Társoldalunk:

Lenullázta a fél világot, aztán saját magát is

2015.02.15. 12:35

Egyetlen kivédett tizenegyessel kezdődött minden: közepesen ismert futballkapusból az amerikai álom megtestesítője lett, weboldala összeomlott a rajongók rohamától. Legnagyobb csatáját nem a pályán, hanem a bénulás ellen küzdve vívta, máskor hajléktalan édesapja segítségére volt szüksége, hogy ne hagyjon fel a focival. Gyerekkorában csak fiúkkal játszott, ki nem állhatta a rózsaszínt, mára pedig szexszimbólum és botrányhős lett belőle. Ki az a Hope Solo?

Kiszivárgott pornográf képek, rokonok állítólagos bántalmazása, intézkedő rendőrök vegzálása, alkoholizmus – az amerikai női válogatott kapusa, Hope Solo ma az egész futballvilág legnagyobb botrányhőse, elbújhatna mellette egy Balotelli, Mutu, Barton trió is.

Hope Solo családját a biztos megélhetés ígérete csábította a Hanford Kutatótelepre, a tanyasi Richlandbe. Két év alatt 300-ról 25 ezer főre duzzadt a lakosok száma, de mindössze 1 százalékuk tudta, mivel is foglalkoznak valójában: a Manhattan-projekt keretében az amerikai kormány itt állította elő az atombombához szükséges plutóniumot, amelyet aztán bevetettek Hirosima és Nagaszaki ellen.

Börtöntöltelék apa, alkoholista anya

Az édesapa, Jeffrey Solo olasz gyökerekkel rendelkező, vietnámi háborús veterán volt, heves vérmérséklettel. Sikkasztásért megjárta a börtönt, egy családi látogatás alkalmával a rácsok mögött fogant meg Hope Solo is, aki örökölte apja temperamentumát.

Hope Solo szüleivel és bátyjával, valamint két fiatal féltestvérévelForrás: YouTube/Studio 90


A családanya, Judy Lynn viszont alkoholista volt. Végül ez vezetett oda, hogy Jeffrey egy napon egyszerűen elrabolta két gyermekét, a hatéves Hope-ot és bátyját, Marcust.

"Apa azt mondta, vakációzni visz minket, de az első pillanattól tudtam, valami nincs rendben. A rendőrség végül három nap után, egy banknál csapott le ránk" - írja önéletrajzi könyvében (Solo: A Memoir of Hope) a kapus. A szülők elváltak, az apát letartóztatták, tíz évig nem is találkozott a lányával.

Babázni csak a lányok szoktak

Hope-ot untatták a lányos dolgok, még a rózsaszín gördeszkáját sem vol hajlandó használni, "mert az béna". Mindenben a bátyját, Marcust utánozta: fára mászott, verekedett, szakadt ruhákban járt, de leginkább a sportok érdekelték. Kipróbált mindent, amire csak lehetősége volt. Az iskolai csapatban kosarazott, futballistaként pedig csatárt játszott: 109 gólt szerzett a középiskolai évek alatt.

Kommunikáció szakon folytatta a tanulmányait, miközben a Washington Huskies csapatában játszott. Itt találkozott az egykori világbajnok kapussal, Amy Griffinel, aki végül megváltoztatta Solo posztját.

1999-ben a Washington Huskies képviselte az Egyesült Államokat a Pan Am Arany-kupánForrás: AFP


"Középiskolában ahhoz voltam szokva, hogy a csapatnak én nyerem a meccseket. Óriási mentális kihívás volt áthangolni magam a védekezésre. Eleinte kizárólag a fizikai adottságaimra támaszkodtam, de Amy segítségével megtanultam, hogyan hallgassak az ösztöneimre, hogyan helyezkedjek, és hogyan gondolkozzak a támadók fejével. Kapusnak lenni nagy kihívás: 90 perc koncentráció és taktikai csata, így nagy hasznát láttam a gyerekkoromban kialakult személyiségvonásaimnak: a szívósságnak és a keménységnek" - írja könyvében Solo.  

Így kell megragadni életed lehetőségét

Új posztján letarolta az egyetemi rekordokat, meccsenként mindössze 1,02 gólt kapott, 18 alkalommal lenullázta az ellenfelet a korábban nem túl acélos Huskies kapujában.

Ebben az időszakában lépett újra kapcsolatba hajléktalanná vált, munkanélküli apjával, aki minden meccsén ott volt, bátorította, támogatta. Erre különösen akkor volt szüksége, amikor 2003-ban megkapta élete első profi szerződését a Philadelphia Charge-tól, és a kispadon találta magát. A szezon utolsó három meccsén azonban végre megkapta a lehetőséget. Élt is vele: nem kapott gólt sem az Atlanta Beattől, sem a liga sztárcsapatától, a Washiongton Freedomtól, pedig ott játszott az amerikai női futball két legnagyobb legendája, Mia Hamm és Abby Wambach.

Ez a siker nagyon megdobta az ázsióját, sikerült is Európába szerződnie. Játszott Svédországban, és a női labdarúgás Real Madridjában, az Olympique Lyonnál is.

Nem tisztel se istent, se embert

2005-ben bekerült az amerikai válogatottba, két évvel később már ő volt a csapat egyik húzóneve – egyben botrányhőse is. A 2007-es vb-n a csapat kezdőkapusaként lehúzta a rolót, Svédország, Nigéria és Anglia ellen sem kapott gólt. A brazilok elleni elődöntőre mégis kikerült a csapatból, és az ellenfél mumusának számító tapasztalt, 36 éves Briana Scurry kapott lehetőséget. Az amerikaiak 4-1-re kikaptak.

Az ominózus nyilatkozat - később elnézést kért miatta


Hope Sole ekkor mutatta meg először, hogy ha sérül az igazságérzete, bárkivel konfrontálódik, akár nyilvánosan is. "Aki csak egy kicsit is konyít a sporthoz, tudja, hogy rossz döntés született. Nekem kellett volna védeni, én megfogtam volna azokat a labdákat. Egy edző nem élhet a nagy nevek bűvöletében, nem számít, hogy a három évvel ezelőtti olimpián ki, mit tett le az asztalra. Csak a jelen számít" - nyilatkozta élő adásban a lefújás után. A bronzmeccsen már nem léphetett pályára, a csapat egyhangú döntéssel kiközösítette.

Az első lépések az alkohol felé

Kirohanásában szerepe lehetett annak is, hogy a világbajnokság előtt édesapja váratlanul szívinfarktust kapott, és meghalt. "Nem számít, mit követett el. Az apám volt, neki köszönhetem, hogy az lettem, aki. A támogatása nélkül már a profi karrierem elején feladtam volna" – emlékezett meg apjáról a torna előtt.

A pályán mutatott teljesítményével viszont kiérdemelte, hogy a 2008-as pekingi olimpián már ő védje a csapat kapuját, és jelentős szerepe volt abban, hogy az amerikai csapat a hosszabbításban 1-0-ra verte Brazíliát a döntőben. A döntő után azonnal felkapta a média, az NBC Today Show című esti adásában is szerepelt – mint később bevallotta, az ünnepléstől enyhén részegen.

A bénulás réme

Ekkor úgy tűnt, sínre kerül az élete, ám éppen ellenkezőleg történt: fokozatosan csúszott ki a lába alól a talaj. Korábbi vállsérülése egyre rosszabbodott, de a pihentetés és a műtét helyett inkább fájdalomcsillapítókkal védett hónapokon keresztül. "Nem bírom a tétlenséget és a kiszolgáltatottságot" – indokolta később. A helyzet odáig súlyosbodott, hogy vállában teljesen elkopott a porcszövet, a műtét elkerülhetetlenné vált – ekkor már az sem volt biztos, hogy jobb karja nem bénul-e le teljesen.

"Az övé volt az egyik legrosszabb állapotban lévő váll, amivel életemben találkoztam, pedig 28 éve dolgozom teniszezőkkel és baseballjátékosokkal" - mondta róla orvosa, Bruce Snell.

A műtét után pokoli rehabilitáció várt rá, az orvosok folyamatosan stimulálták a vállcsontját, az izomszöveteket és szalagokat a regeneráció érdekében.

Hope Solo rehabilitációja nyolc hétig tartott

"Sohasem tapasztalt fájdalmat éreztem a műtét utáni hetekben. Lelkileg is a padlóra kerültem, mert miután annyit küzdöttem a szabadságomért, egy csapásra elvesztettem minden önállóságom. Enni, öltözködni mosakodni sem tudtam egyedül".

Felfedezte a nőiességét

Miután felépült a sérülésből, megtalálta a testéhez fűződő lelki békéjét is. Kevesen tudnak visszajönni egy ilyen műtétből, emiatt nagyon hálás volt a testének, hogy neki ez megadatott. "Megváltozott az önképem, a vadóc kislány, aki a rózsaszínt is gyűlölte, felfedezte a nőiességét. Megnyugodtam, kiegyensúlyozottabb lettem" – olvasható a könyvében. Elmondása szerint emiatt vállalta el az ESPN fotózását is, amikor 2011-ben önszántából állt meztelenül a kamerák elé.

Hope Solo csak felnőttként békült ki nőiességével


Lassan egész Amerikában ismert sztárrá vált, egyéni támogatói szerződést kapott a Nike-tól, miközben szerződtette a liga sztárcsapata, a magicJack (korábban Washington Freedom). A 2011-es világbajnokságon ismét ő lett a csapat sztárja, a brazilok elleni negyeddöntőben brillírozott, és a tizenegyespárbajig jutó meccsen az ő védésével jutott tovább az amerikai csapat. A szurkolók ünnepelték, a látogatóktól összeomlott rajongói oldala. 


Bár a vb-döntőt elveszítették az amerikaiak (Japántól kaptak ki 3-1-re tizenegyesekkel), Solót választották a torna legjobb kapusának, egyben a torna harmadik legjobb játékosának. Egy évvel később ismét az olimpián vigasztalódhatott, Londonban a torna meccseinek felén gólt sem kapott, a válogatott pedig megvédte a Kínában szerzett címét.

Solo népszerűsége annak ellenére tetőzött, hogy ismét talált magának okot a konfrontációra. "Szégyen, de le kell némítani a TV-t, ha Brandi Chastain a szakkommentátor" – jelentette ki egykori csapattársáról, aki a torna során többször is kritizálni merte a Team USA játékát. (Chastain egyébként maga is ismert játékos – eredményei mellett az 1999-es vb-n bemutatott gólöröme miatt is.)

Solo csillaga tovább emelkedett azzal, hogy szerepelt az Amerikában hihetetlenül népszerű Dancing with the Stars című műsorban, de a pályán is új rekordokat állított fel: 2014 szeptemberében a 72. kapott gól nélküli meccsét is lehozta az amerikai válogatottban, amivel új rekordot állított fel a női futballban.


Magasról lehet nagyot esni

Pályaíve ekkor megtört, 2015-re magánélete és szakmai karrierje is válságba került. A folyamat katalizátora valószínűleg az volt, hogy hackerek kiszivárogtatták a meztelein képeit, bár korábban is voltak ügyei: családon belüli erőszakért kellett felelnie, bár végül felmentették. 

Az események hatására kitették a válogatott keretéből, sőt vélelmezett alkoholizmusa miatt veszélybe került az olimpiai szereplése. "Időre van szüksége, hogy átgondolja az életét, amelynek több szegmense is komoly változásokra szorul" - fogalmazott talányosan Sunil Gulati, az Amerikai Labdarúgó-szövetség elnöke. "Hogy pontosan milyen feltételeket szabtunk a visszatéréséhez, arról nem mondhatok semmit, maradjunk annyiban, hogy teljesíthető, ésszerű elvárásokról beszélünk. Az alkoholproblémáit sem cáfolni, sem megerősíteni nem szeretném" - mondta Gulati, miután Solo és tökrészeg férje a szövetség által bérelt kisbusszal száguldozott Kaliforniában. A kapus ellen nem emeltek vádat az incidens miatt, de a hatósági jegyzőkönyv rögzítette, hogy ellenségesen viselkedett az intézkedő rendőrökkel szemben.

Hope Solo és férje, Jerramy Stevens, a Seattle Seahawks és a Tampa Bay Buccaneers egykori játékosaForrás: AFP


A célozgatások homályosak, de az biztos, hogy Solo nehezen szakít a múltjával, és saját házassága sem nevezhető példásnak: férjét egy nappal az esküvőjük előtt, és az után is őrizetbe vették testi sértés vádjával, ám Solo vallomása kihúzta a csávából. "Boldog házasságban élek, Jerramy soha életében nem ütött meg. Nagyszerű életem van, próbálom élvezni minden pillanatát" - állította vallomásában, noha a szomszédjaik egészen mást mondanak a pár mindennapjairól.

Mindannyiszor fel kell állni

Önéletrajza a megjelenésekor a 3. helyen nyitott a New York Times listáján, és végül a világ legnagyobb példányszámában eladott női futballkönyve lett.

Facebook oldalán rendszeresen posztol, nem ritkán motivációs idézeteket – talán saját magában is ezekkel tartja a lelket. Legfrissebb posztja így hangzik: "Nem az a nagy dolog az életben, ha valaki sosem bukik el, hanem az, ha mindannyiszor fel tud állni".