Vágólapra másolva!
Az olasz futballszövetség sorra záratja be a Serie A-klubok stadionjaiban az ultráknak otthont adó szektorokat a szurkolótáborok Napolit és Nápoly városát gyalázó rigmusai miatt. A déli város gyűlölete és a "területi kirekesztés" nagyjából egyidős az olasz egységgel, a büntetések ellenére az ultrák inkább lehetőséget látnak a szankciókban, mint visszatartó erőt.

Ami Magyarországon – kicsiben – a Budapest-vidék ellentét, az Olaszországban az egyre komolyabb méreteket öltő és egyre súlyosabban szankcionált "területi kirekesztés". Ez a szövetség által a rasszizmus egy formájaként kezelt jelenség olasz sajátosság, valójában pusztán annyiról van szó, hogy a tehetősebb északiak lenézik a szegényebb délieket. Ez megnyilvánulhat egy Bari vagy Lecce elleni meccsen is, de a leglátványosabban mindig akkor bukkan elő, amikor a Napoli utazik északra. Vagy bárhova.

Az északiak egy része Nápolyt pont úgy nem tartja Olaszország részének, ahogy sok nápolyi nem érzi magát olasznak. Nápolyt utálják a maffia, a munkanélküliség, a járványok, a bevándorlók és még egy rakás más dolog miatt is, ennek pedig hol is adhatnának jobban hangot az emberek, mint a lelátói politizálás bőven burjánzó melegágyának számító focistadionokban.

Ezzel együtt érdekes, hogy noha az olasz ultrák gyakran a legalpáribb szintre is lemennek, ha az ellenfelek gyalázásáról van szó, a Nápolyt alázó rigmusok elég szolidak. A Genoa drukkereit kivéve (ők jóban vannak a nápolyiakkal) az összes többi tábor kántálja a “Noi non siamo Napoletani!” (Nem vagyunk mi nápolyiak!) egysorost, de a legdurvább, az “Ó, Vezúv, mosd el őket tűzzel!” sincs köszönőviszonyban sem azzal, amikor a Fiorentina-tábor a Heysel-tragédia áldozataira emlékezteti a Juve-szurkolókat, a milanosok az Inter-legenda, Giuseppe “Peppino” Presco halálán élcelődnek, vagy a Juve tábora a Superga-hegyi repülőgép-balesetben elhunyt Grande Torino tagjaira tesz utalásokat.

"Isten hozott Olaszországban!" Forrás: MyJuventus.com

Ahogy a Serie A első embere, Maurizio Beretta is utalt rá, a szövetség kénytelen “az UEFA szabályrendszerén belül szankcionálni” a Nápoly-ellenes rigmusokat, márpedig az európai szövetség a rasszizmus minden formájára ugyanolyan kemény büntetési tételeket kér. A FIGC így kénytelen volt előbb a Milan, majd a Juventus táborát is megbüntetni, mire – példátlan módon – az ultrák összefogtak, és közös közleményben arra biztattak a többi szurkolótábort, hogy szidja mindenki teli torokból a nápolyiakat, hogy végül a szövetség kénytelen legyen az összes stadiont bezáratni egy fordulóra.

A Juventusnál úgy oldották meg a ultrakanyar (curva) bezáratását, hogy gyerekeket ültettek oda, de ez sem hozott zajos sikert, sőt, a gyerekek sem szurkoltak sokkal sportszerűbben, mint az ultrák. A következő elmarasztalt klub a Roma lett (a rómaiak háromszor is találkoztak a Napolival, miután a februári bajnoki után fordulatos kupacsatát is vívtak), így a Sampdoria elleni bajnokin mindkét kanyar üresen állt a Stadio Olimpicóban. Igaz, ettől még a játékosok úgy köszönték meg a biztatást a meccs végén, mintha ott lettek volna a szurkolók.

Üres "curva" a Roma-Sampdorián Forrás: LaRepubblica.it

A szövetséget rengeteg kritika éri a büntetések miatt, és nem csak a szólásszabadságra hivatkozó ultrák részéről. "Nem a mi ingerküszöbünkkel van a probléma, hiszen mi is csak alkalmazzuk az UEFA szabályait – nyilatkozta Beretta a Gazzetta dello Sportnak. – A gond inkább az, hogy akaratunkon kívül a rendesen szurkoló többséget büntetjük egy-egy kisebb csoport bűneiért. A többség, ebben biztos vagyok, osztozik a rasszizmus elleni küzdelmünkben, ami az egyik legfontosabb célunk."

Olaszországban az ultráknak óriási hatalmuk van (akkora, hogy néhány hete simán megfúrták Vucinic és Guarín cseréjét az Inter és a Juventus között), és Beretta is tudja, hogy hajlamosak visszaélni hatalmukkal, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnék. A szurkolóknak például semmibe nem kerül a Napolit ócsárolni, hogy aztán a klub a büntetés mellett még jegybevételektől is elessen a bezárt szektorok miatt. "A jelenlegi büntetési rendszerünk gyakran bumerángszerűen üt vissza, hiszen nemcsak a célját nem éri el, de egyrészt ártatlanokat is büntetünk vele, másrészt zsarolási lehetőséget adtunk a szurkolók kezébe."

Elnézve az olasz ultratáborok hatalmát, a büntetések haszontalanságát és a nápolyiakkal szembeni ellenérzést, amely olyan erős, hogy az esküdt ellenségeket is összefogásra készteti, szinte biztos, hogy nem a római volt az utolsó bezárt kanyar.