Az Amadeo Amadei-vezette csapat 1942-es bajnoki címe után a Roma-szurkolóknak negyven évet kellett várniuk a következő scudettóra, amelyet a Falcao, Bruno Conti és Carlo Ancelotti nevével fémjelzett csapat húzott be a Juventus előtt. 2001-ben aztán jött a Totti, Cafú, Aldair, Batistuta, Montella-féle Roma harmadik bajnoki címe, azóta azonban hiába végzett hétszer (!) is a második helyen a klub, újabb scudetto nem jött össze. Pedig néhányszor bántóan közel volt a végső győzelemhez, 2010-ben, például, Mourinho triplázó Intere pusztán annak köszönhette bajnoki címét, hogy az élen álló Roma két fordulóval a vége előtt hazai pályán kikapott a Sampdoriától.
1980-ban a szövetség 14 év után újra engedélyezte külföldi játékosok vásárlását, és a csapatok kapva kaptak az alkalmon. A Roma a brazil középpályást, Falcaót igazolta le az Internacionaltól, a csapat irányítását pedig a Milan egykori legendás játékosa, Nils Liedholm vette át. Hamarosan minden összeállt ahhoz, hogy a Roma a legnagyobbak közé tartozzon.
Az 1980/81-es bajnokság során a Juve, a Roma és a Napoli kergetőzött egymással az élen. Ez a három csapat vette a legjobb külföldieket: a római Falcao mellett a Juve az Arsenaltól Liam Bradyt csábította el, a Napoli pedig a holland Ruud Krolt igazolta le.
1981. május 10., Juventus-Roma
Az már a télen látszott, hogy a fogócskának epikus végkifejlete lesz, hiszen három fordulóval a vége előtt Juventus-Roma, az utolsó körben Napoli-Juventus mérkőzés volt kiírva. Május 10-én, a Roma torinói meccse előtt a Juve vezetett 39 ponttal, a Romának 38, a Napolinak 36 pontja volt.
A torinói Stadio Comunaléba bezsúfolódott 70 ezer szurkoló, köztük 15 ezer római botrányosan rossz meccset volt kénytelen végignézni. A két túlbiztosított csapat meccse csak a 63. percben élénkült meg, Giuseppe Furino brutális talpalásáért piros lapot kapott, így a Roma emberelőnybe került.
Egy komoly Juventus-helyzet után már csak bő negyedóra volt hátra a meccsből, amikor jött az eset, amely a mai napig tartó vitákat szült Olaszországban.
Bruno Conti beadását az emberével együtt – aki amúgy nem más, mint a volt olasz szövetségi kapitány, Cesare Prandelli – felugró Roberto Pruzzo lefejelte, az érkező Maurizio Turone pedig közelről Dino Zoff hálójába stukkolta a labdát. Sancini partjelző zászlaja azonban a magasba lendült, a játékvezető les miatt érvénytelenítette a gólt, maradt a 0-0.
Ez ma már elképzelhetetlen lenne, de a 80-as években még más világ volt: a rómaiak higgadtan értékeltek a meccs után. Conti nem tudott állást foglalni, les volt-e Turone gólja, Liedholm és Di Bartolomei szerint nem volt les, de nem követelték sem a bíró, sem a partjelző fejét, mondván, nagyon szoros ítélet volt. A milánói Gazzetta egyébként 7-esre értékelte Bergamo játékvezető ténykedését.
A játékosok sportszerűsége azonban nem ragadt át a közvéleményre. Egy római újságíró, Giorgio Marino a Rai Duén készített elemzéséről – mely szerint szabályos góltól fosztották meg a Romát – például 2013-ban kiderült, hogy manipulált felvételekből lett összevágva. A közismert Inter-szurkoló Carlo Sassi, a tévés lassítások bevezetésének kulcsembere szerint les volt, de az igazság az, hogy gyakorlatilag lehetetlen megállapítani az igazságot.
Amit biztosan tudunk, hogy az utolsó fordulóban a Juventus 1-0-ra győzött Nápolyban, és megszerezte története 19. bajnoki címét.
Az esetről, és sok más érdekességről a Bianconeri blogon olvashat bővebben.