Vágólapra másolva!
Egervári Sándor szerint zavarkeltés céljával kritizálták őt és a csapatát a hollandok elleni vereség után, de nem érez elégtételt az észtek és a törökök elleni győzelmek után sem. A szövetségi kapitány büszke arra, hogy Huszti Szabolcs a magyar futball jó hírét kelti Németországban, és a Videotonnak is drukkol az EL-ben, bár nem tartja jó dolognak, hogy alig van a kezdőjében magyar játékos.

A köztudatban két és fél évig az élt, hogy Egervári Sándor érti a szakmáját, és fejlődőképes válogatottat irányít, a mérlege még a hollandok elleni 4-1-es vereség után is bőven pozitív volt. Mennyiben érezte hátba támadásnak, hogy a vb-ezüstérmes elleni meccs után - elsősorban a csapat-összeállítás miatt - hirtelen sokan ön ellen fordultak?

Érdekes volt megtapasztalni ezt a jelenséget. Megalapozatlan pletykákat kész tényként írtak le egyes médiumok. Ezt könnyen lehetett volna kezelni, egyszerűen csak meg kellett volna kérdezni engem vagy az MLSZ elnökségéből valakit.

Arra a pletykára gondol, amely szerint, ha nem szerez hat pontot a válogatott, akkor menesztik?

Ön ezt éppúgy tudja, mint ahogyan én, vagy ön talán még jobban is, mert én igyekszem megszűrni az információkat. A holland meccs utáni negatív véleményekben egyébként csak az zavart, hogy azokat nem jobbító szándékkal fogalmazták meg, a cél egyértelműen a zavarkeltés volt. Pedig az 1-4 után is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a kollégáktól, a nem éppen együtt érző kritikáktól pedig megpróbáltuk függetleníteni magunkat, és a saját értékeink mentén haladni tovább. Ez aztán szerencsére sikerült is.

A csapat kilenc ponttal második. Érez most elégtételt?

Nem, hiszen tudom, hogy elégedetlenek mindig is lesznek. Lehet, hogy én csak kiváló emberek között fordulok meg, de azt mondom, hogy csak a tíz százalék nem volt együtt érző, kilencven százalék viszont igen.

Örök téma a kezdőcsapat, eddig hány kereten kívüli játékost ajánlottak önnek a figyelmébe?

Nagyjából húszat, de valakit jóindulattal, valakit nem azzal. Viszont tudomásul kell venni, hogy megvannak a magunk elvei, egy-egy játékos kiválasztásánál nemcsak a szakmai és a képességbeli, hanem a mentális és a morális tulajdonságokat is figyelembe vesszük. Fontos, hogy ki mennyire tudja kiegészíteni a közösségünket, mennyire tud együttműködni a csapattal, éppen ezért nem minden esetben a közvélemény vagy a játékosok menedzserei által javasolt vagy önként jelentkező játékosok kerülnek be a válogatottba.

Fotó: Mudra László [origo]

A hollandok ellen a csapat gyenge pontja volt a balhátvédként bevetett Elek Ákos, aki kerettag maradt. Biztos volt benne, hogy a hibája ellenére a saját helyén a csapat segítségére lehet?

A védekező középpályás az alapposztja, és maradt volna a pályán a törökök ellen is, de a sárgája után azt mondta neki a bíró: még egy szándékos szabálytalanság, és kiállítja. Sokat köszönhetek Sisa Tibi kollégámnak, aki a holland meccsen elkövetett hibája után beszélt Elek Ákossal. Hasonló segítséget kapunk más kluboktól - a Diósgyőrön kívül a Győrtől, a Debrecentől is -, és nagy köszönet jár azért, hogy a játékosokat nemcsak versenyeztetik, de a válogatottra is felkészítik külön foglalkozásokkal.

A Videotont nem említette, azt a klubot, amelyről Huszti Szabolcs két éve azt mondta: nem fog csak azért Székesfehérvárra igazolni, hogy válogatott legyen. Most éppen ennek az Európa Liga-csoportkörbe jutott kirakatcsapatnak nincsen válogatott játékosa. Igaz, a külföldiekre épül, Sándor György, Nemanja Nikolics vagy Tóth Balázs viszont stabil kezdő.

Egyszer-kétszer már említést tettem - nem a kollégám munkáját értékelve - arról a jelenségről, hogy van néhány magyar klub, amely kevés magyart alkalmaz. Óvakodom attól, hogy bárkit is megsértsek, de nem jó a magyar játékosoknak, és nem segíti a válogatott felkészítését sem, ha a legjobban menedzselt futballklubban ilyen kevés magyar szerepel. Huszti Szabolcsnak pedig szívből drukkolok, hiszen jó hírét kelti a magyar futballnak Németországban, büszkén mondhatjuk, hogy van egy meghatározó magyar játékos, akit a legjobb igazolásnak tartanak. De a Videotonnak is szurkoltam, mert a sikerei révén felértékelődik a magyar labdarúgás is.

Mit szól ahhoz, hogy az egyik futballmagazin ironikusan csak szerethetőnek nevezi a válogatottat?

Ezt a szlogent az első fél évben használtuk, mert a korábbi eredmények miatt nem sokan jártak ki a meccsekre, és az volt a célunk, hogy ismét sokan legyenek a lelátón, ezért szerettünk volna egy szerethető csapatot létrehozni. Világverőnek még nem nevezhetjük a válogatottat, annak ellenére sem, hogy az eredményességünk közel 70 százalékos. A szerethető jelzőre már nincs szükségünk, hiszen az összes mérkőzésünkön telt ház van, és a közönség a legnehezebb pillanatban sem pfujolta, köpködte a játékosokat, inkább az együttérzés volt a jellemző, akkor is, ha kikaptunk.

Fotó: Mudra László [origo]

Ön minek nevezné az új csapatot?

Nevet inkább nem adnék, de az biztos, hogy összefogott, fegyelmezett csapatjátékot tudtunk felmutatni. Több játékos is kiváló irányítóként lépett fel, és húzta magával a társait. Mindenki hozzá tudott tenni öt vagy tíz százalékot a százhoz.

Abdullah Avci török kapitány azt mondta, a magyarok erősek, és jók a levegőben. Meglepődött?

Ez is egy vélemény egy komoly szakember szájából, én azt gondolom, hogy más erényeket is fel tudott vonultatni a csapat.

Mégpedig?

Nem szeretném a saját magunk vállát veregetni.

Mennyivel kerültünk közelebb a vb-hez?

A helyzetünk biztató, és nemcsak a pozíciónk, de a mutatott játék alapján is. Én mindenkit óva intek a túlzott optimizmustól, érdemes mindig csak a soron következő meccsre készülni, hiszen aki messzire néz, az könnyen megbotlik.

Ami biztos: a magyar-román után előbb Isztambulban, majd Bukarestben kellene helytállni. Máshogy kell készülni egy olyan meccsre, amelyen egy kimondottan fanatikus közönség tüzeli a hazai csapatot?

Néhány évtizede benne vagyok a labdarúgásban, és tisztában vagyok azzal, hogy mire lehet számítani egy ilyen mérkőzésen. Bukarestben a történelmi tradíciók és a nem egészen jó szomszédi viszony miatt futballháborúra számíthatunk. De nagyon fontos, hogy mi ezt ne egy túlfűtött meccsnek, ne háborúnak tekintsük. Csak a labda megszerzésére és gólba juttatására szabad koncentrálniuk a hideg fejű és forró szívű játékosoknak.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A románok otthon ugyanúgy 4-1-re kaptak ki a hollandoktól, mint a magyarok. Ezek szerint hasonló erősségű a két válogatott?

Ez az eredmény is megerősíti azt, amit feltételeztem: Hollandia felfelé, Andorra pedig lefelé fog kilógni a csoportból. A többi négy versenyző pedig a második helyért harcolhat, ami még akkor is igaz, ha a törökök gyengébben kezdtek. A célunk az, hogy a keresztbe verésekből mi jöjjünk ki a legjobban, ezek a hatpontos meccsek duplán számítanak.

Ha nagy bravúrral sikerül elérni a második helyet, akkor is lenne még egy pótselejtező. A jelenlegi állás szerint olyan csapatokkal lehet összekerülni, mint Horvátország, Norvégia, Svédország, Portugália, Görögország, Montenegró vagy Franciaország. Kell még fejlődni, hogy valós esélyünk legyen egy-egy ilyen válogatott ellen?

Feltétlenül kell, hiszen ezek az országok az elmúlt évtizedben eredményesebbek voltak nálunk. De úgy érzem, hogy a magyar csapat képes meglepetésekre, talán már a török meccs is ennek a jegyében zajlott. Nem mondom, hogy tízből tízszer mi nyernénk az említett országok ellen, de elképzelhető, hogy egy év múlva, novemberben 30-40 százalék esélyünk lehet egy pótselejtezőn, amely akár álmaink beteljesüléséhez is vezethet.