók még mindig kint vannak a városban és ünnepelnek. Aztán fel kellett világosítanunk, hogy amit látott, az egy tüntetés volt a klub színeivel megegyező színű árpádsávos zászlókkal.

- Az [origo]-nak korábban azt nyilatkozta, a hazai akadémiai képzés elavult. Kecskeméten hogyan tudnak ezen változtatni?
-
A Wolverhamptonba különböző helyekről tudtam magyar tehetségeket beajánlani, és érdekes módon húszból húsz esetben ugyanazt állapították meg róluk az angolok. Ügyes, technikás a gyerek, de nem tud helyezkedni, labda nélkül nem hasznos. Ezen változtatni kell, de ennél is fontosabb a szakmán túl levő tényezők. Nem az a baj, hogy nem tudják lekezelni a labdát, hanem hogy nem tudják megnyerni a párharcokat, és ennek lelki vetülete van. Nemrég Dárdai Pálnak Pécsen ugyanaz tűnt fel, ami nekem, a mi gyerekeink lehajtott fejjel, kezüket tördelve üldögélnek a meccs előtt, miközben a briteknél, németeknél épp az ellenkezőjét látjuk. Itthon a gyerekfociban eredménykényszer van, pedig az egyéniségek megtalálása és megfelelő tanítása lenne a lényeg. Meg kell tanulniuk a produkciójukat jó értelemben véve eladni, viselkedni, kommunikálni. Itthon még mindig velünk van az előző rendszerből hozott egyenlősdi. Csak ne lógjak ki a sorból, és más se tegye ezt, ne legyen tetoválása, ne legyen egyéni frizurája, miközben külföldön az extrém haj például egyáltalán nem gond. Nem jó ez a poroszos rendszer, mert elvesznek benne az egyéniségek.
 
- A Kecskemétnél nincs hiány az egyéniségekben. Tomislav Sivic vezetőedző nemrég egy sajtótájékoztatón belerúgott egy székbe, majd a játékvezetők ténykedésére hivatkozva felajánlotta lemondását, Litsingi és Foxi pedig többnapos késéssel érkezett vissza hazája válogatottjától. Vezetőként hogyan kezelné ezeket?
- A tulajdonos dolga ennek elbírálása, de magánemberként elmondhatom, engem szórakoztatott a történet, kellenek a színes esetek a hazai fociba. Sivic viselkedésében benne van az a mentalitás, ami aztán a csapat játékában már előnyként jelenik meg. Az afrikaiaknál a külföldi szövetségekkel való egyeztetés hiánya is benne volt a történetben, a jövőben erre is több kapacitásunk lesz, de el kell ismerni, hogy az afrikai, dél-amerikai játékosok mentalitása komoly erőpróba az edzőknek és a többi játékosnak is. Persze nekem ezek helyett klubvezetőként a klub felépítésével kell foglalkoznom, ami egy merőben új kihívás, mert eddigi csapataimnál sportigazgatóként és ügyvezetőként dolgoztam. Bár nálunk nincs a köztudatban, ezek egészen eltérő feladatköröket jelentenek.

- Mivel lenne elégedett, amikor lejár az ideje Kecskeméten?
- Ma Magyarországon nincs olyan szakma, hogy klubvezető. Egy klubhoz kell egy edző és pár vezető, akik általában a bizalmi emberekből kerülnek ki, nem pedig olyan szakemberek közül, akiket leinformálnak, és ha szakmailag megfelelőek, alkalmazzák őket. Emiatt is büszke vagyok arra, hogy több helyre is hívtak az eddigi referenciáim alapján, és azt szeretném, ha ez a jó ajánlólevél a kecskeméti munkám után is megmaradna.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK