Társoldalunk:

Szétpasszolná és szétütközné a Bayernt az Aranycsapat

2013.11.25. 10:16

Hatvan éve annak, hogy 6:3-ra elvertük az angolokat a Wembleyben, a meccset és az Aranycsapat játékosait szoftverek segítségével elemeztük ki. Kiderült, hogy a három gólt szerző Hidegkuti Nándor mellett a másik két kulcsember az egész pályát uraló Bozsik József és a minden párharcát megnyerő Lóránt Gyula volt. A magyar legendákat összehasonlítottuk a Bajnokok Ligája-győztes Bayern München legjobbjaival, és az Aranycsapat tagjai sokkal jobban teljesítettek, mint az Aranylabda-esélyes Franck Ribéry vagy a 40 millió euróért igazolt Javi Martínez.

Az Aranycsapat: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.

Csodálatos egyéni képességekkel rendelkező játékosok, akik az évszázad mérkőzésén 6:3-ra verték Angliát. Történt ez 1953. november 25-én, éppen hatvan éve. A pályán lévő játékosok zsenialitása mellett Sebes Gusztáv taktikája is nagyban hozzájárult a sikerhez, ezt be is bizonyítjuk a mérkőzés- és játékoselemzéssel foglalkozó Pro Analysis segítségével, amely a legendás meccset és a legendás játékosokat olyan aspektusból mutatja be, amilyenből eddig még nem láttuk.

Jonathan Wilson Inverting The Pyramid című taktikatörténeti könyvében külön fejezet foglalkozik Sebes taktikai újításával és annak hatásával a későbbi edzőkre. Wilson könyvében azt írja le, hogy miként jutunk el az angol hőskor 1-2-7 és 2-2-6 formációitól a modern kor középpályások és védők dominálta, defenzív felállásaihoz: azaz hogyan fordul meg a piramis. Ennek a folyamatnak az egyik állomása a londoni mérkőzés, ahol a magyar csapat – annak ellenére, hogy papíron és a köztudatban így él – az akkoriban elterjedt 3-2-5 helyett valójában már inkább egy 4-2-4-szerű felállásban játszott, és ez az újítás is nagyban hozzájárult a győzelemhez.

Sebes Gusztáv (jobbra) taktikáján nem lehetett elaludniForrás: Fortepan/Kovács Márton Ernő

Hidegkuti döntött

A mérkőzés kulcsfigurája és hőse egyértelműen Hidegkuti Nándor – a középcsatár három gólt szerzett, szinte egymaga eldöntve a meccset. Sebes a megszokottnál lényegesen hátrébb, visszavont középcsatárként szerepeltette Hidegkutit, aki ezzel üres, őrizetlen területet játszhatott be, irányíthatott és „másfeledik” hullámban csatlakozva a támadásokhoz eredményes befejezőembernek is bizonyult. Az sem mellékes, hogy az eredeti posztján felszabadult hely növelte a két belső csatár (összekötő), Puskás és Kocsis mozgásterét.

Hidegkuti egészen mélyen hátrament, hogy aktívan részt vehessen a játékban (lenti ábra). A pálya középső harmadában mélységi irányítóként, a szélsőhátvédektől és a fedezetektől kapott labdákkal indította el a támadásokat, míg a támadó harmadban hagyományos szerepkörében, elsősorban Puskással és Kocsissal összejátszva alakította ki a közvetlen gólhelyzeteket és szerezte a gólokat.

Hidegkuti a kapott labdákat előrefelé, nagy pontossággal játszotta meg, 50 passzából 41 volt sikeres. Ez 82 százalékos pontosság, a világ legjobbja, a Xavi–Iniesta-féle középpálya átlagban 90 százalékos pontossággal passzol, míg a mostani magyar válogatottban Dzsudzsák Balázsnak a legutóbbi selejtezősorozatban 70 százalék volt ez a mutatója.

Hidegkuti passzai az angol-magyaronForrás: Pro Analysis Kft.

A tavalyi BL-döntő egyik legjobbja Franck Ribéry, az idei Aranylabda egyik várományosa volt, aki Hidegkutihoz hasonlóan sokat járt vissza labdáért. Hidegkuti a már említett 82 százalékos pontossággal passzolt, Ribéry néggyel kevesebb passzt adott, 46-ból 36 volt a sikeres, ez 78 százalék. A passzolt távolságot tekintve sem nagy az eltérés a két játékos között: Hidegkuti 589, Ribéry 550 méter.

Az igazsághoz tartozik, hogy a mai labdarúgással ellentétben a korabeli lazább emberfogás több labdavezetést, kevesebb rövid (0-10 méter) és több hosszabb (10 méternél) passzt engedett. Ezeket a gyakorta hosszú átadásokat kivitelezte Hidegkuti 82 százalékos pontossággal. Ami a párharcokat illeti, Hidegkuti egészen pazar mutatóval zárta a legendás meccset, 28-ból 16-ot megnyert, ez 57 százalék, ami egy csatártól erőn felüli teljesítmény. Ezt támasztja alá, hogy Ribéry a BL-döntőben 23 párharcot vívott, és ebből 7-et nyert meg, ami csupán 30 százalék.

Hidegkuti minden mutatóban felülmúlta RibérytForrás: Origo

Ribéryt összesen 3-szor tudták szerelni, amikor nála volt a labda, Hidegkutit csak 2-szer, a magyar játékos 3-szor veszítette el a labdát, a francia 10-szer. Szintén Hidegkuti volt a jobb a lövésekben, bár ez nem volt  nehéz, hiszen Ribéry egyszer sem próbálkozott a dortmundi kapu előtt, így nem is csoda, hogy nem szerzett gólt, Hidegkuti viszont 9-szer lőtt, ebből 3 gól is lett.

Bozsik József, a londoni meccs legjobbja

Volt egy „mágikus kapcsolat” is a 6:3 alatt, ami át is vezet minket a londoni diadal másik kulcsfigurájához, Bozsik Józsefhez, aki 13 pontos passzal támogatta Hidegkutit a támadásépítésben, az összes passza, amit neki címzett, meg is találta Hidegkutit.

Elemzésünk is alátámasztja, hogy Bozsik József volt az Aranycsapat legsokoldalúbb és legfontosabb játékosa. A legnagyobb sztár, Puskás Ferenc mellett talán az ő szerepéről a kelleténél kevesebbet beszélünk a történelmi győzelem kapcsán, pedig a mutatószámos értékelés alapján ő lett a londoni mérkőzés legjobbja. Az elemzés során négy mutatószámban összegezzük a statisztikákban rögzített teljesítményt, megkülönböztetünk mezőnyjáték, párharc, támadás és védekezés indexeket. Bozsik mind a négy kategóriában a legjobb háromban végzett a mérkőzésen nyújtott teljesítménye alapján.

Bozsik bejátszotta az egész pályátForrás: Pro Analysis Kft.

48 határozottan támadó szellemű passzából 40 volt pontos (83 százalék). Bozsikhoz hasonló poszton játszott a Bajnokok Ligája döntőjében Javi Martínez, aki az egész idényben az egyik kulcsfigurája volt a bajoroknak, ő jóval kevesebbet, 35-öt passzolt a fináléban, de abból 34 pontos volt (97 százalék).

Hidegkutival ellentétben Bozsik nem a társaktól, hanem az ellenféltől „kapta” a labdákat. Társai csak 20-szor játszották meg, emellett a meccsen 28 labdát szerzett, és 12-szer szerelte eredményesen az ellenfelét. Ugyanezek az adatok Javi Martíneznél egészen elképesztően silánynak mondhatók Bozsikéhoz képest, a Bayern 40 millió euróért vásárolt spanyolja csupán 12 labdát szerzett, és csak 6-szor szerelte az ellenfelet. Ami a párharcokat illeti, szintén félelmetes számadat jön ki, Bozsik 42 párharcot vállalt fel a meccsen, Javi Martínez 14-et, Bozsik ebből 33-at meg is nyert (79 százalék), Javi Martínez pedig csak 8-at (57 százalék).

Javi Martínez csak a passzpontosságban volt jobb Bozsik JózsefnélForrás: Origo

Szépen kirajzolódik, hogy Bozsik védekező szerepkörében tartotta magát a jobbfedezet pozícióhoz, míg a másik oldalon Zakariás József takarított hasonló eredményességgel. Bozsikétól teljesen eltérő feladatkörben játszott, noha a posztjuk azonos volt: Zakariás az egészen mélyen helyezkedő középhátvéd, Lóránt Gyula előtti területet játszotta be előretolt védőként, védekező középpályásként.

Nyomuk sem volt még a felfutó védőknek

A hátvédjeink rendkívül kötött pozícióban játszottak, feladatuk kizárólag a védekezésre korlátozódott, a támadásokban egyáltalán nem volt szerepük, nem úgy, mint a mai szélsőhátvédeknek, akiknek fel-alá kell zakatolniuk 90 percen át, és ma már alapkövetelmény náluk is, hogy legalább ugyanúgy tudjanak támadni, mint védekezni, sőt...

Védőink közül Lóránt Gyula a mérkőzésen az összes párharcát megnyerte (16-ból 16-ot), ez manapság a világ legjobb hátvédjeinek is nagyon ritkán sikerül. A Bayern–Borussia BL-döntőn a legjobb bajor védő toronymagasan Jérôme Boateng volt, aki védőtársaihoz képest sok statisztikai adatnál dupla olyan jó mutatót produkált, így méltó kihívója Lórántnak. A megnyert párharcokat tekintve azonban elmarad a magyar legendától, pedig igazán zseniálisan játszott, a 21-ből 18-at megnyert, ez 86 százalék. Lóránt Londonban 17-szer szerelt eredményesen, és 20 labdát szerzett, Boateng 12-szer tudta csak szerelni az ellenfél csatárait, viszont ugyanúgy 20 labdát szerzett.

Az Aranycsapat előtt senki nem nyert Angliában az angol válogatott ellenForrás: AFP

A passzok száma és hatékonysága egy védőnél nem a legfontosabb statisztikai mutató, viszont kettőjük számadatai kellőképpen reprezentálják a két kor közötti különbséget, Lóránt 17-szer passzolt, 14-szer pontosan (82 százalék), Boateng ezzel szemben sokkal jobban kivette a részét a csapatjátékból, hiszen 39 alkalommal passzolt, 31-szer pontosan (79 százalék). Érdemes megnézni, hogy a két védő mekkora távolságot passzolt a 90 perc alatt, Lóránt 264 métert, Boateng pedig 677-et, ugyancsak remekül mutatja, hogy mi volt egy védő feladata az ötvenes években, és mi manapság. A londoni meccsen Buzánszky Jenő és Lantos Mihály is fegyelmezetten játszott a jobb és bal oldalon, alig lépték át a felezővonalat.

A szélsők is alapvetően tartották a taktikai felállás szerinti posztjukat, de Czibor Zoltán – talán Zakariás kötöttebb pozíciójából fakadóan – nagyobb szabadságot kapott a bal oldalon, míg Budai II László az egész pályát bejátszó Bozsik miatt szorosabban az oldalvonal mellé szorult. Kocsis Sándor és Puskás Ferenc szabadon, egészen nagy területen helyezkedett, élvezték a Hidegkuti távollétében felszabadult, illetve mélységi játékával felszabadított helyet.

Lóránt Gyula védekezésben felülmúlta Jérôme BoatengetForrás: Origo

Érdemes megvizsgálni a mérkőzés leghíresebb jelenetét, a Puskás visszahúzós cselét követő gólt. Puskás a saját térfelén kapta a labdát Buzánszkytól, aztán a kezdőkörben átadta Kocsisnak, majd a büntető területe felé indult. Kocsis passza már a támadó zóna szélén találta Bozsikot, aki megjátszotta Hidegkutit, aki az ellenfél kapujától távolodó mozgással két védőt is lekötött. Szorongatott helyzetből tette jobbra a labdát Budainak, aki a pálya túlsó oldaláról érkező Czibort indította a saját helyén. Az akciót indító Puskás időközben megérkezett jobbösszekötőbe (ami Kocsis posztja), megcsinálta a legendás a cselt az ötös sarkán, és a rövid felsőbe bombázott.

Ebben a gólban benne van szinte minden fent bemutatott taktikai elem: a labdáért visszalépő belső csatárok, a középpályát uraló Bozsik, a helyet csináló, a támadásnak formát adó Hidegkuti, a túloldalra áttévedő Czibor, a végén pedig a zseniális Puskás.

A meccs összefoglalója:

A felvezetésben említett alapfelállás talán inkább a jövőbe mutató 4-2-4: GrosicsBuzánszky, Lóránt, Zakariás, LantosBozsik, HidegkutiBudai II, Kocsis, Puskás, Czibor. A sorrend gyakorlatilag mindegy, a világklasszis teljesítmény modern kori elemzéssel is igazolható. A játékosok nevére kattintva mindenkiről részletes statisztikai adatokat böngészhet pdf-fájlban, a teljes magyar csapat statisztikai mutatója pedig itt található.

16 ezer adat egy meccsről
A mérkőzések elemzésével foglalkozó Pro Analysis Kft. Magyarországon második éve működik egy speciális technológiával, amely mindössze egy kamera forrását használva képes körülbelül 16 ezer adat előállítására egyetlen mérkőzésről.

"Az adatokon túl kétdimenziós és videoelemzéssel is rendelkezünk, így vizuálisan is azonnal bemutathatók az adott csapat jellemzői" – kezdte az Origónak Dupai János, a cég vezetője. "Jelen pillanatban a labdarúgásban számos NB II-es és NB III-as csapattal működünk együtt, de a megfizethetőségünket mi sem támasztja alá jobban, hogy utánpótlás- és BLASZ II-es csapat is dolgozott velünk. Igény esetén felkészült szakembereink szöveges értékelést adnak az elemzett mutatókból. Labdarúgásban együtt dolgozunk többek között Supka Attilával és Bozsik Péterrel, az idén pedig a kézilabda felé is nyitottunk, ahol a szakmai támogatást Zsiga Gyula nyújtotta. A következő sportág a vízilabda lesz, ahol a teszteléseket a napokban fejeztük be."

Külön köszönet az elemzésben segítséget nyújtó Szokodi Gábornak és Altrichter Tamásnak.