Társoldalunk:

Wenger egyedül maradt a kupaszabályokat átíró ötletével

2012.03.17. 15:23

Manapság minden futballszurkoló tisztában van az idegenben szerzett gólokról szóló szabállyal, vagyis hogy a vendégként elért találatok duplán számítanak, és így eldönthetik a továbbjutást. Pedig 1965 előtt ez a szabály nem létezett, és sokak, így például Arsene Wenger szerint már el is veszítette az értelmét.

Amikor az Internazionale-Olympique Marseille BL-visszavágón a ráadás perceiben a vendégek brazil csatára, Brandao betalált, akkor a milánói drukkerek tisztában voltak vele, hogy csapatuk kiesett.


A meccsből ugyan hátravolt még néhány perc, azonban az Internek immár két gólt kellett volna szereznie a továbbjutáshoz, mivel a franciák idegenben is betaláltak. A hazaiak tehát hiába rúgtak még egy gólt, és nyertek 2-1-re, búcsúztak a Bajnokok Ligájától - Giampaolo Pazzini nem is örült találatánál. Pedig az európai kupák első néhány kiírásában gólja megmentette volna csapatát, akkor ugyanis az idegenben szerzett gólok még nem számítottak duplán.

A Honvéd volt az úttörő

Amikor a Bajnokcsapatok Európa-kupája, azaz a BEK 1955-ben útjára indult, akkor a kiírás értelmében csak az számított, hogy a két mérkőzés összesített eredménye kinek kedvez, döntetlen esetén nem figyelték azt, hogy melyik együttes melyik pályán hány gólt ért el - a továbbjutásról harmadik meccs döntött, amelynek a helyszínét sorsolással határozták meg.

Ez sokszor jelentősen megnehezítette a nemzetközi versenynaptár összeállítását, így aztán az UEFA új módszer talált ki. Abban az időben az információáramlás még nem volt olyan egyszerű és gyors, mint manapság, az utazás is több problémát okozott, így aztán az európai szövetségnél úgy vélték, hogy lehetne jutalmazni valamivel a vendégcsapatot - mondjuk azzal, hogy az idegenben szerzett gólok duplán számítanak.

Kísérleti jelleggel a KEK 1965-66-os kiírásában vezették be ezt a szabályt, és az első csapat, amelyik ennek köszönhetően jutott tovább, a Budapesti Honvéd volt, amely a második fordulóban idegenben 3-2-re verte a Dukla Prahát, így otthon kikaphatott 2-1-re - 4-4-es összesítéssel, idegenben szerzett több góllal a kispestiek mentek tovább.

A kísérlet sikeres volt, így a következő évadban a VVK-ben is bevezették a szabályt, majd az 1967-68-as idénytől kezdve a BEK-ben is ez volt érvényes, igaz, csak az első fordulóban, és egy évvel később is csak a második körig terjesztették ki, és egészen 1970-ig kellett várni, hogy ugyanazok legyenek a szabályok, mint ma.

A bíró sem értette a szabályt

Az új szabályt persze nem mindenki tudta magabiztosan alkalmazni, 1971-ben még az is előfordult, hogy a játékvezető elrontotta a számolást. A KEK második fordulójában a skót Rangers otthon 3-2-re verte a portugál Sportingot, amely azonban a visszavágón a rendes játékidőben ugyanennyire nyert, vagyis hosszabbítás következett.

Ez még nem lett volna baj, de a kétszer 15 perc alatt mind a két csapat szerzett egy gólt, így a végeredmény összesítésben 6-6 lett, így a bíró büntetőpárbajt rendelt el, amit a Sporting nyert meg. Pedig a tizenegyesekre nem lett volna szükség, elvégre a Rangers idegenben több gólt ért el - a skótok óvtak is, az UEFA igazat adott nekik, a glasgow-iak pedig az egész sorozatot megnyerték.

Egyes vélemények szerint az, hogy az idegenben szerzett gólok a hosszabbításban is duplán számítanak, igazságtalan, hiszen így a második meccsen vendégként szereplő együttesnek fél órával több lehetősége van a gólszerzésre. Közép-Amerikában pontosan így gondolkoznak, így a CONCACAF-zóna Bajnokok Ligájában az idegenben szerzett gólokra vonatkozó szabály a kétszer 15 perces hosszabbításban már nem érvényes.

Dél-Amerikában pedig egészen 2005-ig nem számítottak duplán az idegenben elért találatok: a Libertadores-kupában ha az összesített eredmény döntetlen volt, akkor rögtön a büntetőpárbaj következett. Ma már ebben a sorozatban is dönthetnek az idegenben szerzett gólok, leszámítva a döntőt.

Inkább otthon is bekkelnek

Akadnak olyan vélemények, amelyek szerint az idegenben szerzett gólok fontossága is elavult dolog. Az Arsenal szakvezetője, Arsene Wenger pár éve így nyilatkozott: "Amikor a szabályt hozták, akkor a csapatok úgy utaztak el az idegenbeli meccsekre, hogy nem tudtak semmit az ellenfélről, így általában tíz emberrel védekeztek, és minden labdát kirúgtak a lelátóra. Manapság viszont az idegenben rúgott góloknak túl nagy a taktikai szerepe. A csapatok kifejezetten örülnek egy hazai 0-0-nak az első meccsen, tehát a szabály éppen ellenkező hatást vált - nem támadójátékra inspirál, hanem arra ösztökél, hogy otthon is bekkelj".

Wenger az ír szakíró, Miguel Delaney információi szerint 2009-ben az UEFA által az edzőknek szervezett éves konferencián szabályváltozást javasolt: azt szerette volna, ha az idegenben szerzett találatok csak a hosszabbításban számítanak duplán (az angol Ligakupában egyébként éppen ez a helyzet). A jelek szerint az ötlete nem kapott pozitív visszhangot, így a helyzet azóta sem változott, az Inter-drukkerek legnagyobb bánatára.

A 2003-as BL-elődöntőben ezzel a Sevcsenko-góllal ment tovább a Milan:


A klub számára különösen jól jött volna, ha az idegenben szerzett gólokra vonatkozó szabály nem létezik, hiszen az Inter az elmúlt tíz évben mindössze kétszer jutott tovább ennek köszönhetően, viszont négyszer is a szenvedő fél volt. A legextrémebb esetet a 2002-2003-as szezonban történt, amikor a BL-elődöntőjében az AC Milan volt az ellenfél, vagyis mind a két mérkőzést a milánói Giuseppe Meazza-stadionban játszották. Az első meccsen 0-0, a másodikon pedig 1-1 lett a végeredmény, ám mivel technikailag a Milan kezdte otthon a párharcot, így a piros-feketék mentek tovább idegenben szerzett góllal - amit gyakorlatilag hazai pályán értek el.

www.global-soccer.eu