Vágólapra másolva!
Előfordul, hogy leköpik, máskor meg akarják verni őket, az anyjukat szinte minden nap szidják, de valakit az sem érdekel, ha lefaszozzák - az amatőr focibajnokságok bíróit azonban ezzel együtt is érik sikerélmények. Gólörömmel ér fel, ha megtapsolják egy ítéletüket, olyan munkát meg nehezen találnának, amivel több pénzt tudnának keresni.

Aki járt már focimeccsen, az tudja, hogy a játék éppannyira lenne elképzelhetetlen a játékvezetők anyázása nélkül, mint gólok, cselek vagy köpködő focisták nélkül. Nincs ez másképp a kispályás amatőr bajnokságoknál sem, ahol, ha másban nem is, a bírói ítéletek megkérdőjelezésében adott a lehetőség, hogy túlszárnyaljuk a tévéből ismert idoljainkat. Sokunk találhatta már magát abban a helyzetben, hogy éppen a világról megfeledkezve esik neki a játékvezetőnek, de vajon hogyan éli át ezeket a pillanatokat a másik fél? Miért lesz valakiből amatőr játékvezető, és talál-e abban élvezetet, hogy egy hétköznap este több szidalmat kap, mint más egy életen át?

"Kicsit heves játékos voltam, gyakran reklamáltam a helytelennek vélt ítéletek után. Aztán jött az ötlet, hogy más szemszögből is látni akartam a játékot, és 2006-ban letettem a játékvezetői vizsgát. Később annyira megtetszett, hogy a focit abba is hagytam" - mondja a motivációjáról Babos Tibor, aki jelenleg balatonfüredi és veszprémi amatőr bajnokságokban vezet meccseket. Az [origo] által megkérdezett játékvezetők közül szinte valamennyien munka mellett foglalkoznak játékvezetéssel, a legtöbbjük az amatőr bajnokságok mellett alacsonyabb osztályú nagypályás vagy futsalmeccseken, illetve egynapos tornákon is bíráskodnak. Van, akinek csak heti három meccs jut, de akad olyan is, aki majdnem minden nap bíráskodik a főállása mellett.

Nem szabad simogatni

Nemcsak a levezetett meccsek számában, hanem a módszerekben is vannak különbségek. "Az első 15-20 percben rá kell lépni a játékra. A kemény belépőknél és a reklamálásoknál a játékosok tudomására kell hozni, hogy nincs ilyen, ilyenkor a második percben is lapot kell adni. Aztán, ha megérzik, hogy meddig mehetnek el, lehet engedni a játékot" - meséli Kertész Árpád, aki egy mátészalkai kispályás bajnokságban szokott meccseket vezetni. Babos Tibor viszont jóval többet enged meg a játékosoknak egy átlagos bírónál. "Akik nem fociztak, azok másként kezelik a focistákat. Ismerem a cseleiket, a gondolkodásukat, ha keményebb a meccs, akkor is elég szokott lenni a határozottság és az erélyes síphasználat" - állítja a főállásban rendőrként dolgozó Babos, akit szerinte a szakmája is "segít azért".

"A játékvezetés nem demokratikus, hanem az van, amit a játékvezető mond. Ha valakit szép szavakkal elkezdek simogatni, akkor nem fogja elfogadni az ítéleteimet. Vagy beáll a sorba, vagy az lesz a vége, hogy nem fog játszani" - teszi hozzá Babos. A miskolci bajnokságokban vezető Vincze Zsolt megengedőbb, nála nincs is nagyon kiállítás, mert elég sokan ismerik a játékosok közül, és szavakkal is tudja fegyelmezni őket. Több játékvezető is megemlítette, hogy sokkal könnyebben elfogadják a döntéseiket, ha együtt élnek a játékkal, és közelről fújják be az ítéleteiket. Bevett módszerként írták le azt is, hogy már az első percekben ki lehet szűrni a balhés játékosokat, akikkel szemben igyekeznek erélyesebben fellépni.

A magyar ember az anyázásra haragszik a legjobban

A megkérdezett játékvezetők azt mondták, fizikailag még nem bántalmazták őket, de volt már olyan, hogy leköpték őket, vagy le kellett fogni őket megtámadó játékosokat. A szóbeli atrocitások viszont mindennaposak. "Ezeket nem szabad felvenni, persze van, hogy ideges lesz az ember, de én nem viselkedhetem ugyanúgy, mint a játékos, mert ha én megfeledkezem magamról, akkor nem tudom, mi lesz" - mondja Babos. "A magyar ember az anyázásra haragszik a legjobban. Mi is emberből vagyunk, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavarnak a beszólások, de a játékosnak nem szabad visszaszólni" - jelenti ki a mátészalkai Kertész Árpád.

Forrás: hegyvidekliga.com
Kispályás mérkőzés a budapesti Hegyvidék Ligában, pályán a Csabagyöngye Medián JDK

"Valamikor beveszem a leszarom tablettát, valamikor nem tudom már engedni. Van, amit nem is kell meghallani - például, ha hirtelen felindulásból lefaszoznak -, én is futballoztam, ez nem jelent semmit. De ha odaáll elém, és pofázik, akkor kiállítom" - avat be módszereibe egy név nélkül nyilatkozó budapesti játékvezető, aki több kispályás bajnokságban is vezet meccseket. Azt mondta, nem veszi lelkére a beszólásokat, fél órával később már nem is emlékszik egy meccsre, de volt már olyan, hogy egy meccs után azt mondta a szervezőknek, ő nem vezet többet egy adott csapatnak.

Minden meccs életük meccse

Babos szerint egyre jellemzőbb tendencia, hogy a játékosok behozzák a pályára a munkahelyi vagy magánéletbeli problémáikat, emiatt egyre több a frusztrált játékos. Ezzel egyetértett az a budapesti játékvezető is, aki azt tartja a legnagyobb gondnak, hogy Magyarországon nincs semmilyen kultúrája a szabadidős sportnak. "A játékosok minden meccsről azt hiszik, hogy életük meccse, pedig ezen a szinten csak az élvezet és az egészség megőrzése lehet a cél. Mi van akkor, ha kikapnak? Drágább lesz a sör?" - értetlenkedik a férfi. "Miért vagy ideges? Nem emelték fel a benzinárat" - mond egy példát arra, hogyan próbálja megnyugtatni a játékosokat, ami szerinte az értelmesebb játékosoknál működni is szokott. A többi megkérdezett árnyaltabban látta ezt a helyzetet. "Mindenki nyerni szeret, és az embernek van igazságérzete" - mondja egyikük, hozzátéve, hogy az amatőrök között is van első és utolsó hely.

Forrás: hegyvidekliga.com
Ezen a meccsen nem okozott örömet a bírónak a játék

A vélhetően sokakban felmerülő kérdésre, hogy mindezek ellenére miért csinálják, több magyarázattal is szolgálnak a megkérdezett bírók. "Mindenki hibázik, de ha a hibákkal együtt ugyanaz volt az elbírálás, akkor sok gratulációt kaptam" - mondja Kertész Árpád, aki szerint ez olyan, mintha a civil életben a munkáját dicsérnék meg. "Ha a mérkőzés után lehiggadnak a játékosok, sokszor odajönnek, és gratulálnak. Ha a másik fele lenne csak, lehet, hogy abbahagynám, de ha jó döntést hozok, és megtapsolnak, az olyan érzés, mintha győztes gólt rúgtam volna" - magyarázza Babos.

Nem mindenki élvezi

A balatonfüredi bíró a meccsekben is örömét leli, ha nem a játékosok lehűtésével kell foglalkoznia. "Van olyan is, amikor csak szeretnek focizni, de nem tudnak, és összevissza vagdossák a labdát, de ha nem nyolcfelé futok, akkor élvezem a meccsvezetést." A név nélkül nyilatkozó budapesti játékvezető viszont már egyáltalán nem élvezi a bíráskodást, csak ha gyerekeknek vezethet, vagy olyan céges tornákat, ahová évek óta visszajár, és ezért ismerik.

"Mert pénzt lehet keresni" - vágja rá a kérdésre, hogy a rossz tapasztalatai ellenére miért nem hagyta még abba a játékvezetést. Szerinte az amatőr bajnokságokban fújó bírók 65-70 százaléka csak a pénz miatt csinálja, de a többi megkérdezett azt mondja, hogy ők szeretik a játékvezetést, a pénz számukra másodlagos. Válaszaik alapján egy kétszer 20 vagy 25 perces meccsért nettó 1000-1600 forintot lehet kapni, de volt olyan miskolci bíró, akinek 2200-at fizetnek egy meccsért. Az egynapos tornák óradíja 2000 forint körül mozog. "A mai munkaerőpiacon ennyi pénzt nem lehet összeszedni középvezetői szint alatt" - teszi hozzá a budapesti bíró.

Nem lehet tudni, hány bíró jár közöttünk

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) sajtóosztályán azt mondták az [origo]-nak, jelenleg is tart az amatőr játékosok regiszterjének elkészítése, ezért nem tudtak becslést mondani arra, hogy hányan játszhatnak amatőr bajnokságokban Magyarországon. A céges csapatok, baráti társaságok előtt számtalan lehetőség áll, ha be akarnak nevezni egy amatőr bajnokságba vagy egy egynapos kupára. Budapesten egy 20 meccsből álló bajnokság körülbelül 100 ezer forintba kerül, míg egy egynapos tornára körülbelül 15 ezer forintért lehet benevezni.

Az MLSZ azt sem tudta megmondani, hogy hány kispályás játékvezető van. Bár elvileg nem lenne rá szükség, minden megkérdezett játékvezető rendelkezik játékvezetői igazolvánnyal. A megyei bajnokságokhoz ehhez egy két és fél hónapos tanfolyamot kell elvégezni, de az országos bajnokságokban vezető bíróknak (NB III és attól fölfele) újabb vizsgára van szükségük.