Vágólapra másolva!
A 28 ezer lakosú Gibraltárban a spanyolokkal szembeni függetlenség megerősítéseként ünnepelték meg az UEFA-tagállammá válást, és komoly stábbal szerelték fel a válogatottat. A rendőrrel, vámossal és tűzoltóval felálló csapat edzője elképesztő célt fogalmazott meg, de világranglistán a legjobb ötvenbe kerüléshez eddig mindössze a Stoke korábbi védőjét sikerült megnyernie.

Gibraltárban munkaszüneti nap és utcai népünnepély köszöntötte azt a májusi napot, amikor az UEFA felvette a brit miniállamot. Az örömünnep 2009-et idézte, amikor Kaiane Aldorino a Miss World győzteseként tért vissza a mindössze 28 ezer lakossal bíró országba.

Hogy az esemény több volt egyszerű sportpolitikai sikernél, Allen Bula szövetségi kapitány nyilatkozata is jelezte: "Ezzel a döntéssel az egész világ értesült Gibraltár és Spanyolország ellentétéről."

16 évet kellett várniuk a tagfelvételre Forrás: AFP/Marcos Moreno

A Spanyolország déli csücskén lévő terület az 1713-as utrechti egyezmény óta tartozik a britekhez, és 16 éven keresztül küzdött azért, hogy önálló válogatottja elindulhasson a világversenyeken. Szeptemberben a klubok is megkapták ugyanezt a jogot.

A spanyolok soha nem bocsájtották meg a terület elveszítését, és még az UEFA döntésénél is nemmel szavaztak, ám mindössze a fehéroroszokat tudták maguk mellé állítani, ami kevésnek bizonyult. A szavazás után sok gibraltári érezte úgy, hogy ezzel a lépéssel tovább csökkent a spanyolok esélye, hogy a vágyott területre újra kiterjesszék a hatalmukat.

A döntésnek nem csupán politikai és lélektani hatása van, tagállamként a gibraltári szövetség évi 2-3 millió fontot kap (700 millió és 1 milliárd forint közötti összeg) az UEFA-tól. Ennek köszönhetően az addig ingyen dolgozó Bula immár pénzért dolgozhat, rajta kívül további három ember lett alkalmazott teljes munkaidőben, köztük Dennis Beiso, a szövetség elnöke. A válogatotthoz emellett tíztagú technikai stáb került pszichológussal, videóelemzővel, sporttudományi részleggel.

A gibraltári kapitánynak ugyanakkor csak most kezdődik a neheze, meg kell próbálnia olyan nemzetközi szintű focistákat felhajtania, akik gibraltári gyökerekkel bírnak.

Danny Higginbotham a Stoke mezében Forrás: AFP/Paul Ellis

Egyelőre csupán egyetlen ilyen játékosa van célkeresztben, a 34 éves Danny Higginbotham korábban a Stoke-ban szerepelt. A védő idén a visszavonuláson gondolkodott, de végül az ötödosztályú Chesterhez igazolt. A spanyol anyával és angol apával bíró hátvédet azon az alapon honosítanák, hogy bár manchesteri születésű, a szülei Gibraltárban jöttek össze, amikor az apja katonaként ott állomásozott.

"Danny óriási kincs, hiszen lehet, hogy a meccsek 85 százalékában védekezni fogunk" - fogalmazott az edző. A focista sem zárkózott el az ötlettől: "Nagyon büszke vagyok a felkérésre, de nem igazán tudom, mik az elvárások" - mondta Higginbotham, aki novemberben megérkezik a válogatott edzőtáborába, és januárban már debütálhat is Kanada ellen.

Gibraltár válogatottjában többen is 30 fölött járnak, és a legtöbbjük teljes munkaidőben dolgozik valahol: a csapatkapitány Roy Chipolina vámtiszt, a kapus Jordan Perez tűzoltó, a csatár Lee Casciaro pedig rendőr.

Gibraltárban a meccsek után is hasonló ünneplést szeretnének Forrás: AFP/Marcos Moreno

Bula ezzel együtt állítja, már a jelenlegi kerete is felér egy másod vagy harmadosztályú angol klubéval, és egészen megdöbbentő tervei vannak. "Nem akarok San Marino és Andorra szintjén lenni, akiket állandóan agyonvernek" - mondta az edző. "Amikor kineveztek, megkérdeztem a vezetőket, hányadik helyet akarnak a világranglistán. Azt mondták, olyat, amit el tudok érni. Erre azt válaszoltam, két éven belül be akarok kerülni a legjobb 43-ba!" Bula azt is elhintette, hogy Gibraltár lehet az első miniállam, amely kijut egy világversenyre.

Az edző leszögezte, lehet, hogy sokan irreálisnak tartják a célját, de ha nem éri el, ő lesz az első, aki feláll. "Valószínűleg nem rúgnának ki, de akkor is azt mondanám, nem vagyok elég jó Gibraltárhoz, és azonnal távoznék."