Társoldalunk:

A nő, aki Husztinál is többre vitte a Bundesligában

2012.12.20. 10:50

Jakabfi Zsanett 2008 és 2010 között háromszor is az év magyar női labdarúgója lett, az idén pedig a Bundesliga edzői gondolták úgy, hogy nélküle nem vezetné a Wolfsburg a német bajnokságot, és nem lenne nyolc között a Bajnokok Ligájában. A 22 éves focista már túltette magát azon, hogy itthon hazaárulónak nevezték, ezért csak a focira, a munkájára és az iskolára koncentrál.

Ha Huszti Szabolcsot, Szalai Ádámot vagy Hajnal Tamást az edzők a Bundesliga legjobb játékosának választanák, biztos, hogy napokig minden szurkoló erről beszélne, és a sportműsorokban is vezető hír lenne. A hír igaz, annyi különbséggel, hogy a bravúrt nem a férfi, hanem a női fociban érte el egy magyar labdarúgó, aki a Bundesligát hiába hódította meg, itthon nem számít sztársportolónak.

A mesterkilencestől a BL-elődöntőig

Jakabfi Zsanett még csak 22 éves, de már most könyvet lehetne írni a pályafutásáról. A női futball rajongói először akkor kapták fel a fejüket a neve hallatán, amikor az MTK úgy verte meg 20-0-ra az Angyalföld csapatát, hogy a mindössze 16 éves támadó mesterkilencest ért el.

Innentől meredeken ívelt felfelé a karrierje, még csak 17 éves volt, amikor bemutatkozott a válogatottban, és 2009-ig az MTK-val két ezüst- és egy bronzérmet nyert. Ekkor jött a német sztárcsapat, a Wolfsburg ajánlata, amire nem lehetett nemet mondani.

Az első évben a csapat a hetedik helyen végzett, a somogyvári lány pedig több vasat tartott a tűzben. Miközben hetente kétszer egy gazdasági iskolába járt és jár ma is, megtanult németül, és könyvelési, irodai asszisztensi munkát vállalt a férfi csapatnál.

Forrás: Wikimedia

Közben persze focizik, nem is akárhogyan: 2008 és 2009 után 2010-ben is a legjobb magyar női labdarúgónak választották, tavaly pedig kilenc góljával nyolcadik lett a Bundesliga góllövőlistáján. De aminek még jobban örül: a Frankfurtot megelőzve második lett a Wolfsburg, így kiharcolta a Bajnokok Ligája-indulást. Korábban erre így emlékezetett vissza: "A legnagyobb élményem a frankfurti meccs lefújásakor volt, amikor totál esélytelen csapatként elértük a második helyet, és a szurkolók örömkönnyekkel fogadtak minket. Nekünk sem kellett több. Sírva, nevetve, megkönnyebbülve, de igazából a sikert még fel sem fogva rohangáltunk a pályán."

A BL-ben aztán folytatódott a tündérmese: a lengyel Uniát 11-2-vel, a norvég Roát 5-2-vel búcsúztatták Jakabfiék, és jövő márciusban az orosz Rosszijanka ellen már a négy közé kerülés lesz a tét.

Wolfsburg, a tökéletes hely

A magyar focista nagyon szerényen nyilatkozott a sikerekről. "A csapat minden tagja átlagon felül teljesített idén, és nagyon jó eredményeket értünk el, büszke vagyok a klubra" - nyilatkozta az [origo]-nak, majd azt is megindokolta, hogy miért mondta korábban, hogy semmi pénzért nem menne el onnan, ahol most van. "Számomra a Wolfsburg a tökéletes hely, minden adott, amire szükségem van. A barátaim két-három percre laknak tőlem, a munkahely öt perc, és edzésre is kevesebbet utazok három percnél, szóval minden egy helyen van." A szeretet kölcsönös a focista és a klub között: Jakabfi nemrég 2015-ig meghosszabbította a szerződését.

A Wolfsburg közben nemhogy lefáradt volna a BL-től, hanem még jobban megy neki, mint valaha: a német bajnokság őszi szünetében négy ponttal vezet a címvédő, de egy meccsel kevesebbet játszott Turbine Potsdam előtt.

A szakma pedig felismerte, hogy hiába van hat német válogatott játékosa a zöld-fehéreknek, a magyar légiós nélkül nemigen tartana itt a csapat: a Bundesliga edzői Jakabfit és csapattársát, Nadine Kesslert választották meg az őszi idény legjobbjának három-három szavazattal.

A két évvel ezelőtti, Frankfurtnak lőtt csodagólja (10.35-nél):


"Örülök, persze, de nem kerítek nagy feneket a dolognak, hiszen még csak félidőben vagyunk, számomra a csapatteljesítmény a legfontosabb" - kommentálta a megtisztelő díjat ismét csak visszafogottan. Pedig eddig öt bajnoki gólnál jár annak ellenére, hogy a feladata inkább az előkészítés, nem is csatárként szerepel, hanem bal- vagy jobbszélsőként.

"A sikeremet a csapattársaimnak köszönhetem, akik a pályán megfelelően kiszolgálnak, jó helyzetekbe hoznak, ezért bármilyen sikert érek el, az is a csapat érdeme" - tette hozzá.

Nem tudni, mikor lesz ismét válogatott

Persze az élet nemcsak játék és mese, a németországi karrierét nagy-nagy munkabírással, három fronton egyengető Jakabfira ferde szemmel néztek az itthoniak, amikor jelezte, hogy az idejébe nem fér bele a válogatott, mert "a meccsek sajnos rossz időpontban vannak", és ezt nem tudja összeegyeztetni a magánéletével, a munkájával és a továbbtanulásával.

A 22 éves játékos döntését nehezen fogadták el Magyarországon, volt, aki arra vetemedett, hogy álnéven regisztráljon a Facebookon, és hazaárulónak nevezze Jakabfit ("és még mondtak ennél cifrábbakat is sajnos"), a szélső ma már egyáltalán nem szeretne ezzel foglalkozni. Csak előre néz, és a pozitív dolgokra koncentrál.

"A válogatottról és az abból keletkező problémákról nem szeretnék beszélni, ezt a témát lezártam. Hogy mikor leszek ismét válogatott, azt nem lehet tudni. De eddig sem mondtam, hogy soha az életben nem leszek többé. Sok múlik azon, hogy hogyan teljesítek az iskolában" - fogta rövidre a témát a korábbi 16 válogatott meccsén tíz gólt szerző focista.

Arról viszont szívesen beszélt, hogy miként lehet szerinte felzárkóztatni a magyar női labdarúgást. "Otthon kevesen fociznak szerintem, mert a kis falusi tehetségek többsége nem teheti meg anyagi okokból, hogy a nagyobb városokba menjen, ahol sokat fejlődhetne. Ráadásul senki sem támogatja őket."

Jól ismeri az U20-as vb legjobb játékosának választott, magyarországi születésű, de német válogatott Dzsenifer Marozsánt. "Hiába én nyertem a díjat, nem tartom magam jobb játékosnak nála, viszont 22 évesen még sokat fejlődhetek. Rengeteg dolog van, amit még szeretnék megtanulni a pályán, és azon kívül is."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK