Vágólapra másolva!
Elhunyt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat klasszikus felállásának az utolsó tagja. Karácsony előtt került kórházba, kétszer is megműtötték, de a legyengült, idős szervezete már nem tudott új erőre kapni. A Nemzet Sportolója május 4-én lett volna 90 éves. Négy éve vendégül látta az Origót dorogi házában, ahol pár óra alatt megtudtuk, miért is volt rendkívül boldog élete az olimpiai bajnok és vb-ezüstérmes, 49-szeres válogatott jobbhátvédnek. Az akkori interjúból vett idézetekkel emlékezünk a legendás hátvédra.

Buzánszky Jenő legenda volt, igazi példakép. Személyesen - koromnál fogva - sohasem láttam játszani, de 2011-ben vendégül látott a dorogi otthonában, ahol úgy éreztem magam, mint Tutti (Eperjes Károly), amikor felvette az Aranycsapat magyar mezét, visszarepült az időben, és 1953. november 25-én újra átélhette a 6:3 góljait és magyar közvetítését. Buzánszky Jenő lakása olyan volt, mintha az Aranycsapat múzeuma lenne. "Az ott az olimpiai aranyérem, mellette pedig a vb-ezüst, nagyon szeretem mindet. A legjobb persze az lenne, ha 1954-ben megnyertük volna a berni döntőt."

Igen, ami - kimondani is sok - 60 éve kudarc volt, azért ma vért inna nemcsak 11 magyar focista, de a magyarok milliói is. Az Aranycsapat tagjai büszkék voltak ugyan a 6:3-ra, az otthon addig veretlen angolok legyőzésére, a németek elleni vereséget azonban szerették volna meg nem történtté tenni.

Fotó: Mudra László

Buzánszky biztosan nem először mesélte, hogy mi történt, de úgy tette, mintha tegnap lett volna a meccs. "A futballban nincs előírva, hogy mindig a jobb csapat nyerjen. Kétségtelen, hogy a világbajnokság egyik nagy esélyese a magyar csapat volt, már az indulás előtt kétszer megvertük az angolokat, egyszer 6:3-ra, egyszer 7:1-re. De nagyon nehéz sorsolást kaptunk, Korea volt az egyetlen könnyebb ellenfél. A németeket 8:3-ra simán megvertük, de ennek az volt az ára, hogy Puskás Öcsit lerúgta Werner Liebrich, így Puskás két meccsen sem tudott játszani. (...) Tudtuk, hogy nem lehet lenézni senkit sem, mi nem is néztük le a németeket a döntőben. Azért sikerült két gólt rúgnunk, amíg még frissek voltunk, de aztán kijött a fáradtság. És ami a legfontosabb szerintem ennyi év távlatából, az a játékvezető. Az angol Ling vezette a 8:3-as meccset, és tíz nap múlva ő vezette a döntőt is. Ilyen nincs a sporttörténelemben. Három-kettes német vezetésnél rúgtunk egy szabályos gólt - szabályos volt, hiszen Puskás egyméteres hátrányból indult -, a bíró meg is adta először, de a partjelző azt hitte, hogy május 1-je van, elkezdte a zászlaját lengetni, visszavonatta a gólt. Ha ezt megadják, akkor nem hosszabbítás lett volna, hanem pár nappal később megismétlődött volna a döntő, ami új esélyt jelentett volna, pihentebben játszhattunk volna. Nem biztos, hogy véletlenül kaptuk ugyanazt a bírót, talán megunták, hogy egy kis kommunista ország laposra ver mindenkit."

Csatárként kezdte

Egyetlen gólt sem lőtt a válogatottban - pedig, ahogy az MLSZ.hu írta róla a 88. születésnapján, nagyon értett ahhoz is, katonai szolgálata alatt a Budapest Őrzászlóalj együttesében a Rákosi Kupának nevezett hadseregbajnokságban csatárként rendszeresen 6-8 gólt lőtt meccsenként (1949–52). A negyvenes években a pécsi vasutasklubban még centert játszott, az MTK egykori legendás balszélsője, az akkoriban hosszú kalandozás után hazavetődött Szabó "Petár" Péter keze alatt. Ő faragott a kiváló középcsatárból még kiválóbb jobbhátvédet. Szabó Péter aztán elment Dorogra edzőnek, de ott sem feledkezett meg egyik kedvenc, és feltétlenül a legtehetségesebb játékosáról. A hívására lett Buzánszky Jenő dorogi játékos, és az is maradt, egész pályafutása során.

Egy biztos pont az Aranycsapatban

Buzánszky volt az Aranycsapat egyetlen vidéken futballozó tagja. A válogatottban ő volt az egyik legbiztosabb pont, a Buzánszky, Lóránt, Lantos összetételű triónak ő volt a leggyorsabb tagja. Technikailag és taktikailag érett, megbízható és korszerű védőjátékra volt képes. Nemcsak a szerelésekben, hanem az ellentámadások indításában is kiválóan teljesített, védő létére képes volt a csatárok fejével gondolkodni. Kedvelte az előretöréseket, és rendre jól adta be a labdát. Kiegyensúlyozottsága, megbízhatósága miatt alapembere volt az Aranycsapatnak.

Fotó: Mudra László

Buzánszky 86 évesen is nagyon fiatalos volt. Egy évvel az interjú után a londoni olimpiára is elutazott még, hogy egy-egy mérkőzés után este elbeszélgessen a szurkolókkal, és együtt értékeljék a nap történéseit, sőt még 2014-ben is elfogadta a meghívásokat. Megjelent iskolai ünnepségeken, díjátadókon, szívesen mondott beszédet, és tényleg feladatának érezte, hogy az Aranycsapatot a mai tinédzserek is megismerjék. Amikor elővette a történeteit, a fiatalok itták a szavait, és a végén mindig óriási tapsot kapott, aztán jöhetett az autogramosztogatás.

Az évszázad bajnoka

A magyar futball Buzánszky idejében a csúcson volt, mindenki tudta, hogy mi vagyunk a legjobbak, Jenő bácsi szerint a vb-ezüstérem sem rontott a képen, hiszen az angolok elleni 6:3-as mérkőzés volt az, amely Magyarországot a labdarúgás tetejére repítette. "Az európai labdarúgás ugyanis Angliából indult el, és az angolok 90 éven keresztül nem kaptak ki, mi éppen ezért utaztunk ki, mert jubileumot ünnepeltek, és minket hívtak meg. Ezt az évszázad mérkőzésének hívták, így aki ezt a meccset megnyerte, az lett az évszázad bajnoka. Ami 90 évig sikerült nekik, az ebben a 90 percben már nem, és simán megvertük őket. Nem beszélve arról, hogy az angolok kisiklásnak nevezték csak a 6:3-at, ezért visszavágót kértek, és egy évre rá még jobban, 7:1-re legyőztük őket. Ekkor mondtuk azt, hogy egy hétre jöttek, és 7:1-gyel mentek."

A labdaszedő is megemlegette

Hogy a 6:3 hatása mennyire erős maradt, arról is volt egy sztorija. "1998-ban meghívott minket - Puskást, Hidegkutit, Grosicsot és engem - egy milliomos Torontóba. Az 50-60 fő részvételével rendezett partin úgy kezdte a beszédét: 1953. november 25-én én is ott voltam a Wembley-ben - a pályán. Nézünk egymásra, vajon ki lehet ez az ember? Erre hozzáteszi: mint labdaszedő. Ő már erre is hallatlanul büszke, hogy labdaszedőként ott volt az évszázad mérkőzésén. Vagy volt egy üzletember, aki taxival ment az ismerőseivel Mexikóban, és a sofőr megkérdezte, milyen nyelven beszél. Amikor megtudta, hogy magyarul, a taxis fölsorolta az Aranycsapat névsorát, és nem kellett fizetni az útért."

Fotó: Mudra László

A névsor, amely legyőzte Angliát, így festett: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Buzánszky erről azt mondta, a sporttörténelemben ritka, amikor összejön egy olyan válogatott, mint amilyen az Aranycsapat volt, amelyikben ennyi egyéniség, vagy ahogy ma mondanák, ennyi sztár játszott. "A harmincas években az osztrákok voltak a legjobbak, aztán az olaszok, akik 38-ban szintén egy vb-döntőben vertek meg minket, és a következő évtizedben is ők voltak a legjobbak. Aztán az ötvenes évek első felében jöttünk mi, a másodikban a brazilok, majd a németek. Azóta nem volt olyan, hogy egy csapat sokáig verhetetlen lett volna."

Kemény legények

2011-ben arról beszélt, hogy bár az Aranycsapat öt csatárral játszott, valójában Bozsik volt a hatodik. "Nem az volt a lényeg, hogy mennyire nyerünk, hanem hogy egy góllal többet rúgjunk, mint az ellenfél. Sajnos a vb-döntőben nem nyertük meg zsinórban a harmincötödik meccsünket, ami azóta is benne van a magyar emberek lelkében. Voltak, akik azt mondták, hogy eladtuk a meccset, de azt hiszem, nincs az a pénz, amennyiért egy világbajnokságot odaadnánk" - mesélte, majd felsorolta a legjobb védősort. "A Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos négyes volt a legbiztosabb a védelemben, ritkán változott. Sebes Gusztáv a technikásabb játékosok helyett a kemény legényeket rakta be hátra, Lóránt például, ha a mamája betéved a pályára, őt is lerúgta volna."

Névjegy

Született: Újdombóvár, 1925. május 4.
Klubjai: Pécsi VSK (1946-1947), Dorogi Bányász (1947-1960)
Válogatottság: 49 mérkőzés/0 gól
1945-46-ban elvégezte a MÁV Vasúti Tisztképzőt, 1964-ben szakedzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. Kezdetben a MÁV-nál, majd 1947-től 1978-ig a Dorogi Szénbányáknál dolgozott. Sportpályafutását a Dombóvári Vasutasnál kezdte, aztán a PVSK, később a Dorogi Bányász játékosa volt. Összesen 274 NB I-es mérkőzésen futballozott. Szerepelt az évszázad mérkőzésének nevezett londoni találkozón, amelyen az Aranycsapat 6:3-ra győzött Anglia ellen. 1952-ben, Helsinkiben tagja volt az olimpiai bajnok csapatnak, 1954-ben ezüstérmet szerzett a svájci világbajnokságon. 1960 és 1973 között edzősködött. Az 1990-es években különböző vezetői posztokat töltött be a Magyar Labdarúgó Szövetségben. 2010. május 4. óta az ő nevét viseli a dorogi stadion. Az azóta elhunyt Grosics Gyulával együtt 2011-ben lett a Nemzet Sportolója. 2014. novemberében beválasztották a Halhatatlanok Klubjába.

Az Aranycsapatért sokan odavannak, de sok fiatal azt mondja, ma akár egy NB II-es csapat is lefutná az akkoriakat, miközben egy korábbi cikkünk szerint a mai Bayern Münchennél is jobbak voltak Buzánszkyék. "Nehéz megmondani, hogy az Aranycsapat mire menne a mai futballban, hiszen más a mai játék. De azt mondom, ha valakinek esze van a futballhoz, akkor bármelyik korban tudna alkalmazkodni. Ha Messi elmenne egy másik egyesülethez, akkor ugyanúgy be kellene illeszkednie, mintha egy másik korban futballozna. A magyar válogatottnak óriási hátránya, hogy van, aki angol, van, aki olasz, van, aki német futballt játszik, és mindegyik játékos maga akar lenni a sztár, gólt akar rúgni, és nem csapatmunkában gondolkodik."

Tudni kell lemondani

Arról is szívesen beszélt, mi kellene ahhoz, hogy a mostaniak is jók legyenek. "Attól, hogy volt egyszer egy Aranycsapat, még nem futballnemzet a magyaroké. Akkor benne volt a siker lehetősége a magyarokban, és mi meg is tudtuk valósítani, amit akartunk. Kellett hozzá szorgalom, akaraterő, illetve fizikai és lelkierő. Lelkileg is fel kell készülni arra, hogy le tudjak mondani a dolce vitáról, hogy az életemet alá tudjam rendelni a futballnak. Én 1943-ban szívtam utoljára cigarettát, azóta eszembe se jut. 1952 óta kocsmába nem megyek be, oda menjen a drukker. Épp ez a legtöbb játékos veszte, hogy a drukker fizet egy italt; ha a harmadiknak már nemet mondok, akkor elküld a jó anyámba, hogy hülye, beképzelt fajankó vagyok. Van itthon borom, megiszom, de ha kocsival megyek, eszembe se jut. Részeg még sohasem voltam, lehet, hogy társaságban megiszom egy háromnegyed litert, de nincsen tőle semmi bajom. És nincsen alkoholfüggőségem, nem érzem azt, hogy valamit pótolnom kellene. A sportolónak le kell tudnia mondani egyes dolgokról, hogy sikeres legyen. Csütörtöktől házasélet nuku, és péntektől este nyolckor már otthon kellett lenni, amit le is ellenőriztek. Megszoktam."

Sikerei, díjai

Olimpiai játékok
aranyérmes: 1952 (Helsinki)
Világbajnokság
ezüstérmes: 1954 (Svájc)
Munka érdemrend (1953)
A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)
Olimpiai érdemérem (1986)
Dombóvár díszpolgára (1991)
Dorog díszpolgára (1993)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993)
MOB éremrend (1995)
A Dorogi FC Örökös Tagja (1999)
Csik Ferenc-díj (2001)
Becsületrend a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnál végzett munkáért (2004)
Szent István-díj (2007)
Prima Primissima-díj (2010)
A Nemzet Sportolója cím (2011)
Emberi Méltóságért-díj (2014)

A disszidálás viszont soha nem jutott eszébe. "Amikor ott lehetett volna maradni, senkinek nem jutott eszébe, hogy ne jöjjön haza. Itthon megbecsültek minket, és a kommunista párt is rájött, hogy a kommunizmus magasabb rendűségét a sporttal és a kultúrával is meg lehet mutatni a nyugatnak. Az Aranycsapat miatt kezdték el nézegetni, hogy hol is van ez a csonka Magyarország, bár Budapestet gyakran összekeverték Bukaresttel. A sport a magyar embereknek is örömet okozott, ezért mondom, hogy aki felveszi a címeres mezt, az egy országot képvisel, a szurkolókat boldoggá teszi, és megismerteti Magyarországot a világgal. Éppen ezért kutya kötelessége megszakadni a pályán."

Magyarságára mindig nagyon büszke volt, olyan ember, aki - ahogyan Ópusztaszeren emlékeznek rá - példaként szolgál hűségből, kitartásból, emberségből, hazaszeretetből. Aktív sportolóként azért hajtott, hogy egy elnyomó rendszerben a sport, és ezen belül a válogatott eredményei, sikerei alapján, mégis azt érezhessék az emberek, érdemes magyarnak lenni. Az elért eredmények önbizalmat és identitást adtak az embereknek, olyasvalamit, amit máshol abban az időben nem kaptak meg.