Vágólapra másolva!
Három forduló után vezeti Bajnokok Ligája-csoportját az Apoel Nicosia, pedig mindhárom ellenfele (Zenit, FC Porto, Sahtar Donyeck) az elmúlt években UEFA-kupát vagy Európa Ligát nyert. A ciprusi klubfutball az elmúlt években ugrásszerűen fejlődött, köszönhetően a rengeteg, ám egyáltalán nem drágán vett légiósnak.

A Bajnokok Ligája csoportkörének felénél egyértelműen kijelenthető, hogy az idei kiírás meglepetéscsapata az Apoel Nicosia. A ciprusiak három mérkőzés után még veretlenek, és vezetik azt a csoportot, amelyben rajtuk kívül a Zenit Szankt-Petyerszburg, az FC Porto és a Sahtar Donyeck szerepel. Az Apoel ellenfelei között tehát nincsen topligás csapat, azonban mind a három klub nyert Európa Ligát a közelmúltban. A nicosiaiak kiváló szereplése persze abból a szempontból nem meglepő, hogy a ciprusi klubfutball az elmúlt években folyamatosan fejlődik, és ez a folyamat a jelek szerint még korántsem ért véget.

Öt év alatt tíz helyezés előre

A ciprusiaknak a Bajnokok Ligája sokáig elérhetetlennek számított, az országnak először 2008-ban volt képviselője a csoportkörben. Akkor az Anorthoszisz Famaguszta került be a legjobb 32 közé, és azóta csak egyetlen idény volt, amikor nem szerepelt ciprusi együttes a BL főtábláján. A mostani idényben pedig az Apoelnek immár reális esélye van a továbbjutásra, miközben az AEK Larnaca az Európa Ligában játszik, és két forduló után egy ponttal rendelkezik.

Az eredmények hatása az UEFA ranglistáján is látható. A 2007-es rangsorban Ciprus még csak a 28. helyen állt, miközben Magyarország a 26. pozíciót foglalta el. Azóta viszont nem volt olyan szezon, amikor a ciprusiak ne szereztek volna több pontot az európai szövetség koefficiens-táblázatán, mint a magyar klubok, és folyamatosan jöttek fel a rangsorban. Az előző idényt már a 20. helyen fejezték be (Magyarország 32. volt), jelenleg pedig a 16. helyen állnak. Ez a rangsor még nem végleges, és kicsi a valószínűsége, hogy ennél is feljebb tudnak jutni, mivel a 15. Svájc előnye több mint két pont, és a svájciaknak is még két csapatuk van versenyben, ám a fejlődés így is hatalmas. És ha ez a tendencia folytatódik, akkor könnyen megtörténhet, hogy Ciprus nem egy, hanem két csapatot indíthat majd a BL-ben - a határvonal ugyanis éppen a 15. és a 16. helyezett között húzódik.

A hazaiak csak mellékszereplők

A nagy kérdés már csak az, hogy mi áll ennek a folyamatos fejlődésnek a hátterében? Az Apoel kezdő tizenegyét megvizsgálva rögtön látszik a siker egyik összetevője: a Porto ellen idegenben 1-1-es döntetlent elért csapatban mindössze két ciprusi szerepelt. A középpályás Konsztantinosz Haralambidesz, aki 2004 és 2008 között Görögországban, illetve Németországban profiskodott, illetve a hátvéd Szavvasz Purszaitidesz, aki válogatott ugyan, de Görögországban született, és karrierje első tíz évét görög kluboknál töltötte. A keretben mindössze tíz hazai játékos található, akiknek többsége csak kiegészítő ember, és ez nem csak az Apoelre, hanem a többi ciprusi egyesületre is igaz.

Amikor a Professional Football Players Observatory nevű, francia és svájci egyetemeken létrejött kutatócsoport tavasszal nyilvánosságra hozta az Európai futballisták demográfiai vizsgálata című tanulmányát, amely 36 európai ország bajnokságát vizsgálta, akkor a ciprusi bajnokság egy kategóriában listavezető volt: itt a legnagyobb a légiósok aránya. A tanulmány szerint az előző idényben a Cipruson pályára lépett labdarúgók 72,3 százaléka volt külföldi, míg a Transfermarkt.de internetes oldal adatai alapján a jelenlegi évadban a ciprusi klubok által szerződtetett játékosok 62,4 százaléka légiós. Ennél csak a Premier League-ben nagyobb a külföldiek aránya.

Nem áldoznak vagyonokat a légiósokra

A klubsikerek tehát nem a remek utánpótlás-nevelésnek köszönhetőek, azonban szó sincsen arról, hogy a szigetország egyesületei csillagászati összegekkel csábítanák el a topligákban futballozókat. A légiósok 20 százaléka brazil, illetve portugál, további közel 13 százalékot tesznek ki a spanyol, argentin, uruguayi, venezuelai és paraguayi, vagyis a spanyol nyelvterületről érkezők. Ők azonban rendre az európai második vonalból szerződnek Ciprusra: az Apoel braziljai közül Aílton az FC Köbenhavnból, Gustavo Manduca az AEK Athénból, Marcinho a Marítimóból, William Boaventura a Metalurh Donyeckből jött, csak Kakát szerezték a Herthától. A paraguayi Aldo Adorno Ciprusra szerződése előtt a spanyol harmadosztályban focizott, a portugál Hélio Pinto a Sevilla B csapatától érkezett, Estebán Solari pedig először a Standard Liege-ből másodjára pedig az Almeríából került az Apoelhez.

Ennek megfelelően a Ciprusra szerződő labdarúgók vételára sem olyan kiemelkedő. A transfermarkt adatai szerint az élvonal történetének legdrágább játékosa Bruno Cheyrou volt, akit még 2009 nyarán az Anorthoszisz 1,75 millió euróért vett a Stade Rennes-től. A második legdrágább viszont már csak 700 ezerbe került - aktuális árfolyamon átszámolva 207 millió forintba. Ő az Apoelhez került Aílton, de a volt debreceni, magyar válogatott Leandro a maga 300 ezer eurós vételárával holtversenyben negyedik a rangsorban. Ha figyelembe is vesszük, hogy több üzletnél nem hozták nyilvánosságra az átigazolási összeget, akkor is megállapítható, hogy a ciprusi klubok korántsem költenek olyan sokat.

Már csak azért sem, mert az eladási oldalon sincsen nagy bevételük. A legmagasabb összeg, amit az utóbbi időben ciprusi klub kapott, az 800 ezer euró volt - tavaly nyáron a Sporting Gijón ennyit fizetett az argentin Gastón Sangoyért. Az egyesületek tehát nem azt az üzleti modellt követik, amelyet a magyar egyesületek próbálnak, vagyis viszonylag olcsón megvett légiósokat felfuttatni, és eladni külföldre. Ha leigazolnak valakit, és beválik, akkor igyekeznek hosszú távra megtartani, a játékosok pedig, a jelek szerint szívesen is maradnak. Elvégre az időjárási körülmények ideálisak, a létesítményekre nem lehet panasz (nem is annyira a stadionokról, mint az edzőközpontokról van szó, nem véletlen, hogy télen rengeteg kelet-európai egyesület edzőtáborozik Cipruson), az emberek pedig rajonganak a futballért.

www.global-soccer.eu