Mindig az anya a kulcs

Sir Alex Ferguson először adott hosszabb interjút, mióta 27 év után elhagyta a Manchester Unitedet. Minden idők egyik legjobb menedzsere szerint azért nehéz egy ilyen klubot irányítani, mert fiatal milliomos fiúkat kell kordában tartani. Ahhoz, hogy megszerezze Giggset, a focista anyjával kellett teáznia és vacsoráznia, szerinte Beckham rossz irányba ment el, amikor megházasodott, a sztárfocistákból pedig nem lehet jó edző. Ferguson az amerikai polgárháború megszállotja, és azt tanácsolja, hogy senki ne fogadjon arra, hogy visszatér, mert szőlőskerteket akar látogatni Toszkanában. Az amerikai PBS csatorna interjúja.

Az Economist Magazine ezt írta önről: Mr. Fergusont nevezhetjük a brit Steve Jobsnak, aki a páratlan tehetségét a lelkesedéssel párosítva arra használta fel, hogy valami fantasztikusat alkosson. Ön szerint is fantasztikusat alkotott?

Mindent a Manchester Unitednek köszönhetek. Minden akkor dőlt el, amikor még a pályafutásom kezdetén a gyengébb eredmények ellenére a vezetők kiálltak mellettem, ez pedig bátorságot és magabiztosságot adott nekem.

Az igaz, hogy volt időszak, amikor többen a távozását követelték?

Igen. Volt egy-két olyan szurkolói transzparens, amelyeken „Lejárt az idő” és hasonló feliratok voltak, abban az időben el is veszítettem a magabiztosságomat. Egy dolgot azonban nem veszítettem el soha, a klubhoz való kötődésemet. Martin Edwards és Bobby Charlton akkor kiállt mellettem, mert tudták, hogy rendkívüli tehetségeket akarok beépíteni a csapatba, olyanokat, mint David Beckham, Ryan Giggs, Paul Scholes, Nicky Butt vagy a Neville fivérek. Ők ugyanakkor kerültek fel a felnőtt csapathoz, nyilván kellett idő, amíg felnőttek a feladathoz, viszont ők voltak azok, akik arra a szintre emelték a Manchester Unitedet, ahol most van.

Nemrég tartott egy előadást a Harvardon, mi volt a téma?

A tisztelet. Az volt a kérdés, hogy inkább szerettek vagy utáltak engem a játékosaim. Számomra azonban mindig az volt a legfontosabb, hogy tiszteljük egymást.

Ferguson az utolsó megnyert trófeával, az angol bajnoki serleggel Forrás: AFP/Andrew Yates

Mondhatjuk, hogy féltek öntől a játékosai?

Elképzelhető, hogy volt, akinél a tisztelet átment félelembe. Nem tagadom, volt olyan, hogy elveszítettem a türelmemet, és ilyenkor nem fogtam vissza magam. Azonban ez soha nem hatott ki egyetlen emberi kapcsolatomra sem, másnap mindenki tiszta lappal indult nálam.

Akkor nem egy haragtartó típus.

Nem. Ez azért is volt fontos, mert így megértették a játékosaim, hogy nem azért emelem fel a hangomat, mert bajom van velük, hanem a javukat akarom, és tudták, hogy csak segíteni akarom őket.

Ha jól tudom, az egyik kedvenc könyve Doris Kearns Goodwintól a Team of Rivals, amely Abraham Lincoln elnökségéről szól. Arról, hogy néhány ellenségét beválasztotta a kabinetbe, mert egyrészt tisztelte és elismerte a tudásukat, másrészt így szemmel tudta tartani őket.

Igen, varázslatos könyv, amelyből rengeteget lehet tanulni. Megmutatja, hogy Lincoln milyen okos ember volt, és milyen jó döntéseket hozott Amerika egyik legnehezebb és legkaotikusabb korszakában. Arról is híres volt, hogy soha nem döntött gyorsan, mindig alaposan átgondolt mindent, és a kabinet véleményét is kikérte minden kérdésben, csak azután döntött.

Látta a Lincoln című filmet?

Láttam, de nem tartom jó filmnek. A színészek ugyanakkor hihetetlen jól játszanak benne.

Szereti a történelmet és azon belül is az amerikai polgárháborút?

Igen, a történelem egy nagyon fontos darabja. Amikor Chicagóban voltam pihenni egy hetet, vettem néhány könyvet, amik az amerikai polgárháborúról szóltak. Amikor visszatértem Londonba, találkoztam Gordon Brown miniszterelnökkel, aki megkérdezte, hogy mit olvasok, elmondtam neki, mire közölte, hogy küld majd nekem néhány felvételt, amit Gary Gallagher készített. Minden reggel munkába menet azokat hallgattam az autómban, teljesen elvarázsolt. Azóta ellátogattam számos olyan helyszínre, ahol akkoriban a csaták voltak, mint például Antietamba, Gettysburgbe vagy Manassasba. Aztán találkoztam Princetonban James McPhersonnal történésszel, aki egy nagyszerű könyvet írt az amerikai polgárháborúról. Nagyon jót beszélgettünk, érdekes volt hallgatni, hogy hogy látja az akkor történteket. Elmentem Dél-Atlantába is, ahol egy férfinek Pazar gyűjteménye van fegyverekből, és megmutatta azt az eredeti haditervet is, amivel William Sherman tábornok leégette egész Atlantát.

Ferguson az amerikai polgárháború megszállotja Forrás: AFP/Andrew Yates

Ahogy egy hadsereget, úgy egy klubot sem lehet egyszerű irányítani.

Valóban nem az, és az egyik legnagyobb kihívás az egészben, hogy hogyan tarts össze ennyi milliomos embert, miközben próbálod őket minél jobb emberré nevelni. Persze nem történelmet és matematikát tanítottam a játékosaimnak, csak arra próbáltam őket nevelni, hogy bármit is csináljanak épp az életben, próbáljanak mindig a legjobbak lenni benne.

Az életre készítette fel őket?

Igen, az edzőknek ez is a feladatuk. Ha jól neveled a játékosaidat, akkor sosem fognak cserbenhagyni. Ha kimennek a pályára, akkor azokkal a fegyverekkel fognak harcolni, amikkel te vértezted fel őket. A győzni akarás mellett meg kellett tanítani őket arra is, hogy hogyan kezeljék a vereségeket, ez az egyik legfontosabb dolog a sportban. Úgy tudnám összefoglalni, hogy ha egy edző ránéz a csapatára, és magát látja benne, akkor jó munkát végzett. Én mindig erre törekedtem.

Ki a legjobb játékos, akit látott focizni?

Mióta az eszemet tudom, Pelé-fan vagyok. Fiatalon mindig nagyon befolyásolható voltam, de ebben senki nem tudott eltántorítani, nekem csak Pelé létezett, noha állandóan összehasonlítják Maradonával. Ha a maiak közül kell választani, akkor egyértelműen Messit és Cristiano Ronaldót mondom, hihetetlenek focisták mindketten.

Ők erre születnek?

Igen. Segíthetsz nekik a fejlődésben az edzéseken, de a tehetséget nem lehet megtanulni, és nem lehet edzésekkel legyőzni. Ez a legnagyobb különbség a zsenik és a jó focisták között.

Azt mondta, hogy a jó játékosokból nem mindig lesznek jó edzők. Miért?

Emlékszem, hogy amikor Bobby Charlton volt a Preston North End edzője, akkor nem értette, hogy miért nem fogják fel a játékosai, amit kér tőlük. Ennek egy oka volt, hogy amit Bobby meg tudott csinálni játékosként, arra a gyengébb képességű focisták nem képesek. Szerencsére Bobby belátta, hogy éppen ezért edzőként nem tud érvényesülni, és két év után fel is adta ezt a szakmát. Nagyon kevés olyan klasszis játékos van, akiből jó edző is lett, talán csak Franz Beckenbauer és Yohan Cruyff az ellenpélda. Szerencsére én soha nem játszottam olyan magas szinten, rúgtam egy-két gólt, de nem voltam egy Charlton, Messi vagy Ronaldo. 24 éves lehettem, amikor eldöntöttem, hogy befejezem a mérnöki tanulmányaimat és a focikarrieremet, és elvégzem az összes edzői iskolát és tanfolyamot.

Ma már csak a nézőkkel hullámzik az Old Traffordon Forrás: AFP/Andrew Yates

Megfordult valaha a fejében, hogy elhagyja a Manchester Unitedet és máshol dolgozzon?

Talán két komoly ajánlatot kaptam, amíg a Unitednél voltam, de mindig ugyanarra lyukadtam ki: miért hagynám el a klubot? Hol találok ennél nagyobb kihívást? Nekem az nagyobb kihívás volt, hogy történelmet írjak a Manchester Unitednél, mint az, hogy egy másik klubnál megváltoztassam a filozófiát. Én abban hiszek, hogy klubot kell építeni, nem csapatot. Persze megértem azokat az edzőket is, akik csapatot próbálnak meg építeni, hiszen eredménykényszer van. Ott van például Paolo Di Canio esete a Sunderlandnél, elköltött 19 millió fontot játékosokra, játszott öt vagy hat meccset, majd kirúgták. Ha viszont egy klubot működtetsz, akkor az utánpótlásra is figyelned kell, aminek megvan az előnye, ugyanis három-négy évre előre látja az ember, hogy adott esetben adott posztra melyik fiatal játékost építheti majd be a csapatba. Persze van, amikor venned kell játékosokat, szerintem 22-23 éveseket ideális igazolni, bennük még van tűz, bizonyítani akarnak egy új helyen, tudnak fejlődni is, és számos jó év van még bennük. Ami ennél is nehezebb, amikor el kell küldeni egy játékost. Évekig dolgoztál vele, nevelted, mintha az apja lettél volna, családtag lett, és egy nap azt kell mondanod neki, hogy „Nézd, fiam, sajnálom, itt nincs már helyed, de máshol biztos szívesen befogadnak.” Számos alkalommal kellett már elengednem játékost, de mindegyik ugyanolyan nehéz volt.

Mit mondott azoknak a játékosoknak, akik nem kerültek be a kezdőcsapatba egy-egy meccs előtt?

Mindig mindenkihez külön odamentem, és elmondtam neki, hogy lehet, hogy nincs igazam, de a csapat érdekében ezt a döntést kellett meghoznom. Fontos volt kiemelnem, hogy nem biztos, hogy igazam van, én is hibázhatok. Ha pedig tudtam, hogy a következő meccsen valakinek megadom a lehetőséget, akkor mindig elmondtam, hogy koncentráljon arra a találkozóra, mert azon biztosan játszani fog.

Veszítette el valaha az irányítást a játékosai felett?

Tudni kell, hogy nagyon gazdag fiatal fiúkkal dolgoztam együtt, akiket nehéz kezelni, de mindig azt mondtam a vezetőségnek, hogy ha egyszer is valamelyik játékos felém nő, akkor az azt jelenti, hogy elveszítettem az irányítást az egész klub felett. Úgy érzem, ez egyszer sem fordult elő, a játékosaim mindig tudták, hogy ki a főnök, és elfogadták a döntéseimet. Igaz, ehhez az is kellett, hogy megbíztak bennem, mert soha nem vertem át őket.

Az igaz, hogy Ryan Giggset az édesanyjától kellett elkérnie?

Igen, többször is elmentem a lakásukra, először teáztunk, aztán vacsorával várt. Mindig az anya a kulcs, mindenhol az anya a legerősebb pont. Ha elnyered az anya szimpátiáját, akkor megkapod a fiát is. Az apák viszont veszélyesek, mert gyakran a fiukon keresztül szeretnék elérni azt, amit nekik nem sikerült. Meg kell tanulni ezt is kezelni.

Nézzük a többi legendás játékosát! Gary Neville?

Fantasztikus karakter. Minden nap 6 órakor kel, elolvassa az újságot, mert kíváncsi arra, hogy mi történik a világban. Nem egy zseni (nevet), de nagyon sikeres ember, nagyon jó abban, amit csinál. Szerettem volna, ha csatlakozik a stábomhoz, de neki más céljai voltak, és mivel elég határozott ember, nem volt esélyem meggyőzni.

David Beckham?

David egy elképesztő srác, fantasztikus, ahogy felépítette magát, ahogy meghódította a fiatalokat. Mindig megvolt a szerethető mosolya, és mindig tudta, hogy hogy adja el magát. Amikor megismertem, akkor 12 éves volt, és minden vágya az volt, hogy a legjobb focista legyen. Minden edzésen kőkeményen dolgozott, és nem egyszer éjszaka is beszökött a pályára az iskolatársaival focizni. Amikor megnősült, akkor természetesen megváltozott az élete, és sokak számára csak egy celeb lett. Próbáltam vele beszélni, de az egyik fülén be, a másikon ki, az volt a válasza, hogy szerelmes. Továbbra is küzdött, de már nem úgy, mint előtte, mégis jól tudott teljesíteni a Real Madridban és a Milanban is, most pedig milliók példaképe.

Ferguson szerint Beckham is megváltozott a házasság után Forrás: AFP/Patrick Hertzog

Wayne Rooney? Mi történt az elmúlt szezonban kettőjük között?

Szerintem semmi különös. Minden játékos életében van olyan szakasz, amikor nincs csúcsformában, Wayne-nél is megvolt ez, de nem volt semmi konfliktus közöttünk. Ha most szembe jönne velem, biztos, hogy nyújtaná a kezét felém.

Mikor fogtak kezet utoljára?

Amikor megnyertük a bajnokságot. Viszont láthatóan kezd magára találni, és egyre jobb formában van. Amikor megkereste őt a Chelsea a nyáron, akkor elbizonytalanodott, de ő is tudta, hogy a Manchester Unitednél van küldetése.

Ha már említi a Chelsea-t, mit gondol Roman Abramovicsról?

Furcsa, ahogy folyamatosan váltogatja az edzőket. Megnyerték a Bajnokok Ligáját, amire Abramovics annyira vágyott, mégis leváltotta az edzőt. A csapat viszont így is nagyon erős, az utóbbi években egyértelműen a Chelsea volt az a klub, amellyel mindig számolnunk kellett.

Az igaz, hogy Abramovics megkereste önt is?

Igen. Amikor megvette a Chelsea-t, akkor megpróbált elcsábítani, de udvariasan elutasítottam.

Le sem ült vele tárgyalni?

Nem. Nem beszéltem vele. Meg sem hallgattam az ajánlatát.

Az igaz, hogy tanácsokkal látta el Tony Blair miniszterelnököt is?

Igen, egy időben sokat beszélgettünk, próbáltam neki segíteni, hogy hogyan kezelje az embereket. A választások idején pedig azt tanácsoltam neki, hogy vigye magával mindenhova a gyógytornászát, aki ki tudja kapcsolni őt a nehéz időszakokban.

Ha visszagondol a pályafutására, mi jut először eszébe, a győzelmek vagy a vereségek?

Érdekes kérdés ez, mert a vereségek. Soha nem felejtem el, a Manchester Citytől elszenvedett 6-1-es és 5-1-es vereséget. Utóbbi után hazamentem, a párna alá dugtam a fejem, és csak feküdtem az ágyon. A feleségem bejött, megkérdezte, hogy mi történt, mondtam, hogy kikaptunk 5-1-re, mire ő: „Az nem lehet, ti nem kaphattatok ki 5-1-re”. Pedig kikaptunk.

Nem nézte a meccseket?

Nem nagyon. Nem is járt ki a stadionba, talán egy vagy két kupadöntőn volt kint. Ezért is volt nagy meglepetés, hogy amikor felavatták a stadion előtt a szobromat, akkor egyszercsak David Gill, a szövetség elnöke szólította a feleségemet. Nem tudom, hogy hogy érte el, hogy kijöjjön, de nagyon hálás voltam érte. A feleségem egy csodálatos asszony, aki felnevelte a gyerekeimet. Több mint 30 évvel ezelőtt, amikor elmélyültem a labdarúgásban, két lakásunk volt Glasgowban, és két bárt üzemeltettünk, eközben a feleségem vitte a gyerekeket iskolába, ő ment értük, ő fektette le őket, és közben tökéletesen vezette a két háztartást, fantasztikus munkát végzett, ez nem kérdés. Azt mondta egyszer, hogy ha 16 évesek lesznek a gyerekek, akkor már nem anyuci kicsi fiai lesznek, hanem apa fiai, és több időt töltenek majd velem. Igaza volt, mint mindig mindenben.

A Ferguson-szobor a stadion előtt Forrás: AFP/Andrew Yates

Angliában azt pletykálják, hogy a Manchester United gyengébb szereplése miatt visszatér a kispadra. Van erre reális esély?

Nincs. Láttam, hogy a fogadóirodák 80-1-hez adják, hogy visszatérek, de csak mondom, hogy senki tegyen rá egy fontot se, mert el fogja bukni a pénzét. A döntésemet már meghoztam, tökéletes volt az időzítés is, hiszen megnyertük a bajnokságot, most pedig, 35 év után új életet kezdek.

Mit fog csinálni?

Rengeteg tervem van, elmegyek a Kentucky Derby és a Melbourne Cup lóversenyre, a The Masters golfversenyre, és szőlőskerteket akarok látogatni Toszkánában és Franciaországban.