Hogyan alázhatták meg ennyire a Bayernt?

Guardiola csapata se nem német, se nem spanyol, Ancelotti viszont pszichológusi diplomát is kaphatna az edzői mellé. A Bajnokok Ligája keddi elődöntőjében a tizedik győzelmére hajtó Real Madrid 5-0-lal ejtette ki a címvédő Bayern Münchent.

Sovány, 1-0-s előnnyel érkezett a Real Madrid a Bajnokok Ligája-elődöntő müncheni visszavágójára. Ebben az eredményben benne volt, hogy a visszavágón a Real megőrzi majd az előnyt, és az is, hogy a Bayern simán ledolgozza a hátrányát. Az viszont nem, hogy a Real 4-0-ra kiüti a címvédőt.

Egy éve még éppen a Bayern München vetett véget a Barcelona nagy korszakának egy hasonlóan megalázó különbségű győzelemmel (összesítésben 7-0), onnantól kezdve tartjuk Európa legjobbjának a német együttest. De hogyan eshetett szét ennyire gyorsan az új csodacsapat?

Nyáron a nyugdíjba vonult sikeredző, Jupp Heynckes helyére Josep Guardiola hozott friss szemléletet, és úgy tűnt, képes motiválni a már mindent megnyert együttest. Száguldott is a Bayern, már márciusban megnyerte a Bundesligát, kicsit túl korán is: a játékosok kissé elkényelmesedtek, és mind kiderült, a Dortmund elleni 3-0-s bajnoki vereség sem rázta fel őket igazán.

A BL-ben a vártnál döcögősebben ejtették ki az idén pocsék szezont futó Manchester Unitedet, így jutottak el a Real Madrid elleni elődöntőig. A drukkerek egy jelentős része már ekkor is kritizálta a csapatot, noha Karl-Heinz Rummenigge, a klub korábbi klasszisa kijelentette, hogy Guardiola sosem látott szintre emelte a Bayern játékát.

A tiki-taka apostola az első igazi edzői kudarca után Forrás: AFP/Odd Andersen

A spanyol edző természetesen vitte magával a saját filozófiáját, a labdabirtoklást fetisizáló tiki-takát, amely valóban csodafegyvernek látszott a Barcelona nagy évei, valamint a spanyol válogatott két Eb- és egy vb-győzelme után. A müncheni laborban éppen a spanyol és a német stílus ötvözésével kísérleteznek, ám a folyamatnak kellemetlen mellékhatásai vannak. Hiányzik a spanyol foci fő erőssége, a sok átadást követő hirtelen gyilkos passz, ami ziccerbe hozza a támadókat, ugyanakkor elmaradnak a Berti Vogts által "hagyományos német erényeknek" elkeresztelt villámgyors kapura törések és átlövések is, amelyek akkor is góllal kecsegtetnek, ha egyébként aznap nem megy a játék.

Kedd este óta a spanyol–német kevercs egyértelműen bukásra áll. A Real Madrid elleni meccsen testet öltött a hagyományos német stílust kedvelők minden félelme, és ha a 4-0-s égés nem volna elég, még a Bayern egyik alapembere, Philipp Lahm is elismerte: "Másképp játszottunk, mint Madridban, taktikailag kevésbé jól. Odakint uraltuk a meccset, és nem hagytunk nekik sok helyzetet, a mostani meccs sokkal nyitottabb volt, végig oda-vissza futottak a csapatok a két kapu közt."

A Bayern-féle tiki-taka korántsem tökéletes olyan passzkirályok nélkül, mint Xavi és Iniesta, viszont megkoptak a német erények is. Nem lehetett látni sem átlövéseket, sem lerohanásokat. A Bayern keddi játéka – nehéz jobb szót találni rá – semmilyen volt, nem látszott, milyen a karaktere, meglepően kiszámítható és vérszegény volt.

Neuer kiszolgáltatott helyzetben – a Real akár jobban is megszórhatta volna a Bayernt Forrás: AFP/John Macdougall

Egyúttal választ kaptunk a Barca-éra nagy kérdésére, hogy miért nem másolja mindenki a mindent elsöprő tiki-takát: mert ahhoz nem elég egyszerűen csak passzolni, ahhoz Xavi, Iniesta, Messi kell. Ezt nemhogy egy átlagcsapat, de még az egyébként világklasszisokból álló Bayern München sem képes másolni, legalábbis egyelőre.

Ehhez képest a Real játéka nem sok újdonságot hozott. Az immár második csapatát is BL-döntőbe vezető Carlo Ancelotti játékosai ugyanolyan jól kontráznak, mint korábban José Mourinhóval, de a sztárokkal kiválóan szót értő olasz edző nyugalmat teremtett az öltözőben, és rendet a pályán.

Az előző idényben a két középső védő, Sergio Ramos és Pepe játéka időzített bomba volt, a két heves természetű játékos bármikor képes volt összeszedni egy piros lapot. Pepe durvaságaival tele vannak a videomegosztók, ám a mostani idényéből nehezen állíthatnánk össze akár csak egy klipet is.

Ramos (b) szerzett két gólt, és nullán tartotta Ribéryéket Forrás: AFP/Christof Stache

A szélső védők egyike sem világklasszis (Marcelo támadásban nagyon hasznos, de a védekezése nem tökéletes), ám rendszeresen kapnak segítséget a szélsőktől, Xabi Alonso és az előző idényben sokszor perifériára szoruló Luca Modric pedig úgy szűri meg a középpályát, hogy egyúttal képes szervezni is a játékot.

Ramos és Pepe pacifikálása, valamint Modric rehabilitálása azonban semmi Iker Casillas esetéhez képest: a szurkolók által egyszerűen csak San (vagyis Szent) Ikernek nevezett saját nevelésű kapust Mourinho tette partvonalra, ám Ancelotti nem tehette csak úgy vissza a kezdőbe, mivel a helyén remekül teljesített a szintén saját nevelésű Diego Lopez. Ancelotti salamoni döntést hozott: Lopez véd a bajnokikon, Casillas a kupában és a BL-ben. Jelenleg úgy néz ki, mindannyian elfogadták az új status quót, Casillas például a Dortmund, majd a Bayern elleni meccsen is mutatott be bravúrt. Valószínűleg a Dortmundot nem is ejtették volna ki nélküle.

Ancelotti tehát lelkileg rendbe tette a csapatot a hisztérikus Mourinho-éra után. Münchenben tökéletes elszántsággal, fegyelmezetten, görcs nélkül játszottak. A potenciális piros lapos Ramosból pozitív hős lett a két fejesgólja után, a maradék 70 percben a spanyolok már-már örömfocit mutattak be, egy pillanatra sem volt kérdéses a győzelmük. A Real Madrid 12 év után jutott BL-döntőbe, és immár csak 90 (120?) perc választja el a nagy küldetéstől, a Decima, azaz a tizedik BEK/BL-serleg megszerzésétől.