Az anyám alaposan leteremtett volna - érzelem és gyász a futballpályán

A profi sportolóról azt tartják, hogy képes a pályán kívül tartani személyes érzelmeit, ám akadnak olyan futballisták, akikből más-más reakciót vált ki a családi gyász. Lucho González az égre mutatva édesapjának ajánlotta gólját a Dinamo Zagreb elleni keddi Bajnokok Ligája-mérkőzésen, a liverpooli Titi Camara térdre rogyva, zokogva ünnepelte gólját, a mexikói Oswaldo Sánchez nyakába egy egész válogatott borult.

Jól kezdte a Bajnokok Ligáját az FC Porto, amely idegenben győzte le 2-0-ra a Dinamo Zagrebet. A portugálok első találatát az együttes csapatkapitánya, az argentin Luis González szerezte, aki a gólöröm során többször is az égre mutatott. A viszonylag gyakran látott mozdulatnak ezúttal különleges jelentősége volt, "Lucho" ugyanis csak pár órával a találkozó előtt tudta meg, hogy édesapja elhunyt.

A csapattársak sem tudták

Az argentin középpályást azonban nem véletlenül becézik El Commandanténak, hiszen a tragikus esemény ellenére vállalta a játékot. "Amikor megtudtam a hírt beszéltem az edzővel, aki maximális támogatásáról biztosított, de én játszani akartam. A meccs előtt megígértem az apámnak, hogy gólt fogok szerezni" - jelentette ki González, akinek a csapattársai is csak a mérkőzés után tudták meg, hogy családi gyász érte.

Persze nem ő az első futballista, akinek elég lelki ereje volt ahhoz, hogy közvetlenül egy tragikus családi esemény után pályára lépjen. A Liverpool guineai csatára, Aboubacar "Titi" Camara 1999 októberében volt hasonló helyzetben: a West Ham United elleni találkozón a gólja után térdre rogyott, és arcát a kezébe temetve zokogásba tört ki (a videón 1:19-nél látható).

A lelátón senki sem tudta, hogy mi történt, ám a lefújás után kiderült: Camara édesapja egy nappal korábban hunyt el, ám ennek ellenére is vállalta a játékot, mivel rajta kívül minden csatár sérült volt a keretben.

Vb-mérkőzés a tragikus hír után

Cristiano Ronaldo is egy fontos mérkőzés előtt veszítette el az édesapját. A portugál nemzeti tizenegy 2005. szeptember 7-én Oroszország ellen játszott világbajnoki selejtezőt, és természetesen a szélső is ott volt a tervezett kezdő tizenegyben - azonban a találkozó reggelén a szövetségi kapitánynak, Luiz Felipe Scolarinak rossz hírt kellett vele közölnie: Ronaldo régóta betegeskedő édesapja elhunyt.

Cristiano ennek ellenére pályára lépett Moszkvában, sőt, végig is játszotta a találkozót, és bár a szeptember 10-i, Manchester City elleni bajnokit kihagyta, négy nappal később a Villarreal elleni idegenbeli BL-mérkőzésen már ismét játszott.

A mexikói Oswaldo Sánchez két világbajnokságon is csak tartalék volt, a 2006-os tornán viszont végre ő lett az El Tri első számú kapusa. A csapat már Németországban tartózkodott, amikor négy nappal az első, Irán elleni csoportmeccs előtt Sánchez édesapja a hazájában szívrohamot kapott, és elhunyt. Fia azonnal visszautazott Guadalajarába, de a mérkőzésre visszatért, és ott volt a kezdő tizenegyben a találkozón, amelyet a mexikóiak 3-1-re nyertek meg - a lefújást követően pedig az egész csapat a nyakába borult.

Lampard a gyász után a BL-döntőbe lőtte a Chelsea-t

Az olasz szupersztár, Alessandro del Piero is az édesapját veszítette el 2001 februárjában, és négy nappal a temetést követően a Juventus trénere, Carlo Ancelotti csak a kispadra ültette a még mindig gyászoló focistát a Bari elleni idegenbeli bajnokin. A torinóiak azonban sehogyan sem tudtak betalálni, így a 63. percben Del Piero is beállt, és tíz perccel a lefújás előtt egy remekbe szabott gólt lőtt. Miután a labda áthaladt a gólvonalon, a csatárból minden feszültség kitört, és szinte őrjöngve szaladt az oldalvonal felé, ahol aztán a csapattársak állították meg.

A Chelsea klasszisa, Frank Lampard 2008 áprilisában két bajnokit is kihagyott, hogy súlyos beteg édesanyja mellett legyen a kórházban, majd miután édesanyja elveszítette a küzdelmet a betegséggel, kihagyta a Manchester United elleni rangadót.

Azonban négy nappal a tragikus esemény után már ott volt a kezdő tizenegyben a Liverpool elleni BL-elődöntőn, mondván: "Az anyámat ismerve alaposan leteremtett volna, ha miatta kihagyom ezt a fontos meccset".

A középpályás, aki korábban saját magát is "anyucika kicsi fiáként" írta le, láthatóan nagyon feszült volt, amikor csapata a hosszabbításban tizenegyeshez jutott, de odaállt a labda mögé, és nem is hibázott - hogy a gól után a karján lévő fekete karszalagra, majd az égre mutasson, végül pedig könnyekbe törjön ki.

Gól az elhunyt gyermeknek ajánlva

A Doncaster Rovers csatárának, Billy Sharpnak a kétéves kisfia hunyt el két nappal a Middlesbrough elleni bajnoki előtt, ám ennek ellenére ott volt a pályán. "Billy felhívott telefonon, és elmondta, hogy játszani akar, mert gólt akar rúgni a fia emlékére" - mondta a Doncaster trénere, Dean Saunders.

Sharp kívánsága teljesült, hiszen a csatár a 14. percben egy remekbe szabott kapáslövéssel bevette a Boro kapuját, ami után felemelte a mezét, ami alatt a pólón az alábbi felirat volt olvasható: "Ez a tiéd, fiam".

A focista másnap az interneten köszönte meg a drukkereknek a támogatást, és azt írta. "Ez volt a pályafutásom legfontosabb gólja".

Persze nem csak játékost érhet családi gyász. A francia válogatott szövetségi kapitánya, Roger Lemerre számára a 2000-es Európa-bajnokság azért volt különösen nehéz, mert jól tudta, hogy miközben a csapat sorra játssza a meccseket, édesapja súlyosan beteg és az életéért küzd. Nem csoda, hogy a tréner a szokottnál is feszültebb volt, többször is összeszólalkozott az újságírókkal, majd sajtócsendet fogadott.

Lemerre édesapja a torna alatt hunyt el, ám a szakember a következő napon ugyanúgy megtartotta az edzést, és a sajtócsendet is befejezte, az UEFA szabályinak megfelelően sajtótájékoztatót tartva a következő meccs előtt.

www.globalsoccerapp.com