Mindig betaláló csapat vár a Videotonra

2012.09.20. 12:33

A három ellenfél közül talán a leggyengébb ellen kezdi meg szereplését az Európa Liga csoportkörében a Videoton, de a fehérváriak számára még a Genk ellen is nagy bravúrt jelentene a pontszerzés - a belga klub ugyanis szinte minden szempontból előrébb jár. Köteles László csapata az előző idényben a Bajnokok Ligája csoportkörében nagyjából azt a szerepet töltötte be, ami most a Videotonra vár az EL-ben.

Egy évvel ezelőtt még két magyar játékosa volt a belga Genknek, amely két selejtezőkört teljesítve jutott be a Bajnokok Ligája csoportkörébe, ahol viszont nagyon nehéz sorsolást kapott. A klubnak három topligás ellenfele volt: a Bayer Leverkusen, a Valencia és a későbbi győztes Chelsea. A belgák ennek megfelelően leginkább védekeztek, és hazai pályán a taktika sikeresnek is bizonyult, hiszen mindhárom otthoni találkozójukon döntetlent játszottak. A Leverkusennel és a Chelsea-vel 1-1-et, a Valenciával pedig 0-0-t, idegenben viszont nem csak pont, hanem rúgott gól nélkül maradtak - Londonban ötöt, Valenciában pedig hetet kaptak.

A Vidi UEFA-kupa-döntője idején még nem léteztek

Ez az eredménysor is jelzi, hogy a belga együttes csak a Videotonhoz képest számít erősnek, Európában középcsapatként tartják nyilván, amelynek ráadásul túl nagy tradíciói sincsenek, elvégre ezen a néven 1997-ben lépett ki először a nemzetközi porondra.

Amikor a Videoton 1985-ben UEFA-kupa-döntőt játszott a Real Madriddal, akkor a KRC Genk még nem is létezett: az egyesület 1988-ban jött létre a Waterschei Thor és a KFC Winterslag fúziójából. Az új egyesület hivatalosan az utóbbi jogutódja lett, pedig korábban a Waterschei volt a sikeresebb, 1983-ban például elődöntőt játszott a KEK-ben. A Genk 1996 óta játszik az élvonalban, és két évvel később már ezüstérmes volt, újabb egy évre rá pedig bajnok, soraiban Brockhauser Istvánnal és Horváth Ferenccel.

A klub még kétszer nyert aranyérmet: 2002-ben és 2011-ben, a belga kupát pedig háromszor hódította el (1998, 2000, 2009). A második bajnoki cím után a Bajnokok Ligájába is bejutott az együttes, és a csoportkörben hat meccsből négyszer ikszelt, csak kétszer kapott ki, pedig az ellenfelek között volt az AS Roma és a Real Madrid is. A 2000-es évek második felében a Genk három éven keresztül csak a középmezőnyben szerepelt a belga bajnokságban, és az elmúlt két idényben tért vissza az élmezőnybe: a 2011-es aranyérem után legutóbb bronzérmes lett.

Egy év alatt közel 26 millió eurós bevétel

Míg korábban a Genkre nem volt jellemző, hogy jó pénzért topligás csapatoknak adná el legjobbjait (2011 előtt a klub legdrágábban értékesített játékosa a nemrégiben az Újpesttel is kapcsolatba hozott Wesley Sonck volt, akit 2003-ban hatmillió euróért adtak el az Ajaxnak), addig az utóbbi időszakban éppen ez a helyzet.

Forrás: AFP
Benteke 8,8 millió euróért kelt el

Tavaly nyáron a kapus Thibaut Courtois majd kilencmillió euróért szerződött a Chelsea-be, fél évvel később a londoniak nyolcmillióért vették meg Kevin de Bruyne-t (igaz, rögtön vissza is kölcsönözték őt a Genknek), idén pedig Christian Benteke kelt el 8,8 millió euróért, őt az Aston Villa vette meg. A három játékosért tehát közel 26 millió eurót kasszíroztak, és ennek csak kicsivel több, mint a felét költötték el.

Bentekét egyébként csak az átigazolási időszak utolsó napjaiban adták el, a bajnokság első öt mérkőzésén még pályára lépett, vagyis az edzőnek, Mario Beennek részben a szezon közben kellett alakítania csapatán. Az alaptaktika mindenesetre nem változott: a holland mester a 4-4-2-es szisztéma elkötelezett híve, ahol a támadásépítés elsősorban a szélső középpályások feladata. Középen két védekezőbb felfogású játékos szerepel: Khaleem Hyland és Julien Gorius a szezon során minden egyes mérkőzésen kezdő volt. Utóbbi a nyáron érkezett a Mechelentől kétmillió euróért, az új szerzemények közül még a francia jobbszélső, Steeven Joseph-Monrose, valamint a spanyol jobbhátvéd, Dani Fernández számít alapembernek. Utóbbi pályafutása elején több mint száz meccsen szerepelt a Barcelona B csapatában.

Gyors és mozgékony támadók

A játékosként egyszeres holland válogatottságig jutó Been igyekszik mindig támadó csapatot pályára küldeni, amit jól mutat, hogy ebben a szezonban 11 tétmeccsből csak három olyan volt, ahol nem kapott gólt, viszont mindegyiken rúgott legalább egyet. A Genk a bajnokságban és az Európa Ligában is ugyanezzel a felfogással játszott, míg a Videotonnál egyfajta kettősség volt érezhető: a fehérváriak hét bajnokiból csak kettőt úsztak meg kapott gól nélkül, az Európa Ligában viszont hat találkozóból ötször nem kaptak gólt, és alighanem Genkben is ez lesz a fő cél.

Forrás: AFP/Yorick Jansens
Been edző a támadófoci híve

A belga együttes támadórészlege rendkívül mozgékony focistákból áll, akik több poszton is megállják a helyüket. A 35-szörös belga válogatott Thomas Buffel ebben a szezonban játszott már mindkét oldalon, összesen öt gólpasszt adott. A Benteke pótlására megvett Benjamin de Ceuler korábbi csapatában, a Lokerenben inkább szélső volt, de Genkben középcsatárt játszik; a másik előretolt ék pedig az a Jelle Vossen, aki szintén képes visszalépni a középpályára. A csapat ebben a szezonban eddig 19 gólt ért el, de ebből csak három volt fejes (igaz, ebből kettő szöglet után), vagyis felívelésekre kevésbé lehet számítani, annál inkább a szélről laposan, erősen a tizenhatoson belülre lőtt labdákra, illetve gyors kiugratásokra.

www.globalsocceerapp.com