Vágólapra másolva!
A magyar U21-es válogatott Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen, gyatra játékkal, 2-0-s vereséget szenvedett Albániától. Ugyanez a csapat korábban kikapott az osztrákoktól (0-2 itthon) és a spanyoloktól (1-0). Róth Antal szövetségi kapitány szerint a foci alapelemeiben maradtunk el az albánoktól. Huszti Szabolcs korábban azt mondta: jöjjenek a fiatalok! Vajon kikre gondolt?

Kevés olyan közhely van a magyar fociban, amit gyakrabban olvashattunk, halhattunk, nézhettünk volna, mint az, hogy az utánpótlásra kell építeni a jövő válogatottját. Huszti Szabolcs, a Hannover 30 éves támadója egyenesen ezzel indokolta döntését, amellyel végleg lemondott a válogatottságról.

A remény rabjai

1984-ben biztosra vettük, hogy a magyar foci megindul felfelé. Megnyertük az ifi Eb-t (csak emlékeztetőül a keret: Petry, Szeiler, Takács, Haáz, Pintér, Szélpál, Keller, Deák, Kovács Ervin, Krizán, Orovecz, Csoboth, Vincze, Zsinka, Kovács Kálmán, Zsivoczky, Zvara), kijutottunk a vb-re (persze nem az U18-as csapattal), aztán a Videoton bejutott az UEFA-kupa döntőjébe. Aztán jött Irapuato, a sorozatos kiesés minden európai kupából, és a nagy kérdés: mi lett a Nagy Generációból?

Négy évvel ezelőtt aztán újra bizakodtunk egy sort. Gulácsiék bronzot nyertek az U20-as vb-n, megint biztosra vettük, hogy meg vagyunk mentve. Az akkori csapatnak (Gulácsi, Szekeres, Debreceni, Balajti, Szabó János, Zámbó, Gosztonyi, Korcsmár, Simon Ádám, Varga Roland, Koman, Futács, Németh Krisztián, Simon András) kellett volna megváltania a repülőjegyet a 2014-es vb-re. Tudjuk, hogy mi történt valójában.

Németh Krisztián - az örök reménység Forrás: AFP/John Macdougall

Valami nagyon nincs rendben, ahogy erre mostanában többen is felhívták a figyelmet. Szalai Ádám (aki mellesleg ugyanennek a generációnak a képviselője) szerint „annyira le vagyunk maradva a képzésben, hogy az valami elképesztő.” Hasonló következtetésre jutott Robert Prosinecki is, akit esélyesnek tartanak a magyar válogatott kispadjára.

Ő azt mondta a minap a Nemzeti Sportnak, hogy érdekesnek találja, hogy amíg a négymilliós Horvátországban százával tűnnek fel a fiatal géniuszok, addig nálunk erről nincs szó. „Az biztos, hogy nekünk nagyszerű az utánpótlásunk. Ez az alap, innen lehet építkezni” - szögezte le az egykor a Real Madridban és a Barcelonában is megfordult irányító középpályás. Szerinte Magyarországon nagy problémák lehetnek a fiatalok képzésével, de szervezett munkával a mély gödörből is ki lehet mászni.

Róth Antal a csütörtöki, albánok elleni 0-2 után ezt mondta: „Ma a futball alapelemeiben nem tudtunk az albánok partnerei lenni. Nem nyertünk párharcokat sem védekezésben, sem támadásban, nemzetközi szinten így nem lehet mérkőzést nyerni… Az ilyen nemzetközi meccsek tükröt tartanak a játékosok elé, hogy bizony van hová fejlődniük képességek terén.”

Vagyis a legilletékesebb, a szövetségi edző is elismeri: odáig jutottunk, hogy már ebben a korosztályban is a képességekkel van a baj. Régebben legalább az az illúziónk megvolt, hogy rendben van, a felnőttek még nem érik el az európai középmezőnyt, de az ifik bárkit képesek legyőzni.

„Egyelőre játékosaink nem tudnak két nap alatt két nemzetközi mérkőzést hasonló szinten végigjátszani, a mai második félidőben érezhető volt a fáradtság a játékosokon. Ezeken a mérkőzéseken nem számít még az eredmény, ennek a korosztálynak két év múlva, az első tétmeccsekre kell összeállnia, addig sok-sok nemzetközi mérkőzésre van szükség, és a lehető leghatékonyabb kiválasztásra, hogy tizenhét évesen valóban a korosztály legjobbjai szerepeljenek a válogatottban. Sokat tudunk tanulni ebből a két meccsből, a játékosok is láthatták, mennyiben más a nemzetközi szint, és mi is megnézhettük, hogy a közös munka legelején hol tartunk egy másik ország korosztályos csapatához képest.” Ezt már Korolovszky György mondta, amikor csapata, az U15-ös válogatott a szlovákoktól kapott ki 3-1-re. Szóval ez van.

Akadémiai szinten

Albánia ellen nem holmi szedett-vedett társaság zakózott, hanem a nagy az akadémiai rendszerben nevelkedett, sokszoros kiválasztáson átesett legjobbjaink. Ráadásul jórészt olyan futballistákról van szó, akik az NB I-ben játszanak hétről hétre. Vagyis végre teljesült az edzők és sportvezetők álma: a válogatottjaink rendszeres lehetőséghez jutnak a klubcsapataikban.

Jova kirobbanthatatlan a Fradi kapujából, a hátvédsorból Szolnoki a Videotonban, Kelemen és Poór az MTK-ban alapember, a középpályások közül Vécsei és Nagy Gergő rendszeres kezdő a Honvédban, Kovács Istvánról ugyanez igaz a fehérváriaknál, a fradista Holman pedig az idény egyik felfedezettjének számít. Az egyetlen légiós, Adorján Krisztián hat meccsen is szóhoz jutott a holland bajnokság negyedik helyén játszó Groningenben, a hozzá hasonlóan támadó középpályásként szereplő Kleinheisler legutóbb nyerőembernek bizonyult a Videoton-Mezőkövesd meccsen, a csatárok közül pedig a szombathelyi Radó kilenc, a diósgyőri Bacsa öt gólnál jár az NB I-ben.

Otigba Kenneth, amikor még magyar válogatott volt Forrás: MTI/Kovács Tamás

Az Adorjánhoz hasonlóan Hollandiában profiskodó Otigba Kenneth a mostani összetartás előtt lemondta a válogatottságot, mondván, inkább klubjára, a Heerenveenre koncentrálna, de így is elmondható, hogy a lehetőségekhez mérten a lehető legerősebb keret gyűlt össze a csapatnál. Ráadásul a tagok nagy része az MTK-ból, a Honvédból és a Haladásból érkezett, három olyan klubtól, ahol már jó ideje akadémiai képzés folyik, amire rendszeresen hivatkoznak itthon, kiemelve, akkor lesznek majd jó csapataink, válogatottaink, amikor az akadémisták beérnek.

Ha beértek, akkor tényleg nagy gáz van.

Róth Antal még az albánok elleni meccs előtt azt mondta a Sport TV-nek: „Lehet esélyünk, ha a pályán meg tudjuk valósítani azt a keveset, amit tudunk.” És bár elsőre felkaptunk a fejünket erre a mondatra, a meccs igazolta az edző várakozásait. Mert nem tudtuk megvalósítani. A magyar játékosok ritmustalanul, ötlettelenül játszottak, miközben a párharcok döntő többségét elvesztették, és az albán védelem különösebb erőlködés nélkül verte vissza a támadásokat.

Radó András (7) és az albán Elvis Prenci (4) küzd a labdáért. Utóbbi nyert. Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Hogy ne legyen annyira elkeserítő a kép, tegyük hozzá: az U19-es válogatott eddig szép eredményeket produkált. Mészöly Géza csapata nyert Németország és Franciaország ellen és értékes döntetlent játszott a portugálokkal. Igaz, legutóbb Spanyolország és Anglia ellen nem volt sok esélyük a magyar fiataloknak, de ők még elmondhatják, hogy előttük a jövő. Ráadásul jövőre Magyarország rendezi a korosztályos Európa-bajnokságot, így a magyarok mindenképpen ott lesznek az Eb-n. Majd ott kiderül, mire képesek. És hogy van-e még remény.