Vágólapra másolva!
Emlékeznek, ki volt az első magyar focista, aki az Egyesült Államokba igazolt? Urbányi István 1997-ben a Honvédból a San Joséba szerződött, azóta edzőként dolgozott itthon az utánpótlásban, de edzette az Újpest felnőtt csapatát és a Maldív-szigetek válogatottját is. Nemrég visszatért Amerikába, ahol utánpótlásedzőként dolgozik a Németh Krisztiánt is foglalkoztató Kansas Citynél. Szerinte az ottani közeg befogadóbb, mint a magyar, nincs "Urbányi takarodj!" egy döntetlen miatt. Azt mondja, jó célállomás lehetne a magyar fiataloknak az amerikai bajnokság, az MLSZ-nél nem látja a tudatos koncepciót, Dárdai pedig szerinte a Herthánál többet fejlődhet, mint a válogatottnál.
  • Vannak bizonyos kudarcok, amelyeket át kell élnünk ahhoz, hogy rendet rakjunk a fejünkben.
  • Amerikában nem csak frázis, hogy az az eredmény, ha felépítünk egy-egy játékost.
  • A tehetség kevés, kell valami, amitől a tehetségesnek mondott gyerekeink képesek lesznek kibontakozni.
  • A magyar válogatott Dárdainál szerinte inkább érzelmi döntés, a Hertha viszont sokkal inkább szakmai.
  • Nem a stadionok nevelik ki a focistákat, és nem is feltétlenül a szakmai környezet, hanem a kultúra és a szellemiség.
Urbányit szerették a Maldív-szigeteken Forrás: Urbányi István

Miért hagyta ott a maldív-szigeteki felnőtt szövetségi kapitányi posztot egy U16-os és egy U18-as amerikai csapatért?

Lejárt a szerződésem, és mivel a három gyermekem az Egyesült Államokban tanul, ezt nehezen lehetett volna már menedzselni a Maldív-szigetekről. Három és fél évig voltam ott szövetségi kapitány, nagyon sokat tanultam, sokat kaptam az országtól. Néhány héttel ezelőtt a bajnokcsapattól megkerestek, hogy menjek vissza, szóval azt hiszem, elégedettek is voltak velem.

Nagy szerepe volt az amerikai szerződésében Vermes Péter vezetőedzőnek, aki két éve bajnokcsapatot csinált a Sporting Kansas Cityből. Honnan a régi barátság?

Az ismeretségünk még 1988-ra datálódik, mindketten a Győrben játszottunk, a régi ETO-stadionban ő a kettes szobában lakott, én a hármasban. Péter nemcsak a vezetőedzője a Sportingnak, hanem a szakmai igazgatója is, és nagyon komoly rendszert rakott itt össze, mindennek és mindenkinek megvan a helye. Egy amerikai profi fociklub vezetése komoly kihívás. A bajnokság rendkívül hosszú, januárban kezdődik a felkészülés, a bajnokság március közepén indul, és egészen a decemberi döntőig tart, ha eljut addig a csapat. Közben figyelni kell a draftokra, a játékoskeretre, a fizetési sapkára, mindenből naprakésznek kell lenni. Annyira komplex feladat, hogy szinte esélytelen, hogy egy Magyarországról érkező magyar edző a közeljövőben egy MLS-csapatot irányítson. Többek között ezért is örülök annak, hogy itt lehetek, mindezt testközelből láthatom, és rengeteget tanulhatok.

Urbányi István, a kivetítőn Vermes Péter Forrás: Urbányi István


Miért van az, hogy a magyar edzők gyakorlatilag nem kapnak munkát külföldön?

Nincsenek nemzetközi eredményeink, és nem nevelünk világviszonylatban meghatározó játékosokat. Ha nem tud valaki jó terméket előállítani, akkor az adott iparág nem fog neki munkát ajánlani. Ez ilyen egyszerű.

Dolgozott Magyarországon és a Maldív-szigeteken is felnőtt csapatoknál, hova sorolja karrierjében az amerikai állomást?

Amikor az Újpest vagy az MTK utánpótlás csapatait edzettem, az ugyanolyan érzés volt, mint amikor a felnőtt csapat kispadján ültem az NB I-ben. Csak a felelősség más. Ha a játékosaid, a környezeted elismer, megbecsül, teljesen mindegy hogy hol és milyen korosztállyal dolgozol. Most bekerültem egy rendkívül dinamikusan fejlődő futballrendszerbe, nem ambícióm a felnőtt csapatot edzeni. Igaz, otthon sem volt az, az élet hozta a lehetőséget, az utánpótlásban végzett munkám alapján.

Hogy áll a csapata a bajnokságban?

Jó esélyünk van, hogy az U18-as csapat idén először bekerüljön a rájátszásba, az U16-os csapattal pedig még veretlenek vagyunk a tavaszi szezonban. Most először bejutottunk az egyik legrangosabb nemzetközi torna, a Generation Adidas Cup döntőjébe, és az első meccsünkön 4-2-re legyőztük a Qatari Aspire elit akadémia csapatát.

Vermes Péter (balra), a Kansas City főnöke Forrás: AFP/Getty Images/G. Newman Lowrance


Akkor elégedettek a klubvezetők?

Itt az elégedettség nem az eredményeken múlik. Amikor érdeklődnek nálam a klubvezetők, akkor az eredményeket utoljára kérdezik meg, ha egyáltalán megkérdezik. Úgy tűnik, itt nem csak frázis, hogy az az eredmény, ha felépítünk egy-egy játékost. Meg kell tanítani focizni a gyerekeket. Mivel a győzelem a foci fontos része, így arra is meg kell tanítanunk őket, hogy tudjanak nyerni, de a legfontosabb, hogy ne a vereségektől, kudarctól való félelemben nevelkedjenek. Persze fontos az eredmény is, hiszen mindenki szeret győzni, és akkor vagyunk igazán hitelesek, akkor fogják idehozni a gyerekeket a szülők, ha látják, hogy nyerünk. A győzelem azonban következmény. Annak a következménye, hogy a srácok megtanulnak focizni.

Egyre több sztár igazol Amerikába, milyen most a bajnokság színvonala?

1997-ben én voltam az első magyar, aki az MLS-be szerződött, akkor is volt, aki furcsán nézett rám, és most is hallom, hogy csak levezetni jönnek ide a sztárok, de otthon sokan szeretnek okos dolgokat mondani anélkül, hogy fogalmuk lenne arról, mi és hogyan zajlik valójában. Az MLS az egyik legdinamikusabban fejlődő bajnokság, egyben üzleti vállalkozás, és figyelve a rendkívül erős amerikai sportgazdaságot, óriási jövő előtt áll a futball az Egyesült Államokban.

Miben kell még fejlődni?

A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy itt nincs meg az, ami a braziloknak a Copacabana, a magyaroknak pedig a grund volt. Hiányzik a csibészség, a vagányság, a váratlanság a játékból. Itt a tanult játékosok dominálnak, mert nincs saját belső kultúrája, tradíciója a focinak, nincsenek tipikus amerikai stílusjegyek ebben a sportban.

Az alap, amire építeni lehet, a magas szintű kondíció, a nagy iramú letámadásos játék, amit a világbajnokságon is lehetett látni a válogatottól. Egyre több külföldit honosítanak, egyre több európai és dél-amerikai játékos érkezik az akadémiákra is. Ha ők beépülnek az amerikai foci minden szintjére, akkor terjesztik majd azokat a finomságokat, amelyek a focinak talán a legfontosabb elemei.

Mindig telt ház van a Kansas City meccsein Forrás: Urbányi István


Ilyen lehet Németh Krisztián is?

Igen, és ilyen volt Herczegfalvi Zoltán, aki szintén játszott a Kansas Cityben, és Vermes szerint benne is megvolt az a vagányság, ami a legtöbb amerikaiból hiányzik. Krisztiánban is látják a csapattársai a csibészséget és azt, hogy zsigerből hozza a játékintelligenciát.

Németh most 26 éves, nincs még elkésve?

Nincs, sőt. Vannak az életben olyan lehetőségek, amelyek akkor jönnek, amikor még nincs kész rá az ember. Vannak bizonyos kudarcok, amelyeket át kell élnünk ahhoz, hogy rendet rakjunk a fejünkben. Ahogy én látom, Krisztián most érett be, és a legjobb helyre jött, mert ez a közeg támogató és fejlődő.

Mennyire nyílhat meg a piac a magyarok előtt, ha mondjuk Németh jól teljesít?

Ha Krisztián kiemelkedően teljesít, az minden magyar játékosnak potenciális lehetőséget jelent, de Kansas Cityben például már most egy kisebb magyar kolóniáról beszélhetünk, hiszen Sallói Dani is itt játszik a kezem alatt az U18-ban, az idén már 11 gólt lőtt.

Németh Krisztián utat nyithat a magyar focistáknak Forrás: AFP/Jamie Squire


Akkor egy európai csapat kispadja helyett az Egyesült Államokat ajánlaná azoknak a magyar fiataloknak, aki ki akarják magukat próbálni külföldön?

A gyerekeknek a legfontosabb a családi környezet. A FIFA szabályai szerint Amerikában 18 éven aluli külföldiek csak akkor focizhatnak, ha a szüleik az Egyesült Államokban vállalnak munkát. Viszont itt nem kell dönteni a tanulás és a sport között, a kettőt párhuzamosan folytathatják az amerikai egyetemi sport keretein belül, és mindig nyitva az út vissza a profi fociba. De ha valakinek otthon van lehetősége fejlődni, és úgy érzi, hogy jobban dobog a szíve, ha a kedvenc magyar csapatában játszik, akkor otthon kell maradni, mert a család közelsége, és a kötődés mindennél fontosabb.

Korábban nyolc évig dolgozott a magyar utánpótlásban, mi az alapvető különbség a két ország utánpótlása között?

A gyerekeknek bátorító közeg kell, hogy a szó jó értelmében véve gátlástalanul, félelemmentesen tudjanak játszani. Ez az, ami leginkább hiányzik otthon. Persze itt is van nyomás, például az ösztöndíj lehetősége, hogy minél jobb egyetemre tudjanak menni. Volt olyan játékosom, akin láttam, hogy valami bántja, hatszor kellett megkérdeznem, hogy mi a baj, még ötödször is simán rámondta, hogy minden oké, végül azonban elsírta magát, hogy az ösztöndíj miatt feszült. Ami pedig a különbségeket illeti, sokkal több tehetséges magyar gyereket láttam otthon, de itt nagyobb az elszántság, a tudatosság, és sokkal támogatóbb a környezet.

Urbányi U16-os csapata Forrás: Urbányi István


Mi a különbség a magyar és az amerikai körülmények között?

Ma már Magyarországon is egyre jobbak a feltételek, új stadionok épülnek, egyre szebbek a létesítmények, de nincs tisztelet, megbecsülés. A magyar gyerekek nagyon tehetségesek, én szerencsésnek vallom magam, hogy olyan játékosoknak lehettem az utánpótlásedzője, mint Németh Krisztián, Stieber Zoltán, Tamás Krisztián vagy Gulácsi Péter. A tehetség azonban még kevés, kell valami, amitől a tehetségesnek mondott gyerekeink képesek lesznek kibontakozni. Ez a személyiség, de ennek a formálásában döntő szerepe van a környezetnek, a közegnek, amiben felnőnek a gyerekeink, és szerintem ez a legnagyobb gátja otthon a fejlődésnek.

Magyarországon bármi is történt, történik a fociban, az eredményével nem lehetünk elégedettek, és ez két területen jelentkezik. Egyrészt nincsenek nemzetközileg elismert játékosaink és eredményeink. Másrészt, és ez talán furán hangzik, de ahhoz képest, amit itt látok és tapasztalok, nem érzem, hogy otthon bárkinek is igazán örömet okozna a foci. Sokkal inkább jelent megélhetést a játékosoknak, a klubvezetőknek és a sportágban dolgozóknak. Ma már a szurkolók nagy részének sem okoz örömet a foci.

Egy-egy Fradi-meccsen így is kimennek akár 8-10 ezren, a görögök elleni válogatott meccsen is 22 ezren voltak, mégsem volt az a klasszikus focihangulat a Groupama Arénában. Ne is várjuk már?

Néhány éve elvittem a gyerekeimet egy Barcelona-Real Madrid meccsre, a 30. percben az egyik fiam megjegyezte, hogy Újpesten jobb a hangulat. Kicsit ez a helyzet itt Amerikában is, bár mindent megtesznek a jó hangulatért, úgy is fogalmazhatok, hogy ezen a területen is próbálnak a legtudatosabban fejlődni. A Sporting Park, a Sporting Kansas City otthona egy csodálatos, minden igényt kielégítő húszezres stadion. A szezon során valamennyi hazai meccsen garantált a telt ház, és a szurkolás mellett a minőségi környezet is igazán különlegessé teszi az élményt.

Van persze más szembetűnő különbség is: az előző szezon nem úgy sikerült, ahogy azt Kansas Cityben remélték. A bajnoki cím után, tavaly nem sikerült bejutni a rájátszásba. Az utolsó hazai meccsen 0-0-nál a 30. percben ránéztem a fiamra, mondtam neki, hogy otthon most kezdene rá a szurkolótábor az "ébresztőre", aztán a 60. percben jönne a "kurva gyenge", a hajrában pedig, amikor az ellenfél másodszor lőtt kapunkra, akkor már skandálnák, hogy "Urbányi, takarodj"! Jót nevettünk, mert mire ezt kimondtam, a szurkolók is megérezték, hogy kicsit leült a meccs, és pillanatokon belül az egész stadionban zengett, hogy "I believe that we will win…" (Hiszem, hogy nyerünk – a szerk.)

Hangulatkép a Kansas City meccséről Forrás: Urbányi István


Mi a véleménye az ultrák és az MLSZ közötti konfliktusról?

Mindig a sorrend a lényeg, az ok-okozat, hogy mi miért történik. Az üzlet ma már annyira behálózza a sportot, hogy teljesen természetes az, amit az MLSZ-ben célként tűztek ki: hogy a rendbontóknak semmi keresnivalójuk a stadionban. A világ számtalan országában megoldották ezt, elég csak Angliára gondolni. Ugyanakkor szurkolók nélkül nincs foci, és őket is meg lehet érteni, hiszen óriási érzés tartozni valahova. Nekik sem könnyű, hiszen sokszor úgy érzik, hogy nagyobb a felelősségük, mint a tulajdonosoknak, amit meg is értek, hiszen kézről kézre járnak a klubok, hol egy belga tulajdonosa van, hol az állam, hol az önkormányzat, hol egy angol jön. A tulajdonosokat egyéni érdek is vezérli, a szurkolókat nem. Ők vagy megörökölték a klubszeretetet vagy még gyerekként magukba szívták a Megyeri úti vagy az Üllői úti, vagy bármely más pálya illatát, és az örökre bennük maradt.

Több német szakember is szerepe kapott a magyar fociban, például a Ferencvárosnál, Bernd Storck pedig megkapta a teljes magyar utánpótlást. Ön szerint ez jó irány?

Amerikában ez úgy működik, hogy Jürgen Klinsmann szövetségi kapitánynak egy több cikluson át futó szerződése van. Ő képvisel egy szellemiséget, szakmaiságot, kidolgozott egy programot, és ehhez próbálják igazítani a hátországot. Komoly kontroll működik a szövetség részéről, de mindezt úgy teszik, hogy közben a klubok önállóak maradnak. Egy hosszú távú szakmai koncepciót építettek fel, ezt hiányolom a magyar labdarúgásban. Bernd Storckot nem ismerem, és valószínű, hogy az sem ismerte, aki szerződtette, de minden bizonnyal a vele folytatott szakmai beszélgetés meggyőzte az illetékes vezetőket arról, hogy ő az alkalmas személy az adott feladatra.

Más kérdés, hogy nem olyan régen Pintér Attilával is biztos meggyőző lehetett a szakmai egyeztetés, ha akkor őt választották kapitánynak, márpedig – nem megbántva senkit – Dárdai és Pintér szellemisége köszönőviszonyban sincs egymással. Persze ettől még Bernd Storck letehetett az asztalra egy komoly szakmai programot. Az biztos, hogy a német futball eredményei megkérdőjelezhetetlenek, és minden olyan szakember, módszer, aki vagy ami közelebb viszi a fiataljainkat a profi futball világ élmezőnyéhez, előrelépést jelenthet. De azt nem látom, hogy ez egy tudatos koncepció része lenne, és talán ez a legmarkánsabb különbség az itteni és az otthoni döntések között.

Bernd Storck kinevezését nem teljesen érti Fotó: Bielik István - Origo


Mi a véleménye Dárdai Pál válogatottjáról?

Egyik meccsét sem láttam egészében, csak az összefoglalókat néztem meg, így nem tudok véleményt formálni a csapat játékáról, csak az eredményekről. Azok szerintem pozitívak. Hogy a teljesítmény is az legyen, ahhoz idő és persze játékosok kellenek.

Hallani, hogy a Hertha nem akarja majd engedni, hogy a nyártól két állása legyen Dárdainak. Ön melyik csapatot választaná a helyében?

Én nem tudom beleképzelni magam az ő herthás kötődésébe, de az egyértelmű, hogy a mostani helyzetben sokáig nem fér meg egymás mellett két olyan állás, amely még külön-külön is óriási kihívás és felelősség. Pali nagyon jól kezelte eddig az ezzel kapcsolatos kérdéseket, például amikor azt nyilatkozta, hogy ő nem a Hertháé vagy az MLSZ-é, hanem csak a feleségéé.

A magyar válogatott szerintem inkább érzelmi döntés, a Hertha viszont sokkal inkább szakmai. Pali a német focikultúrában építette fel magát, az egy teljesen más közeg, mindenki láthatja, hogy rendkívül pozitív személyiség, tehetséges edző és vezető. Éppen ezért azt gondolom, hogy a fejlődése szempontjából jelenleg a Hertha adhat neki többet, de szerintem most csak a munkanélküli edzők szemszögéből nézve van irigylésre méltó helyzetben.

Urbányi szerint Dárdai szakmailag jobban járna a Herthával Forrás: MTI/Kovács Tamás


Négy éve azt mondta az Origónak
, hogy ha Újpestről hívnák, bármikor visszatérne. Látva a mostani állapotokat a magyar fociban és Újpesten, még mindig igent mondana?

Amíg a gyerekeim itt tanulnak, addig biztosan itt maradunk. A döntésben egyébként az egyik legfontosabb szempont, hogy otthon mennyire támogató vagy épp nem támogató a közeg. Egyre inkább azt látom, hogy minden tárgyi feltétel adott Magyarországon ahhoz, hogy nemzetközi szintű játékosokat neveljenek, de gondolom, az is egyértelmű mindenkinek, hogy nem a stadionok nevelik ki a focistákat, és nem is feltétlenül a szakmai környezet, hanem a kultúra és a szellemiség, ezt pedig elsősorban az edzőknek kell átadni és közvetíteni a gyerekek felé.