Társoldalunk:

Filozófiai okokból nyeli a gólokat a Chelsea

2011.11.03. 11:16

André Villas-Boas nehéz feladatra vállalkozott a Chelsea-nél azzal, hogy új futballfilozóiát akar meghonosítani, és gyökeresen átalakította a csapat játékát. Mindez egyelőre csak zökkenőkkel működik, a Chelsea tíz bajnoki alatt annyi gólt kapott, mint Mourinhóval egy egész szezonban, a klublegenda John Terry stílusa pedig nem igazán passzol az új taktikához. 

A Genk elleni 1-1-es döntetlen a Bajnokok Ligájában azt jelenti, hogy a Chelsea a legutóbbi három tétmérkőzésén nyeretlen maradt. A BL-ben idegenben szerzett pont alapvetően nem olyan rossz eredmény, de a bajnokságban ezt megelőzően egymás után kétszer is kikapott a csapat, ráadásul az Arsenaltól hazai pályán kapott öt gólt. Most látszik csak igazán, hogy a nyáron kinevezett szakembernek, André Villas-Boasnak milyen nehéz dolga van, amikor a taktikailag szinte teljes szemléletváltást akar bevezetni a csapatnál, a kérdés pedig csak az, hogy a tulajdonosnak, Roman Abramovicsnak lesz-e türelme kivárni, amíg az új futballfilozófiát a játékosok teljesen magukévá teszik.

Mourinho egy szezon alatt kapott ennyi gólt

A Chelsea az elmúlt évtizedben a Premier League egyik legjobban védekező együttese volt. Az előző tíz évadból hatszor a londoniak kapták a legkevesebb találatot az angol élvonalban (így volt az a legutóbbi szezonban is), és az abszolút rekordot is ők tartják: a 2004-2005-ös bajnokságban mindössze 15 alkalommal került Petr Cech hálójába a labda. Az aktuális évadból mindössze tíz forduló telt el, és a Chelsea máris ugyanennyi kapott gólnál jár, és az 1990-1991-es bajnokság óta először fordult elő, hogy a csapat tíz mérkőzésből csak egyszer úszta meg a nélkül, hogy a védelem kapitulált volna. A radikális változás alapvetően annak tudható be, hogy Villas-Boas szakított a klubnál leginkább José Mourinho óta uralkodó játékfelfogással.

Pedig a nyáron a Portótól érkezett szakembert gyakran szokták Mourinhóhoz hasonlítani, hiszen éveken keresztül dolgozott a Real Madrid jelenlegi mesterének asszisztenseként, és mind a két tréner a 4-3-3-as hadrendet favorizálja. Ám míg Mourinho esetében ez általában kifejezetten mély védekezéssel párosult a Chelsea-nél és az Internél is, a szélső csatároknak az ellenfél labdabirtoklása esetén teljesen vissza kellett lépniük, a rendszer mondhatni 4-5-1-gyé alakult át. Mourinho számára nem a minél több labdabirtoklás volt a cél, hanem hogy a csapat minél kompaktabb legyen, nehezen lehessen mögé kerülni, és ez a felfogás a későbbi Chelsea-edzőknél is megmaradt. Carlo Ancelotti ugyan valamivel támadóbb felfogású volt, ám a védekező fázisban nála is kifejezetten mélyen játszott a csapat.

A letámadás veszélyei

Villas-Boas viszont másként gondolkozik a labdarúgásról, ahogyan az angol szakzsargon mondja, ő nem reaktív, hanem proaktív játékot vár el csapatától. Mindez azt jelenti, hogy az együttes igyekszik az ellenfelet már a saját térfelén letámadni, és megszerezni a labdát, amihez értelemszerűen egy sokkal feljebb tolt védővonal párosul, a hátvédek kifejezetten messze helyezkednek a saját kapujuktól, hatalmas területet hagyva maguk mögött. A Portónál ez a rendszer kiválóan működött, más kérdés, hogy igazán komoly ellenfelük nem volt az előző szezonban: az Európa Ligát úgy nyerték meg, hogy egyetlen angol, olasz vagy német csapattal sem kellett játszaniuk, a topligás együttesek közül csak két spanyol, a Sevilla és a Villarreal volt az ellenfelük.

A Chelsea játékosainak többsége számára ez a felfogás és játékrendszer teljesen új, eddig teljesen másként kellett viselkedniük a pályán: hamarabb le kell támadniuk az ellenfelet, a védőknek pedig feljebb kell játszaniuk. A statisztikai adatok mind alátámasztják, hogy a londoniak taktikája nagyot változtatott az előző évadhoz képest. Míg a legutóbbi szezonban a Chelsea kapta a legkevesebb sárga lapot, a klub még díjat is kapott, mint a legszabályosabban futballozó együttes, addig a jelenlegi évadban 40 százalékkal megnőtt a londoniak által mérkőzésenként elkövetett szabálytalanságok száma, és övék a legtöbb sárga, illetve piros lap. Mindhárom kiállítás egyenes következménye volt az új rendszernek: José Bosingwa a mögötte nyíló területet kihasználó QPR-támadót vágta fel, a másik két kiállítás pedig két csatár, Fernando Torresé és Didier Drogbáé volt, akik alighanem Villas-Boas taktikai utasítását igyekeztek betartani, és még az ellenfél térfelén próbáltak labdát szerezni, ám elkéstek a becsúszással. A feltolt védelem eredményeként az ellenfelek sokkal gyakrabban futnak lesre (az előző évadban meccsenként 1,7-szer, most 4,4-szer).

Mi legyen Terryvel?

Hogy nem feltétlenül a szisztémában van a hiba, azt jelzi, hogy mindkét elveszített rangadón, a Manchester United és az Arsenal ellen is a Chelsea-nek volt több helyzete. Más kérdés, hogy azok kihasználása nem volt megfelelő. Fernando Torresnek még az üres kapuba sem sikerült betalálnia a MU ellen. És éppen ez a Villas-Boas által bevezetni igyekezett rendszer első számú gyenge pontja: sokkal jobban ki van szolgáltatva az egyéni hibáknak. Ez a fajta játék csak akkor működik, ha az egész csapat tökéletes összhangban futballozik, elég egyetlen rontás, és a rendszer felborul. Egy középpályás labdavesztés sokkal súlyosabb következményekkel jár, a hátvédek gyakrabban maradnak egy az egyben a csatárokkal, az ellenfél többször kerülhet ziccerbe. Az Arsenal ellen ez pontosan látszott, Petr Cech háromszor is a rövid sarokba kapta a gólt, André Santos találatánál Bosingwa ragadt elöl, a leglátványosabb hibát pedig John Terry követte el, amikor elcsúszott Florent Malouda visszapasszánál.

Forrás: AFP

Terry személye egyébként is nagy kérdőjel lehet Villas-Boas számára. A középhátvéd a Chelsea csapatkapitánya, élő legenda az egyesületnél, ám a tréner által megkívánt játékstílusba nem nagyon illik bele. Az ő fő erősségei közé az erőszakosság, a remek fejjáték, a küzdeni tudás számít, viszont nem tartozik a gyors játékosok közé, márpedig a mostani Chelsea-ben utóbbi tulajdonságra is nagy szüksége van egy középhátvédnek. Nagyon hiányzik mellőle egy olyan intelligens, a játékot olvasni tudó védő, mint amilyen Ricardo Carvalho volt - jelenleg Villas-Boas még keresi az ideális középhátvéd párost. Terry mellett kipróbálta Alexet, David Luizt és Braniszlav Ivanovicot is, de még nem dőlt el, hogy melyik lenne a legjobb megoldás.

Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a portugál mester ragaszkodik az elképzeléseihez, és nem akar engedni belőlük. Az Arsenal elleni meccs után kijelentette: "A futballfilozófia egy személyes érték és egyben a klubé is, nem szabad olcsón megválni tőle. Büszkék vagyunk arra, hogy ebben a bajnokságban is vállaljuk ezt a fajta futballt. Ez a mi játékunk, és csak apróbb dolgokat kell kijavítani, hogy pozitív eredményeket érjünk el."

www.global-soccer.eu

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK