Társoldalunk:

Fekete baszk is belefér az új bilbaói identitásba

2011.11.27. 11:08

A spanyol élvonalból a Real Madridhoz és a Barcelonához hasonlóan az Athletic Bilbao sem esett ki az élvonalból soha. A két gigásszal ellentétben a Bilbao egyedülálló játékospolitikát folytat: csak baszk futballistákat alkalmaz. Az utóbbi időkben azonban egyre tágabban értelmezi a baszkság fogalmát az egyesület.

Az Athletic Bilbao jelenleg nyolcadik a bajnokságban, legutóbb a Sevillát verte meg idegenben. A csapat azonban nem emiatt került a lapok címoldalára: a találkozó hajrájában ugyanis Marcelo Bielsa becserélte a mindössze 18 éves Jonás Ramalhót, a klub saját nevelésű jobbhátvédjét. Az ifjú ezzel történelmet írt: ő ugyanis az első színes bőrű futballista, aki tétmérkőzésen pályára lépett az Athleticben.

Enyhítés az íratlan szabályokon

Ramalho ezzel felülírta azt a mítoszt, miszerint az Athletic nem alkalmaz színes bőrű labdarúgókat. Ezt természetesen hivatalos formában soha nem rögzítették, ráadásul az íratlan elvek alkalmazása sem mindig következetes.

A baszk nemzethez való tartozás nem bőrszínhez vagy nemzetiséghez kötődik, de volt időszak, amikor az Athleticnél nagyon szigorúan vették, hogy ki is játszhat náluk. Az 1950-es években a klub közel állt ahhoz, hogy leigazolja a Spanyol Guineában (ma Egyenlítői Guinea) született, színes bőrű középpályást, Miguel Jonest, aki Bilbaóban nőtt fel, és az egyik helyi klubban, az Indautxuban kezdett el futballozni. Az ő identitása egyértelműen baszk volt, az Athletic végül mégsem szerződtette, de nem a bőrszíne miatt, hanem azért, mert nem Vizcayában született.

Jones így az Atlético Madridban folytatta, amellyel bajnokságot és KEK-et is nyert. Az egyesület azonban később enyhített a kritériumokon, és nem csak Vizcaya tartományban születetteket alkalmazott. A Baszk Autonóm Terület hivatalosan három tartományból áll: Vizcaya mellett Álava és Guipúzcoa tartozik ide. A tágabb értelemben vett Baszkföldhöz azonban Navarra tartományt is hozzá szokták sorolni, illetve három franciaországi megyét: Labourd, Soule és Alsó-Navarra (utóbbi hármat együttesen Iparraldénak nevezik). A jelenlegi felfogás szerint az ezeken a területeken született vagy nevelkedett labdarúgók mind felhúzhatják az Athletic mezét.

A lényeg az identitás

Ennek köszönhető, hogy amikor 1996-ban a francia válogatott megszerezte Bixente Lizarazut, a helyi közvélemény nem háborodott fel. A későbbi világbajnok balhátvéd ugyanis tősgyökeres baszk, még ha Franciaországban született és nőtt is fel. Hasonló a helyzet a csapat mostani középhátvédjével, Fernando Amorebietával: ő Venezuelában született ugyan, ám a szülei Vizcayából származnak, és a család a védő kétéves korában visszaköltözött Bilbaóba. Fernando fiatalon még a spanyol korosztályos válogatottakban is játszott, de felnőttként a venezuelai nemzeti csapatot választotta, ettől függetlenül a baszk identitását senki sem vonja kétsége.

Forrás: AFP/Jorge Guerrero

Az Athleticnek azonban még így is rendkívül szűk a merítési lehetősége, éppen ezért a klub az elmúlt időszakban tovább enyhített a játékospolitikáján. A jelenlegi felfogás szerint már nemcsak az játszhat náluk, aki baszk származású, hanem aki valamelyik baszk egyesületnél nevelkedett. Az aktuális keret tagja például az a David López, aki nem a hét baszk tartomány valamelyikében született, hanem a La Riojában fekvő Logronóban, azonban nyolcéves korától kezdve az Osasunában focizott, és így megfelel az Athletic elvárásainak.

Az utánpótlásban mindenki baszkká válik

Az utóbbi kritérium főleg a közeljövőben válhat fontossá, hiszen a Bilbao legendás utánpótlás-akadémiáján, a Lezemán egyre több olyan fiatal pallérozódik, akinek nincs sok köze Baszkföldhöz. A jég akkor tört meg, amikor az Athletic 2008-ban leigazolta az akkor 16 éves Enric Saboritot az Espanyoltól: a védő szülei katalánok, azonban a bilbaóiak arra hivatkoztak, hogy Baszkföldre költözött, és így bekerült az "érdekszférájukba". Más kérdés, hogy Saborit sokak szerint azért költözött Bilbaóba, mert az egyesület azzal kecsegtette, hogy ez esetben szerződtetik. Ráadásul az Athletic utánpótlásában nem ő az egyetlen ilyen játékos: az ificsapatban ott van a francia Yanis Rahmani és a mali Binke Diabaté is, sőt az egyesület együttműködési szerződést kötött a francia harmadosztályú Aviron Bayonnais-vel, ahonnan tehetséges fiatalok érkezhetnek Bilbaóba.

Mint látható, az Athletic mindent megtesz, hogy hű maradjon a hagyományaihoz, ugyanakkor versenyképes is legyen. Ramalho bemutatkozása ebből a szempontból alapvetően nem volt különleges, hiszen bár édesapja angolai, az édesanyja Baszkföldön, Baracaldóban született, és az ifjú futballista sohasem élt Baszkföldön kívül. Tízéves kora óta az Athletic játékosa, vagyis még az ortodox drukkerek sem találhattak semmi kivetnivalót a szerepeltetésében. Az, hogy a bőrszíne milyen, a klubnál senkit sem érdekelt.

Aldridge és Boris törte meg a jeget

A spanyol labdarúgás másik nagy baszk klubja, a Real Sociedad sokáig szintén tartotta magát ehhez a játékospolitikához, azonban a San Sebastián-iak vezetői az 1980-as évek végén úgy döntöttek, hogy külföldi játékost is alkalmazhatnak (első légiósuk az ír John Aldridge volt), majd 2001-ben végleg beadták a derekukat, és szerződtették a Real Oviedo spanyol - tehát nem baszk - védőjét, Borist.



www.global-soccer.eu

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK