Társoldalunk:

Miniszterelnökből ismét csak klubelnök lehet - Berlusconi 25 éve a Milan tulajdonosa

2011.11.12. 13:23

Olaszországnak hamarosan új miniszterelnöke lesz, hiszen Silvio Berlusconi bejelentette, hogy a költségvetési csomag elfogadása után lemond. Az AC Milan labdarúgócsapata szurkolóinak azonban nem kell aggódniuk, a klub továbbra is az ő tulajdonában marad, és az üzletpolitikában sem várható változás.

A Berlusconi név a futballszurkolók számára egyértelműen a Milanhoz kötődik, és nehéz elképzelni, hogy volt olyan időszak, amikor a klubnak semmi köze nem volt a hamarosan leköszönő miniszterelnökhöz.

Pedig Olaszország leggazdagabb üzletembere csak 1986. február 20-án vette meg az egyesületet, amely akkoriban korántsem számított élcsapatnak Olaszországban.

A Milan korábban ugyan tíz bajnoki címet és négy olasz kupát nyert, sőt kétszeres BEK- és KEK-győztes volt, de az 1980-as évek elején kétszer is megjárta a Serie B-t, Berlusconi érkezése előtt pedig csupán az ötödik helyen végzett az élvonalban.

Hajrá, Olaszország!

A vagyonát elsősorban a Fininvest nevű médiacéggel szerző Berlusconi 1980-ban alapította az első olasz kereskedelmi tévécsatornát, a Canale 5-t, majd hamarosan médiabirodalmat épített ki.

Amint a Milan tulajdonosa lett, nem sajnálta a pénzt az erősítésre, a csapat pedig lassan nemcsak Olaszország, hanem egész Európa legjobbja lett, köszönhetően az olyan igazolásoknak, mint a holland trió, azaz Marco van Basten, Ruud Gullit és Frank Rijkaard, az Atalantától megvett Roberto Donadoni vagy az AS Romától szerződtetett Carlo Ancelotti.

Az egyesület akkoriban nemcsak a legjobb, hanem a leggazdagabb is volt, 1992-ben például kétszer is megdöntötte az átigazolási rekordot, előbb Jean-Pierre Papin, majd Gianluigi Lentini megvételével.

Berlusconi 1994-ben döntött úgy, hogy politikai pályára lép, de a labdarúgáshoz való kötődését akkor sem tudta megtagadni, hiszen az általa létrehozott párt a Forza Italia, azaz a Hajrá, Olaszország nevet kapta.

A párt 1994 januárjában jött létre, és márciusban megnyerte a választásokat, Berlusconi lett az ország miniszterelnöke, miközben ő maradt a Milan elnöke is. A csapat akkor a csúcson volt: 1994 májusában a BL-döntőben fantasztikus teljesítményt nyújtva 4-0-ra nyert az esélyesebbnek tartott Barcelona ellen.

Forrás: AFP/Olivier Morin

Sokak szerint Berlusconi politikai karrierje során remekül használta ki a futballklub népszerűségét. "A Milan sikerei kétségkívül segítették Berlusconi politikai ambícióit, és valószínűleg sohasem lehetett volna miniszterelnök belőle a futball nélkül" - jelentette ki a római John Cabot Egyetem politológiai tanszékének dékánja, Franco Pavoncelli tavaly nyáron a CNN-nek.

Az elnök több csatárt akart

Berlusconi első miniszterelnöki időszaka csupán 1995 januárjáig tartott, de innentől kezdve a politika legalább olyan hangsúlyos szerepet kapott az életében, mint a labdarúgás. Érdekes módon a Milan éppen ebben az időszakban került hullámvölgybe: 1997-ben tizenegyedik, egy évvel később tizedik lett, részben amiatt, mert a tulajdonos valamivel kevesebbet költött erősítésekre.

Ám 1998 nyarán megint kinyílt Berlusconi pénztárcája. A költekezésnek meg is lett az eredménye, a csapat bajnok lett, 2003-ban pedig újból megnyerte a Bajnokok Ligáját, amit Berlusconi immár miniszterelnökként ünnepelhetett, hiszen 2001-ben megint ő alapíthatott kormányt.

Viszont 2004-től kezdve már nem ő volt a Milan elnöke, mivel a miniszterelnöki pozícióra hivatkozva lemondott tisztségéből, de természetesen a tulajdonos továbbra is ő maradt.

2006 és 2008 között megint elfoglalta a klubelnöki pozíciót, hogy aztán megint lemondjon, amikor harmadszor is Olaszország miniszterelnöke lett. Hiába irányította azonban más az egyesület napi teendőit, Berlusconi személye továbbra is ott tornyosult, talán még hangsúlyosabban, mint korábban, a tulajdonos ugyanis egyre gyakrabban szólt bele a szakmai munkába a nyilvánosság előtt.

Mivel sohasem a tapintatosságáról volt híres, ráadásul sajátos humorérzékkel rendelkezik, elég nehéz volt eldönteni, mikor viccelt, és mikor gondolt komolyan egy-egy epés megjegyzését.

Carlo Ancelottit például rendre azért kritizálta, mert a szakember csak egy csatárral küldte pályára a gárdát, de így is BL-t tudott nyerni 2007-ben. Miután Ancelotti 2009 nyarán távozott, Berlusconi azt mondta: "Ancelotti miatt veszítettük el az aranyérmet, sokszor nem a megfelelő taktikát alkalmazta. Rengeteg kiválóan cselező klasszisunk van, és a játékunkat erre kellett volna építeni, de ő éppen az ellenkezőjét tette".

Forrás: AFP/Alberto Pizzoli

A szurkolók köszönetet mondtak

Később hasonlóan járt a brazil Leonardo is, aki viszont érzékenyebb személyiség volt Ancelottinál, aki nem nagyon foglalkozott a főnök megjegyzéseivel. Amikor Berlusconi a Manchester United elleni hazai 3-2-es vereség után azt mondta: "A Milan sokkal jobb lehetne, ha a csapatért felelős ember engedné játszani a focistákat", Leonardo nem hagyta magát.

"Berlusconinak csak egy szavába kerül, és már itt sem vagyok" - jelentette ki, és az olasz sajtó nagy elismeréssel adózott neki, amiért kiállt az igazáért, és nem hagyta, hogy beleszóljanak a munkájába. A jelenlegi edző, Massimiliano Allegri kinevezésekor Berlusconi szinte külön show-műsort rendezett a milanellói edzőtáborban: helikopteren érkezett, és szinte az összes kérdésre ő válaszolt az edző helyet, miközben Allegri csöndben ült mellette.

"A keret elég erős, hogy bárkivel felvegyük a versenyt. A pályán mindig nekünk kell irányítanunk, és szórakoztató játékkal kell nyernünk" - jelentette ki.

Hogy a sikereket, illetve a kudarcokat még maguk a Milan-drukkerek is mennyire Berlusconihoz kötötték, azt jól mutatja, hogy a tulajt az elmúlt években főleg azért kritizálták, mert a szurkolók szerint nem költött eleget a csapatra.

"Egy évig nem is látunk, most pedig üres kézzel jelensz meg, nagyon bátor... menj haza!" - üzentek Berlusconinak egy transzparenssel, és a Curva Sud nevű szurkolói csoport még egy közleményt is kiadott. "Folytatni fogjuk a tiltakozásunkat azok ellen, akik már nem mutatják ki szeretetüket a Milanunkért".

Más kérdés, hogy a drukkerek következetesek voltak, és miután a klub az átigazolási időszak utolsó napjaiban megszerezte Robinhót, majd Zlatan Ibrahimovicot, már köszönetet mondtak az elnöknek. A svédet a Lecce elleni bajnoki szünetében mutatták be a San Siro közönségének, és a Curva Sudban az alábbi felirat volt olvasható: "Grazie, Presidente".

Forrás: AFP/Giuseppe Cacace

Szükség van sztárokra

Pár évvel ezelőtt valóban úgy tűnt, hogy Berlusconi igyekszik visszafogni a költekezést, de azért minden idényben érkezett egy nagy sztár, még ha sportszakmai szempontból ez nem is volt mindig szükséges.

Ronaldo, David Beckham vagy Ronaldinho szerződtetése is mutatja, hogy a Milan, vagy inkább a tulajdonos számára fontosabb volt, hogy nagy nevet igazoljon, mint hogy a csapatnak éppen milyen játékosra van szüksége.

"Berlusconi mindig is úgy látta a Milant, mint egyfajta népszerűségvonzó eszközt, és szívesen mutatkozott a nemzetközi sztárokkal. Az imidzset nagyon fontosnak tartotta, és az egyesületet arra használta, hogy saját magát örök győztesként mutassa" - mondta az olasz labdarúgással foglalkozó szakíró, Paddy Agnew.

Az elmúlt években gyakran felmerült az olasz sajtóban, hogy Berlusconi eladhatja a Milant: az egyesületet kapcsolatba hozták a Gazpromtól kezdve arab befektetőkön keresztül az albán olajmágnásig, Rezart Taciig rengeteg üzleti körrel, azonban mindegyik hír kacsának bizonyult.

Berlusconi anyacégének, a Fininvestnek jelenleg a miniszterelnök lánya, Barbara az elnöke, aki szerint szó sincsen arról, hogy megváljanak az egyesülettől. Mindez persze érthető, elvégre Barbara partnere jelenleg nem más, mint a csapat brazil támadója, Pato. A családi kapcsolat tehát még sokáig kitarthat.

www.global-soccer.eu

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK