Bemutatjuk a világ legpechesebb csapatát

A hét végén, az olasz bajnokság utolsó fordulójának 94. percében Alessio Cerci kihagyott egy büntetőt. Ha belőtte volna, a Torino elindulhatott volna az Európa Ligában. Cerci hibája egy bő száz éve húzódó vesszőfutás legújabb fejezete, a háború miatt elillant bajnoki címmel, klubcsőddel és a csodacsapat légi katasztrófájával.

Olaszországban aligha lepődtek meg sokan, hogy Firenzében Cerci kihagyta a 94. percben megítélt büntetőt, és ezzel elúszott a Torino jövő évi európai kupaszereplése. A klub története ugyanis másból sem áll, mint hihetetlen pechszériákból, tragédiákból és az utolsó pillanatokban elszalasztott esélyekből.

Az 1906-ban a Juventusból frissen kivált klubot azért nevezték el Torinónak, mert úgy volt, hogy a Juve elköltözik a városból. Végül a fekete-fehérek is maradtak, és kezdetét vette az évszázados viszály, amelyben általában a Toro húzta a rövidebbet. Pedig nem úgy indult, hogy ő lesz a szegény kistestvér, akit két kézzel pofoz az élet: a Serie A első éveiben meghatározó szerepet játszott, megszervezte például az első nemzetközi tornát, ahol egyből döntőt játszott. De elbukta.

Az 1914/15-ös szezonban biztos bajnoknak tűnt a Toro, de a bajnoki címet végül nem osztották ki, mert kitört az első világháború. Aztán 1927-ben már beesett az első scudetto, de csak pár napig örülhettek neki a szurkolók, kiderült ugyanis, hogy a június 5-én lejátszott, Juventus elleni rangadó előtt a Toro egyik alkalmazottja 50 ezer lírával lefizette a Juve egyik védőjét, Luigi Allimendit. A bajnoki címet tehát most már sikerült megnyerni, csak megtartani nem, mert a szövetség visszavonta.

Előbb a háború, aztán a bunda

A 40-es években aztán ráragyogott a nap a sokat próbált bordó csapatra, sokak szerint minden idők legnagyszerűbb olasz futballcsapata jött össze. A Grande Torino letarolta a mezőnyt, máig élő rekordok egész sorát állította fel, és zsinórban nyerte a bajnoki címeket. A verhetetlen csapat Torinót tette a calcio akkori fővárosává, de sajnos máig sem örvend igazán nagy nemzetközi hírnévnek, mert uralkodása idején Európa éppen a népességének tizedelésével volt elfoglalva.

Végre vége lett a világháborúnak, de nemzetközi sikersztori helyett egy szörnyű tragédia következett: 1949-ben a csapatot egy lisszaboni mérkőzésről hazafelé szállító Fiat G-212-es gép a rossz látási viszonyok miatt a Torino melletti dombra épült Superga bazilikába csapódott. A csapat és a teljes szakmai stáb – 31 ember, köztük a magyar edzővel, Egri-Erbstein Ernővel – életét vesztette a tragédiában.

Tizenöt év kellett, hogy a klub kiheverje a katasztrófát. A 60-as évek közepén újra nagy csapat kezdett kialakulni Torinóban, a botrányhős Gigi Meroni köré építve. A szemtelenül jóképű sztárral a Toro újra bajnokesélyessé lépett elő, bár a scudetto végül nem jött össze. Amikor a Juventus Meroniért tett 750 millió lírás ajánlatát a klub elfogadta, a szurkolók megostromolták a FIAT gyárat, és napokon át tüntettek az utcákon, mire a Toro visszalépett az üzlettől.

1968-ban ismét a bajnokság egyik nagy esélyeseként rajtolt el a Torino, és eleinte jól is alakultak a dolgok. Egészen a Sampdoria elleni győzelemig. Gigi Meroni egy csapattársával éppen elindult megünnepelni a győzelmet, amikor egy friss jogosítványos Toro-szurkoló, Attilio Romero elgázolta a sztárt. A 24 éves játékos még aznap éjszaka belehalt sérüléseibe.

A supergai légi katasztrófa utáni roncsok Forrás: Fondazione ISEC

És a csapások még nem értek véget. 1976-ban ugyan összejött egy bajnoki cím (mindmáig az utolsó), de egy évvel később jött a lehető legfájdalmasabb kudarc, a csapat a rosszabb gólkülönbség miatt bukta el az aranyat a gyűlölt Juventusszal szemben. 1979 és 1981 között három Olasz Kupa-döntőbe jutott be a Torino, de mindhármat elvesztette. 1988-ban újabb kupadöntő, újabb fiaskó. Aztán jött az UEFA-kupa-menetelés 1993-ban, amikor többek között a Real Madridot eltakarítva, egészen a döntőig ment a csapat. Kell-e mondanunk, hogy ott mi történt? Két döntetlen, kevesebb idegenben lőtt gól az Ajax ellen, plusz három kapufa a visszavágó utolsó félórájában.

Egy évvel később elapadt a pénz, és a Toro kiesett. Egymást követték az elnökök, mígnem 2000-ben olyan fordulatot vettek az események, ami már a bordók sokat látott szurkolóinak is sok volt: elnöknek választották azt az Attilio Romerót, aki 68-ban halálra gázolta a klub legendáját, Gigi Meronit. De a java még hátra volt, két évvel később egy bérletes Juve-szurkoló lett az új elnök. Franco Cimminelli vezetésével annak rendje és módja szerint csődbe is ment a klub, ráadásul minden esélyét elveszítette, hogy visszaköltözzön legendás stadionjába, a Filadelfiába.

Szép kis jubileum

Négy év Serie B-s vergődés után jutott vissza a klub, a Mantova elleni rájátszásban 50 ezer szurkoló ünnepelte a feljutást. Túl korán. Cimminelli csalásai miatt a klubot nemcsak kizárták, de azzal a lendülettel meg is szüntették, és bár Torino FC néven jogutódként elindulhatott a B ligában, a 99. születésnapja stadion, játékosok és egy garnitúra mez nélkül találta a Torót.

Némi elégtételt jelenthetett 2006-ban, hogy úgy jött össze a feljutás, hogy közben a Juventust a bundabotrány miatt kizárták. De a jelek szerint most már megint minden megy ugyanúgy: a Juve pontrekorddal lett a bajnok, a Toro meg az utolsó pillanatban megint hoppon maradt.