Anglia ellen nincs barátságos mérkőzés

141 év alatt a 111. egymás elleni mérkőzésre készül az angol és a skót labdarúgó-válogatott szerda este. A világ legősibb futballpárharcát sohasem jellemezte barátság, stadionkatasztrófától az Eb-csoportmeccsig sok minden belefért a csatározásokba.

Anglia és Skócia viszonyát az évszázados ellenségeskedés és rivalizálás, a társadalmi és kulturális ellentétek, illetve a nacionalista felhangok jellemzik, ezektől nem mentesülhetett a futball sem.

Mégis, a sportág a két nemzet versengéséből nőtte ki magát: 1870 és 1872 között volt négy meccs, amit a FIFA nem ismert el, így 1872. november 30-án a particki futballpályán négyezer néző előtt rendezték az első, hivatalos nemzetközi mérkőzést, amely végül 0-0-s döntetlennel zárult.

A felek eddig 110 alkalommal mérkőztek egymással, 45 angol és 41 skót siker mellett 24 döntetlen született. Volt, amikor tragédia árnyékolta be a mérkőzést, 1902-ben a heves esőzések miatt az Ibrox Park hátsó lelátója összeomlott, 25-en meghaltak, ötszázan megsebesültek. A nézőcsúcsot a glasgow-i Hampden Park tartja, ahol 1937. április 17-én 149 415 szurkoló zsúfolódott be.

A két csapat 1989-ig – a világháborús időket leszámítva - minden év tavaszán megmérkőzött egymással, azóta azonban mindössze háromszor találkoztak egymással: az 1996-os Eb-n, illetve a 2000-es Eb-selejtezők skóciai pótselejtezőjén Anglia 2-0-ra győzött, utóbbi visszavágóján, 1999. november 17-én viszont Skócia 1-0-ra győzött a Wembleyben.

Szerda este a hírek szerint 20 ezer skót drukker érkezik Londonba, de amíg az 1970-es években a Tartan Army garázda, részeg és erőszakos szurkolókból állt, addig napjainkra ez lett az egyik legbarátságosabb, Fair Play-díjat nyert csoport.

A skót szövetség ennek ellenére speciális rendőri erőkkel segíti a londoniak munkáját, a Wembley környékét szinte egész napra lezárják és csak a meccs idejére nyitják meg. A rendbontókat kiszűrik, és aki mégis verekedést provokálna vagy bármilyen rendzavarást elkövetne, arra a törvény teljes szigorával lesújtanak: a büntetési tételek három évig terjedő börtöntől a 2500 fontos bírságig kiszabhatóak lesznek.

"Anglia ellen nincs barátságos mérkőzés" - jelentette ki Gordon Strachan skót szövetségi kapitány, aki ezzel a mondatával alátámasztotta, miért illetik a helyi újságírók 141 éve ősi ellenségnek (Auld Enemy) az angol válogatottat. „Amikor angol-skót mérkőzés van, akkor az is felkapja a fejét, akit egyébként nem érdekel a futball. Hiába felkészülési mérkőzés, óriási rajtunk a nyomás.”

A skótok az 1996-os Eb, illetve az 1998-as vb óta nem jutottak ki nagy eseményre, amikor ott voltak, akkor pedig sohasem élték túl a csoportkört. Emlékezetes pillanatok persze így is akadtak, elég csak, ha Archie Gemmell briliáns szólójára emlékszünk az 1978-as hollandok elleni összecsapásról.

A várható kezdőcsapatok:

Anglia – Skócia – kezdés: 21 óra

London, Wembley Stadion

Anglia: Hart - Walker, Cahill, Jones, Baines - Wilshere, Cleverley, Lampard - Walcott, Rooney, Welbeck.
Skócia: McGregor - Hutton, Martin, Hanley, Mulgrew - McArthur, Brown - Snodgrass, Morrison, Maloney - Griffiths.

Az öt legemlékezetesebb angol-skót mérkőzés:
1928. március 31., Wembley:
Anglia – Skócia 1-5

Ugyan Anglia Billy Smith révén kapufával nyitott, ezt követően már csak a vendégek voltak a pályán. Alex Jackson három, Alex James kétszer volt eredményes, a skót csapat pedig az 5-1-es győzelemmel kiérdemelte a Wembley Varázslói becenevet.

1961. április 15., Wembley:
Anglia – Skócia 9-3

52 éves a párharc történetének legsúlyosabb vereségét szenvedte el a skót válogatott. A hazaiak legjobbja a négygólos Jimmy Greaves volt. A vendégek kapusa, Frank Haffey (aki később Ausztráliába emigrált) tréfásan így nyilatkozott a teljesen reménytelen csatáról: „Azt kell mondanom, hogy szemüveget kellett volna viselnem a meccsen, és akkor csak nyolcat kapunk.”

1967. április 15., Wembley:
Anglia – Skócia 2-3

A skótok leghíresebb angliai sikere, hiszen Bobby Charltonék világbajnokként, 19 mérkőzéses veretlenségi sorozatuk után kaptak ki. Nem véletlen, hogy a skótok nemzeti ügyet csinálnak a kérdésből, és a vendégszurkolók nemhivatalos világbajnoknak kiáltották ki a kedvenceket.

1977. június 4., Wembley:
Anglia – Skócia 1-2

Az új kapitány, Ally MacLeod irányításával emlékezetes meccsen nyertek a skótok Gordon McQueen és Kenny Dalglish góljaival. A lefújás után a vendégszurkolók elözönlötték a pályát, feltúrták a gyepet, ledöntötték a kapufákat és leszaggatták a hálókat, hogy valami emléket hazavigyenek a történelmi meccsről.

1996. június 15., Wembley:
Anglia – Skócia 2-0

Bár a pletykák szerint történtek lépések annak érdekében, hogy az 1996-os Eb-n ne kerüljön azonos csoportba Anglia és Skócia, végül a sorsolás nem kegyelmezett. A hazai Európa-bajnokságon az angolok Alan Shearer fejesével szereztek vezetést, majd a 76. percben Gary McAllister büntetőből egyenlíthetett volna, de David Seaman kivédte lövését. (Később a parafenomén Uri Geller azt állította, ő babonázta meg a labdát a tévé képernyőjén keresztül…)

A 2-0-s végeredményt az a Paul Gascoigne állította be, aki akkor épp a skót Glasgow Rangerst erősítette, előbb megesernyőzte Colin Hendryt, majd bevágta a labdát a kapuba.