Egy jó edzővel a magyar válogatott sem reménytelen
Vajon ha egy olyan alsó-középkategóriás fociország, mint a magyar, leigazol egy igazi sztáredzőt, garantált-e az előrelépés? Megnéztük, mire volt képes öt toptréner a sikertelennek titulált elődjéhez képest. Az eredmény egyértelmű, de nem Sven-Göran Erikssonnak kedvez.
Csányi Sándor MLSZ-elnök sikeres, külföldi kapitányt szeretne a válogatott élére, mint korábban mondta, hét-nyolc név van a kalapban, három-négy olyan, aki már vezetett európai topcsapatot (konkrétan egyelőre csak Sven-Göran Eriksson neve hangzott el, de sajtóértesülések szerint Jupp Heynckesszel is felvette a kapcsolatot az MLSZ, és Guus Hiddink is a jelöltek között van).
Eriksson megbukott Mexikóban
Sven-Göran Eriksson klubszinten 19 trófeát gyűjtött be, és három egymást követő vb-n és egy Eb-n is jelen volt a válogatottjával. Angliával sikeres volt, a nagy tornákon csak háromszor kapott ki a csapattal, és három selejtezősorozatban is csoportelső lett. A három negyeddöntős vereség során egyaránt Luiz Felipe Scolari ült a másik csapat kispadján: 2002-ben a brazilokén, két és négy évvel később pedig a portugálokén. Aztán...
A jelenlegi magyarnál magasabbra taksált mexikói válogatottal elvileg nem lett volna lehetetlen küldetés kijutni a focivébére, ezért igazolták le a közép-amerikaiak Erikssont 2008 júniusában. Pedig a kaland jól indult, 2-1-re nyert a válogatott Honduras ellen, a folytatás azonban pocsékul sikerült. Eriksson több gyenge eredmény és az Egyesült Államok elleni 2-0-s vereség után már közel volt a menesztéshez, aztán a Honduras elleni 3-1-es vereség megpecsételte a sorsát, és kirúgták. Az utolsó hét tétmeccsén csak egyszer örülhetett a mexikói padon. A végleges mérlege: 13 meccsen hat győzelem, ugyanennyi vereség és egy döntetlen, a vb-selejtezőkön négy siker, egy döntetlen és négy vereség. A legnagyobb kritika a munkáját illetően, hogy utódja, Javier Aguirre vezetésével megtáltosodott Mexikó, és ki is jutott a vb-re.
Eriksson elődje, Hugo Sanchez 13 győzelmet, kilenc döntetlent és négy vereséget ért el a mexikói válogatottal, úgy, hogy az Arany-kupában döntőig, a Copa Americán pedig bronzéremig vezette a csapatot. 2008-ban azért kellett mennie, mert - noha rengeteg támogatást és időt is kapott a felkészülésre - az U23-asokat nem tudta kivezetni az olimpiára. Persze az is kiverte a biztosítékot, hogy a mexikóiak miatta változtatták meg a nemzeti csapat mezét zöldről fehérre (a zölddel az volt a baja, hogy beleolvad a fű színébe).
Hitzfield feltámasztotta Svájcot
Ottmar Hitzfeldet a Dortmunddal és a Bayern Münchennel elért sikerei után Svájc szerződtette. A svájci határ közelében született edzőnek Jakob "Köbi" Kuhn sikercsapatát kellett átvennie. A lecke fel volt adva, hiszen az egykori 63-szoros válogatott középpályással a 2004-es és 2008-as Eb-re, és a 2006-os vb-re is kijutott Svájc, utóbbin ráadásul bejutott a nyolcaddöntőbe, és csak büntetőkkel maradt alul Ukrajnával szemben. Kuhn 1966-ban maga is játszott focivébén, de utána egy roppant eredménytelen korszak köszöntött Svájcra, amely csak egy vb-re (1994) és Eb-re (1996) jutott ki. A hét évig tartó kapitánykodásának a mérlege: 32 meccs, 18 döntetlen, 23 vereség (43,8 százalékos győzelmi arány).
Hitzfeld remek választásnak bizonyult, az irányításával csoportelsőként jutott ki a 2010-es vb-re Svájc, a dél-afrikai eseményen aztán 1-0-ra legyőzte a későbbi győztes spanyolokat. Igaz, a Chile ellen 1-0-s vereség és a Honduras ellen 0-0 miatt nem sikerült a továbbjutás. A 2012-es Eb-re nem sikerült kvalifikálni, a csapat Anglia és Montenegró mögött harmadik lett a selejtezőcsoportjában. Összejött viszont a 2014-es vb-részvétel, méghozzá veretlenül.
A tréner eddigi mérlege 26 siker, 17 döntetlen és tíz vereség, ami 49 százalékos győzelmi mutató. Ez - és a veretlen csoportelsőség - is jelzi, hogy Hitzfelddel még fejlődni is tudtak a svájciak, idén 1-0-ra még Brazíliát is le tudták győzni.
Henry kezét átkozhatja Trapattoni
A Milant, a Juventust, az Intert és a Bayernt is irányító Giovanni Trapattoni 2000-ben került először egy válogatott kispadjára, az olaszokkal - a szó mindkét értelmében - megjárta a 2002-es vb-t és a 2004-es Eb-t is. Előbbin a dél-koreaiak nevetséges bírói döntésekkel búcsúztatták Itáliát, utóbbin - a gyengébb eredmények mellett persze - a svéd-dán 2-2 miatt estek ki végül Trapattoniék.
A Benfica, a Stuttgart és a Salzburg irányítása után ült le egy alsó-középkategóriás, azaz az ír kispadra. Az írek már 2006-ban egy sztáredzővel szerettek volna nekifutni a 2008-as Eb-selejtezőknek, de hiába dobták be Alex Ferguson, Terry Venables és Bobby Robson nevét, a befutó az edzői tapasztalat nélküli Steve Staunton lett.
Az álomszerű kezdést (3-0-s siker Svédország ellen) pocsék folytatás követte (négy vereség, egy döntetlen), nem is jött össze az Eb-kvalifikáció, így Stauntonnak mennie kellett. A mérlege a kispadon hat siker, hat döntetlen és öt vereség volt, ami 35,2 százalékos győzelmi arányt jelent.
Trapattonival rögtön feljavult a válogatott, veretlenül sikerült vb-pótselejtezős helyre vezetnie Robbie Keane-éket, pedig a csoportban ott voltak az olaszok is, akik csak két döntetlenre voltak jók. A playoffot azóta is emlegetik Írországban, a franciák elleni visszavágó hosszabbításában Thierry Henry úgy lőtte ki a vb-re a franciákat, hogy a gólja előtt kétszer is kézzel ért a labdához, és még lesen is volt.
A 2012-es Eb-re viszont 24 év után sikerült kivezetnie az íreket, miután az Észtország elleni pótselejtezőn 5-1-re győzött a csapat. A bivalyerős csoportban aztán egy pontot sem szereztek Trapattoniék, a horvátokon kívül a későbbi győztes spanyolok és a döntős olaszok is nyerni tudtak ellenük. Az olasz tréner azonban folytathatta a munkát, a 2014-es vb-selejtezőkön pedig összejött a szomszédvárak csatája, az angoloktól sikerült is pontot rabolni a Wembleyben. Sokat rontott az összképen a németek elleni 6-1-es hazai vereség, és valami a végén megtörhetett, mert a tréner utolsó kilenc meccsükön csak kétszer nyertek az írek, így lemaradtak a vb-ről (a németektől már Noel Kinggel kapott ki 3-0-ra Írország).
Az olasznak megköszönték a munkáját az osztrákok elleni vereség után, Trapattoni pedig pozitív mérleggel (26 győzelem, 22 döntetlen, 16 vereség), 40,6 százalékos győzelmi mutatóval zárt. Ez jobb Stauntonénél, ráadásul egy Eb-t megjárt, és egy vb-re is majdnem kijutott Írországgal.
Hiddink Dél-Koreát és Ausztráliát is meghódította
Guus Hiddink ült már a PSV, az Eindhoven és a Real Madrid kispadján is, ám szintén nagyon kedvelte a nemzeti válogatottakat. Első nagy kihívása a holland csapat volt 1995-ben, amelyet belső konfliktusok bomlasztottak. A szakembernek sikerült rendet tennie, aminek eredményeképp a 96-os Eb-részvétel után elődöntőig vezette a 98-as vébén a közönségszórakoztatóan futballozó hollandokat.
Négy évvel később Dél-Koreával ismét negyedik lett, ami fantasztikus siker, hiszen az ázsiaiak előtte négy egymást követő vb-n is részt vettek, de egyszer sem nyertek. 2002-ben, vb-házigazdaként legyőzték Portugáliát, Olaszországot és Spanyolországot is. Azóta Guuseum néven már múzeuma is van Dél-Koreában, még dél-koreai állampolgárságot is kapott. Pedig az eredménysora papíron nem a legjobb: 14 siker, 13 döntetlen, 11 vereség (36,8 százalékos győzelmi mutató).
Elődje Huh Jung-Moo volt, akinek a teljesítményéhez képest óriási előrelépés volt a Hiddink-korszak. A volt koreai középpályás fiatalokkal tömte tele a csapatot, és fontos szerepet szánt nekik, de megbuktak. Sem az 1998-as ázsiai játékokra, sem pedig a 2000-es olimpiára nem tudta kivezetni a csapatot, kapott is sok-sok negatív kritikát.
Hiddink máshol is nagy kedvenc volt, az ausztrálokkal úgy jutott ki a 2006-os vb-re, hogy csapatának a kétszeres vb-győztes Uruguayt sikerült két vállra fektetnie a pótselejtezőn. Németországban aztán a csoportból is továbbjutott Ausztrália, ám a nyolcaddöntőben az olaszok nyertek.
Az orosz kispadon is roppant sikeres volt, a 2008-as Eb-n a hollandokat legyőzve bejutott a csapat a négy közé. A 2010-es vb pótselejtezőjén viszont nem jött össze a siker, Szlovénia 2-2-es összesítéssel, idegenben lőtt több góllal diadalmaskodott. A következő playoffot már a török kispadról vívta meg, és 3-0-ra ismét alulmaradt Hiddink. Míg Ausztráliában imádták, Törökországban sokat kritizálták a magas fizetése és amiatt, hogy keveset tölt a csapattal és túl racionális a játékosokkal.
Rehhagel, a görög futballisten
Otto Rehhagel a legjobb példa arra, hogy egy nagy klubedző nagycsapattá tud tenni egy válogatottat. A német tréner a Werdernél 14 évet töltött el, ezalatt kétszer is aranyérmet nyert brémaiakkal (1988-ban és 1993-ban), sőt 1992-ben a KEK-et is elhódította a klub. Az újonc Kaiserslauternnel 1998-ban megnyerte a Bundesligát, ami példátlan teljesítmény. Aztán jött a 2001-től 2009-ig tartó görög kaland, ami a futballtörténelem egyik legszebb tündérmeséje, a szinte névtelen iparosokból álló együttessel ugyanis sikerült megnyernie a 2004-es Európa-bajnokságot.
Elődje, Vasilis Daniil nem ért el nagy sikereket a csapattal, a 2002-es vb-selejtezőn csak negyedik lett a csoportjában, a finnektől például 5-1-re kapott ki. Innen talán csak felfelé vezethetett, és vezetett is az út. De azt senki nem gondolta Görögországban, hogy 2004-ben Európa trónján lesz Görögország, úgy, hogy a döntőben legyőzi a házigazda Portugáliát.