Vágólapra másolva!
Sok szempontból különleges lesz az idei Afrika-kupa. Az előző kilenc bajnokság győztesei közül csak Tunéziának sikerült kijutnia a tornára, olyan korábbi focinagyhatalmak maradtak le az eseményről, mint Egyiptom, Kamerun, Nigéria és Dél-Afrika. Vajon a felfrissült mezőny lerázza-e magáról a taktikai béklyót, amely az utóbbi években megfosztotta a tornát a korábbi romantikájától, és vajon hogyan birkózik meg a rendezéssel Gabon és a mindössze hétszázezer lakosú Egyenlítői Guinea?

Amikor az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) még 2006-ban úgy döntött, hogy addig példátlan módon egyszerre három kontinenstorna helyszínét is kijelöli, akkor csak annyit tett, hogy a 2010-es tornára pályázók között szétosztotta a következő három kupa rendezési jogát. A CAF-hoz akkor négy ország pályázata érkezett, és salamoni döntésként háromnak is adott egy-egy tornát, a negyediket pedig vésztartaléknak jelölte. A 2010-es rendezés Angoláé lett, az ideit Egyenlítői Guinea és Gabon közösen kapta, 2013-ra pedig Líbia készülhet (a jövő évtől a CAF páratlan években, de továbbra is kétévente rendezi majd meg a tornát). Más kérdés, hogy Líbia a bizonytalan politikai helyzet miatt átadta a jövő évi torna rendezését Dél-Afrikának, pedig még 2006-ban Nigériát jelölték ki arra az esetre, ha valamelyik ország mégsem tudja vállalni a rendezést.

Afrika Katarja

Afrikában ez a második alkalom, hogy a kontinenstornát nem egy országban rendezik, de kicsit meglepőnek tűnik, hogy Egyenlítői Guinea és Gabon lesz a két házigazda. A fociban mindkét ország elhanyagolható tényezőnek számít, Egyenlítői Guinea területe alig több mint 28 ezer négyzetkilométer, lakossága pedig nem éri el a hétszázezer főt.

A térség, illetve a két ország ugyanakkor gazdasági szempontból Afrika egyik leggyorsabban fejlődő régiója, köszönhetően a Guineai-öböl partjainál található olajnak, amely mind Gabon, mind az Afrika Katarjának is nevezett Egyenlítői Guinea fő bevételi forrása. Az egy főre jutó GDP-t tekintve a kontinensen Egyenlítői Guinea áll a legjobban: ez a mutató 36 600 dollár, de Gabonban is eléri a 14 500 dollárt, ami Afrikában szintén kiemelkedőnek számít. Igaz, az olajból befolyó vagyon mintegy 90 százaléka az ország lakosságának az ötödét gazdagítja.

Ezzel együtt mind a két országban adottak voltak az anyagi lehetőségek, hogy felkészüljenek az eseményre, és idejük is volt rá, hiszen már hat éve eldőlt, hogy rendezők lesznek. Egyenlítői Guineában alaposan bele is húztak, az országot 1970 óta irányító elnök, Teodoro Obiang Nguema (Afrikában egyetlen államot sem vezet ugyanaz a személy ilyen hosszú ideje) kijelentette: "Az Afrika-kupa rendezésének célja, hogy pozitív képet mutassunk az országról a világnak". Ennek megfelelően Batában és Malabóban is új stadiont építettek, a becslések szerint összesen 75 millió eurónak megfelelő összegből. Igyekeztek az infrastruktúrát is fejleszteni, az úthálózat 80 százalékát aszfaltozták újra, hoteleket építettek, illetve újítottak fel.

Gabonban sokáig nem volt ilyen rózsás a helyzet, hiszen az ország hiába kapta meg 2006-ban a társrendezést, 2009-ig nem sok minden történt az ügy érdekében. Ekkor azonban a jelenlegi elnök, Ali Bongo Ondimba került hatalomra, aki tisztában volt vele, hogy mekkora reklámot jelenthet az országnak a viadal. Itt is két új stadiont építettek: a libreville-i D'Angondjét kínai segítséggel másfél év alatt húzták fel, a Franceville-ben található Stade de Franceville-t (képünkön) pedig csupán néhány napja adták át.

Forrás: AFP/Sia Kambou

A CAF még tavaly márciusban is aggodalmát fejezte ki az ország felkészültségi állapota miatt, és a helyi jelentések szerint Libreville-ben a közlekedés még mindig nagyon nehézkes, mert a fél város fel van túrva, de a helyi szervezőbizottság szóvivője, Louis Claude Moundzieoud szerint a befektetések (az összes költséget 600 millió euróra becsülik) az egész országnak a hasznára válnak. "Összesen 900 kilométernyi közutat aszfaltoztak le, javítottak az elektromos hálózaton - generációk óta nem végeztek el ennyi munkát, ami mind a gaboni nép javára válik" - jelentette ki.

Elefántcsontpart a legnagyobb esélyes

A torna nemcsak a színhelyek miatt lesz különleges, hanem azért is, mert több tradicionális futballnagyhatalom legjobbjai is csak tévén nézhetik majd. A legutóbbi kilenc kiírás győztese közül mindössze egy kvalifikálta magát, nem jutott ki az előző három torna győztese, Egyiptom, valamint Kamerun, Nigéria és Dél-Afrika sem. A legnagyobb blama az utóbbié, a dél-afrikaiak ugyanis az utolsó selejtezőmérkőzés előtt azt hitték, hogy Sierra Leone ellen elég egy döntetlen is, így a hajrában beálltak védekezni, majd a 0-0-s végeredmény után a továbbjutást ünnepelték, ám mint kiderült, rosszul tudták a szabályt, és nem lesznek ott a tornán.

Így aztán az idei kiírás legnagyobb esélyesének Elefántcsontpart számít, amely papíron a legerősebb kerettel rendelkezik: Didier Drogba, a Touré testvérek (Kolo és Yaya - képünkön), Gervinho, Cheick Tioté és Salomon Kalou egyaránt a Premier League-ben játszik. A válogatott azonban az előző három tornán szintén ott volt a favoritok között, ám egyszer sem tudott nyerni, sőt legutóbb már a negyeddöntőben búcsúzott. A csoportból való továbbjutás most sem jelenthet problémát, és babonásabb szurkolóik (márpedig ilyenből Afrikában sok van) abban bíznak, hogy eddigi egyetlen kontinensbajnoki címüket is hazai edzővel nyerték (1992-ben Martial Yeo ült a kispadon), és most is egy honi szakember, Francois Zahoui irányítja a csapatot.

Forrás: AFP/Andrew Yates

A másik nagy favorit Szenegál, amelynek főleg a támadósora félelmetes: a Newcastle United színeiben ebben a szezonban már 14 gólnál járó Demba Ba általában csak kispados a Papiss Cissé, Moussa Sow, Mamadou Niang trió mögött. Érdekes módon a szenegáliaknál sem külföldi mester dolgozik, Amara Traoré a 2002-es vébén még pályára lépett, most a kispadról irányít.

A zalai csatárnak is szurkolhatunk

A 2010-es vébé legjobb afrikai résztvevője, Ghána célja szintén a végső győzelem. A csapat a válogatottságot lemondó Kevin-Prince Boateng nélkül is erős, elég, ha csak az Ayew testvérekre (Jordan és Andre - képünkön) vagy az Udinese két középpályására, Emmanuel Agyemang-Badura és Kwadwo Asamoah-ra gondolunk. A ghánaiak azonban nehéz csoportba kerültek, hiszen Mali és Guinea is ellenfelük lesz. Előbbi csapatot a francia Alain Giresse irányítja, utóbbi pedig a selejtezők során Nigériát búcsúztatta, és első sorban villámgyors kontráira épít.

Forrás: AFP/Franck Fife

Észak-Afrikát a 2004-es győztes Tunézia, illetve Marokkó képviseli, és a két válogatott már a csoportmérkőzések során összeméri erejét. A marokkóiak kispadján Eric Gerets ül, aki kijelentette, hogy az aranyérmet veszi célba. A tunéziai keretben rengeteg az otthon szereplő, és a kispadon is hazai tréner ül Szami Trabelszi személyében, aki szerint az országban történt politikai változások hatalmas motivációt jelentenek a játékosoknak - ugyanez a líbiaiakról is elmondható.

Egyenlítői Guinea számára már a csoportból való továbbjutás is bravúr lenne, hiszen korábban sohasem jutott ki az Afrika-kupára. Ráadásul a csapat az év elején váltott edzőt, miután a rutinos francia szakember, Henri Michel lemondott arra hivatkozva, hogy beleszólnak a munkájába. A kispadra a brazil Paulo Gilson került, aki főleg spanyolországi légiósokból válogathatott: a középpályás Javier Balboa a Real Madridban nevelkedett, és a csatár Iván Bolado, illetve Rodolfo Bodipo is megfordult a Primera Divisiónban.

Gabonnak valamivel több esélye van a jó szereplésre, bár ehhez Marokkót vagy Tunéziát kellene megelőznie. Az országban jó a hangulat, hiszen az U23-as csapat az év elején kijutott a londoni olimpiára, abból az együttesből hatan játszhatnak a kontinenstornán.

A magyar drukkerek szintén szoríthatnak Gabonnak, hiszen a keretben ott van a Zalaegerszeg játékosa, Roguy Meyé is.

Forrás: MTI/Varga György

Visszatér a romantika?

Egyenlítői Guinea mellett Niger sem szerepelt még soha az Afrika-kupán, amikor két évvel ezelőtt közel került a kvalifikációhoz, akkor a szövetség vezetői maguk is zavarba jöttek - mint elmondták, nem voltak benne biztosak, hogy anyagilag biztosítani tudják-e a csapat kiutazását a tornára. A harmadik újonc Botswana lesz, amelynek egyetlen európai légiósa sincsen, négy dél-afrikai légiósa kivételével mindegyik játékosuk a hazai bajnokságban edződik.

Kérdés, hogy a vérfrissítés visszahozza-e a torna korábbi romantikáját, régebben ugyanis éppen azért szerették sokan az Afrika-kupát, mert a válogatottak sokkal támadóbban futballoztak, olykor mintha teljesen fittyet hánytak volna a taktikára.

Az utóbbi tornákon azonban ez már egyre kevésbé volt igaz, fokozatosan túlsúlyba került a biztonsági játék, miközben azért a színvonal is sokszor hagyott kívánnivalót maga után.

Az Afrika-kupa eddigi győztesei:
1957 (helyszín: Szudán): Egyiptom
1959 (Egyiptom): Egyiptom
1962 (Etiópia): Etiópia
1963 (Ghána): Ghána
1965 (Tunézia): Ghána
1968 (Etiópia): Zaire (Kongói DK)
1970 (Szudán): Szudán
1972 (Kamerun): Kongói Köztársaság
1974 (Egyiptom): Zaire (Kongói DK)
1976 (Etiópia): Marokkó
1978 (Ghána): Ghána
1980 (Nigéria): Nigéria
1982 (Líbia): Ghána
1984 (Elefántcsontpart): Kamerun
1986 (Egyiptom): Egyiptom
1988 (Marokkó): Kamerun
1990 (Algéria): Algéria
1992 (Szenegál): Elefántcsontpart
1994 (Tunézia): Nigéria
1996 (Dél-afrikai Köztársaság): Dél-afrikai Köztársaság
1998 (Burkina Faso): Egyiptom
2000 (Ghána és Nigéria): Kamerun
2002 (Mali): Kamerun
2004 (Tunézia): Tunézia
2006 (Egyiptom): Egyiptom
2008 (Ghána): Egyiptom
2010 (Angola): Egyiptom

Összesen:
7 győzelem: Egyiptom
4 győzelem: Ghána, Kamerun
2 győzelem: Kongói Demokratikus Köztársaság (mindkétszer Zaireként), Nigéria
1 győzelem: Algéria, Kongói Köztársaság, Etiópia, Elefántcsontpart, Marokkó, Dél-afrikai Köztársaság, Szudán, Tunézia



www.global-soccer.eu