Társoldalunk:

Boldog születésnapot, olasz foci!

2014.09.07. 15:40

1893. szeptember 7-én hivatalosan is megszületett az olasz foci, vagyis a calcio néven hírhedté vált sportág, ami sokban hasonlít ugyan a labdarúgásra, de valójában egy igazi olasz sajátosság. Ma 121 éve egy angol katonaorvos, James Spensley alapította meg az első olasz futballcsapatot, a Genoa Cricket & Football Clubot. Igen, így, angolul. 

Ahogy sok más országba, úgy Olaszországba is Angliából érkezett a futball, hacsak nem tekintjük az olasz játék ősének a calcio Fiorentino néven elhíresült össznépi pofozkodást. James Spensley, aki eredetileg azért érkezett Olaszország egyik legjelentősebb kikötővárosába, hogy angol matrózokat kezeljen, az első futballklub megalapítása mellett rengeteget tett az olasz bajnokság szervezéséért, és az első bajnoki idény kiírásáért. Az iránta érzett hálából és tiszteletből kifolyólag tartotta meg a mai napig a Genoa az angol írásmódot a nevében (olaszul is Genova a liguriai város neve).

A calcio (olaszul rúgást jelent) magvai gyorsan szárba szökkentek, Herbert Kilpin angol futballpionír elképedve írta haza egy levelében, milyen lelkesen játszanak az olaszok, akik először csak a vonal mellől okoskodtak, aztán a pályára rohantak, hogy részt vegyenek a játékban ("nem volt ritka, hogy 20-22 ember ellen játszottunk”). Kilpin egyébként még Spensleyt is megelőzte, hiszen a torinói textilkereskedő, Edoardo Bosonio hívására már 1891-ben focizgatott Torinóban, de az első hivatalos futballklubnak azért a Genoát kell elfogadnunk.

Olaszosan láttak neki

Az első hivatalos futballmeccset 1898. január 6-án rendezték, a Genoa és a Torino csapott össze 154 néző előtt (1-0-ra nyert a Torino), de ezt még nem igazán lehet olasz meccsnek nevezni, hiszen érvényben volt az a szabály, hogy egy csapatban ötnél több olasz nem lehet, mert csak így lehetett fenntartani a játék gentleman-jellegét. Bár Spensley addig kapart, míg elérte, hogy ezt a szabályt eltöröljék, valami azért lehetett a dologban, mert az első hivatalos bajnoki idény (valójában két nap alatt lezavarták a négy csapattal lejátszott első szezont) döntőjét félbe kellett szakítani, mert verekedés tört ki a nézőtéren. Meglepődött valaki?

Az első bajnokságot – három torinói csapat ellenében – az olasz futball doyenje, a Genoa nyerte, ahogy az első hat bajnoki kiírásból további ötöt. 1901-ben a Milan Cricket & Football Club szakította meg a nagy sorozatot, ahol az I. Umberto király ellen kitört népfelkelés miatt megkésett kicsit a futball térhódítása, de az éhínség és a kijárási tilalom elmúltával azonnal megalapította saját csapatát a Torinónál és Genovánál már akkor is jóval jelentősebb város.

A Genoa szurkolói a mai napig büszkék gazdag történelmükreForrás: AFP/Marco Bertorello

A Genoa 1901-ben színt változtatott, ekkora vették át a mai napig használt piros-kék szerelést, ahonnan a Rossoblu becenév származik, ami majdnem olyan népszerű, mint az Il Grifone (a város címerében szereplő griffmadárról), vagy az Il Vecchio Balordo (a Vén Bolond). A genovaiak nevéhez fűződik az olasz futball első nemzetközi meccse is, 1904-ben a francia Nice-t verték 3-0-ra, és a tartalékcsapatok számára kiírt bajnokság (későbbi nevén Serie B) első bajnoka is a Genoa primaverája lett.

Arctalan ingázó lett a doyenből

Az első világháború alaposan megtépázta a csapatot, rengeteg játékos, köztük a stadion névadója, Luigi Ferraris, valamint az alapító atya, James Spensley is életét vesztette a fronton. Aztán jöttek Mussolini fasisztái, akik arra kötelezték a klubot, hogy olaszosan Genovára változtassa a nevét. A 20-as évek közepén még beesett két bajnoki cím, de az egyre erősebbé váló északi konkurencia (Juventus, Milan, Bologna, Inter – akkori nevén Ambrosiana) miatt a Genoa fokozatosan elveszítette dominanciáját.

Az utolsó bajnoki cím óta eltelt szűk évszázadot a Serie A és B között ingázva töltötte a klub, többször adósodott el, és közben még azt is végig kellett néznie, hogy a gyűlölt városi rivális, a Sampdoria felkapaszkodik az olasz futball csúcsára (Vujadin Boskov Sampja – Viallival, Mancinivel, Paglicával és a Honvéd-edző Vierchowoddal – egészen a BEK-döntőig menetelt). Aztán 2003-ban megérkezett Enrico Preziosi, és vele a botrányok végeláthatatlan sora.

Tőzsér Dániel mellett játszott a Genoában Rudolf Gergely isForrás: MTI/EPA/ANSA/Luca Zennaro

A szó több értelmében is mindenható elnök irányítása alatt voltak jobb szezonjai a Genoának (azért elfogyott 17 edző 2003 óta), de a játékgyár-tulajdonos Preziosi jobbára arra használja a klubot, hogy a nagy északi klubok játékosait parkoltatja a csapatnál. Ha mondjuk (élő példa Thiago Motta és Diego Milito esetében) az Inter a korlátozások miatt nem tud megvenni egy játékost, akkor a Genoa – afféle strómanként – megveszi helyette, aztán a következő szezonban átadja.

A Genoa az átélt viharok ellenére igen népszerű egész Olaszországban, ami azért nagy szó, mert a Juventuson kívül nem sok csapatnak van jelentős létszámú követője az egész országban. Az olasz sportújságírás legendás alakja, Gianni Brera mellett például Gianluigi Buffon is óriási Genoa-szurkolónak vallja magát, pedig egyiküknek sincs semmi közük Liguriához.

A város legnagyobb eseménye persze a Samp elleni derbi, amiről órákat lehetne mesélni bundázástól bunyókon át levetkőztetett játékosokig, de most csak a szépről beszélünk. Ez pedig szép: