Társoldalunk:

Huszti Gullit és Schuster nyomában

2012.09.08. 15:24

Hiába játszik remek formában a Bundesligában Huszti Szabolcs, a magyar válogatottban nem teheti ugyanezt, két éve ő maga kérte, hogy ne vegyék számításba a nemzeti csapatnál. A nemzetközi példákat vizsgálva kicsi a valószínűsége, hogy a jelenlegi szakmai vezetésnél még egyszer válogatott lesz.

A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Egervári Sándor továbbra sem számíthat az egyik legjobb formában lévő játékosra, Huszti Szabolcsra, aki a nyáron a Zenitből visszatért a Hannoverbe, és a Bundesliga legutóbbi fordulójában négy gólpasszt is adott.

A középpályás két évvel ezelőtt maga kérte, hogy mellőzzék a válogatottnál, mivel a csapat körüli hangulat nem tetszett neki, és kritizálta a szakvezető döntéseit is. Hasonló esetek a legtöbb válogatottnál előfordultak, a példák azt mutatják, hogy a visszatérés jellemzően csak egy kapitányváltás után történt.

Van Bommelt az apósa hívta vissza

A holland Mark van Bommel például egy hasonló döntés miatt nem lett százszoros válogatott. A kemény belépőiről és tekintélyt parancsoló játékáról híres középpályás 2000-ben mutatkozott be a válogatottban, majd éveken keresztül alapember volt. A 2004-ben kinevezett szövetségi kapitány, Marco van Basten azonban nem volt elégedett a teljesítményével a 2006-os vb-selejtezők elején, és a kvalifikációs sorozat második felében már meg sem hívta őt a válogatottba. Ilyen előzmények után kicsit meglepő volt, hogy a 2006-os vb-keretbe viszont bekerült Van Bommel, sőt a négy mérkőzésből háromszor kezdő volt.

A vébé utáni első két Eb-selejtezőre aztán megint nem kapott meghívót, a harmadikra pedig már hiába hívta volna Van Basten: Van Bommel kijelentette, hogy amíg az egykori Aranylabdás ül a kispadon, addig ő nem hajlandó felhúzni a címeres mezt. Nagy balhé nem lett a dologból, mindenki tudomásul vette, hogy Van Bommel többet nem lesz válogatott, azonban amikor a 2008-as Eb után Bert van Marwijk került a válogatott élére, a középpályás visszatért. Mindkét fél állította, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy Van Marwijk egyben Van Bommel apósa.

Carra Capello kedvéért gondolta meg magát

Van Bommel esetében nem derült ki, hogy a válogatottság lemondásának személyes vagy szakmai okai voltak, az angol Jamie Carraghernél viszont nem a tréner személye volt a döntő. A Liverpool védője még 1999-ben mutatkozott be a címeres mezben (éppen Magyarország ellen), de nyolc év alatt mindössze 34 alkalommal szerepelt, ráadásul többnyire csereként. Carragher amolyan jolly joker volt a kapitányok számára: játszatták őt jobbhátvédként, középhátvédként, balhátvédként, sőt még védekező középpályásként is. A focista ezt unta meg 2007-ben, és kijelentette, hogy inkább a klubkarrierjére akar koncentrálni, és nem szeretne a válogatottban szerepelni.

Az akkori szakvezető, Steve McClaren szerette volna meggyőzni Carraghert arról, hogy gondolja meg magát, de a védő határozottan nemet mondott neki. Így aztán amikor McClaren utódja, Fabio Capello 2010 májusában kihirdette vb-keretét, és Carragher is szerepelt benne, nagy volt a csodálkozás. Mint kiderült, a sok sérülés miatt az FA felvette a kapcsolatot a játékossal, akinek a világbajnoki szereplés lehetősége mégis csak vonzó volt. Carra így ott volt a 2010-es vébén, kétszer pályára lépett (egyszer csereként, egyszer pedig kezdőként), a torna után pedig kijelentette: visszatérése csak egyszeri alkalom volt, és immár valóban lemond a válogatottságtól.

Schuster hajthatatlan maradt

Persze akadnak olyanok is, akik sokkal következetesebbek, és ha egyszer lemondták a válogatottságot, akkor már valóban nem térnek vissza. A német középpályás, Bernd Schuster még csak 24 éves volt, amikor úgy döntött, hogy elege van a Nationalelfből. A nem éppen diplomatikusságáról híres zseniális középpályás szerint a válogatottat valójában nem a szövetségi kapitány, Jupp Derwall irányította, hanem az egyik rutinos játékos, Paul Breitner, annak ellenére, hogy ő az 1982-es vébé után már nem játszott a nemzeti csapatban.

Forrás: Getty Images/Bongarts
Schuster 24 évesen döntött úgy, nem kér többet a válogatottból

A nyugatnémet együttesben ugyan rengeteg kiváló játékos volt, azonban Schuster bombaformában játszott a Barcelonában az 1980-as évek közepén, így Derwall utódja, Franz Beckenbauer megpróbálta visszacsábítani a válogatottba. A focista állítólag bele is ment volna, hogy ott legyen az 1986-os világbajnokságon, a visszatérése a német sajtó szerint azon bukott meg, hogy felesége és egyben menedzsere állítólag egymillió márkát követelt a német szövetségtől azért, hogy férje megint válogatott legyen. A középpályást még szűk tíz évvel később is szerették volna rábeszélni a válogatottságra, Berti Vogts az 1994-es vébére vitte volna ki, de Schuster akkor nemet mondott.

Gullit vissza is tért, meg nem is

Egyetlen olyan sztárra emlékszünk, akit sikerült visszatérésre bírni ugyanannál a szövetségi kapitánynál, akinél lemondta a válogatottságot. Az 1994-es világbajnokság előtt a holland csapatnál állt a bál: a korábbi aranylabdás Ruud Gullit kikerült a válogatottból, mivel konfliktusba keveredett a szakvezetővel, Dick Advocaattal. Az 1993-ban a World Soccer szavazásán a világ harmadik legjobb játékosának megválasztott Gullitnak nem tetszett, hogy a középpálya jobb oldalán szerepeltették, és véleményének hangot is adott.

Amikor az Anglia elleni barátságos mérkőzésen Advocaat lecserélte őt, Gullit egyszerűen lemondta a válogatottságot, de később meggondolta magát, és úgy tűnt, hogy ott lesz a világbajnokságon, a skótok elleni felkészülési meccsen pályára is lépett 1994 májusában, egy hónappal a vébé előtt. Az ellentéteket azonban nem sikerült elsimítani, Gullit otthagyta a válogatott edzőtáborát, és soha többé nem lépett pályára címeres mezben, pedig karrierje 1998-ig tartott, és még 1996-ban is a Premier League második legjobb játékosának választották.

www.globalsoccerapp.com

KAPCSOLÓDÓ CIKK