Ha nincsenek magyar-zsidó és zsidó-magyar honfitársak, akkor nem beszélhetnénk a magyar futball egykori sikereiről sem, emelte ki Deutsch Tamás, az MTK elnöke a Futballmágusok és labdazsonglőrök itthon és a nagyvilágban címmel megnyílt interaktív kiállításon, amely bemutatja a második világháború előtti hazai labdarúgást. Aki nem hallott még Kürschner Izidorról vagy a Hakoah csapatáról, most tájékozódhat.
Képzeletbeli futballpálya, tizenegy papírmasé játékos és a szomorú-vidám történelem – így lehetne tömören jellemezni az MTK Budapest és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) együttműködésében, a Miniszterelnökség támogatásával létrejött kiállítást, amely Futballmágusok és labdazsonglőrök itthon és a nagyvilágban címmel a magyar-zsidó, illetve zsidó-magyar labdarúgókról és edzőkről nyílt a Bálna Budapest kulturális központban.
A kiállítás a magyar futballnagyhatalom születésétől, a cionista egyesületektől a külföldön legsikeresebb magyar-zsidó edzőkön át a fasizálódó Magyarország ellenállóiig mutet be történeteket.
"Van mire büszkének lennünk, mert a magyarországi polgárosult zsidóság az MTK sikereit is megalapozta. De van miért szégyenkeznünk is, mert szívszorító az a gyűlölet, az az embertelenség, amely pillanatok alatt pusztította el évtizedek közös, megfeszített munkáját" – mondta Deutsch Tamás, az MTK elnöke a kiállítás megnyitóján.
Zsidóság és a pezsgő sportélet
A test tudatos edzése tipikusan nagyvárosi jelenség, ezért nem véletlen, hogy Magyarországon az első évtizedekben jórészt Budapesten alakult ki pezsgő sportélet. A főváros nagyszámú zsidósága miatt egyáltalán nem meglepő, hogy a századforduló híres magyar sportolói között többen is izraeliták voltak: például Hajós Alfréd úszó, Fuchs Jenő vívó és Weisz Richárd birkózó olimpiai bajnokunk.
Ugyanez érvényes volt az ekkor még jórészt kispolgári hátterű labdarúgásra is: az 1929-ben megjelent Zsidó lexikon szerint negyedszázad alatt 54 zsidó hovatartozású labdarúgó (azaz az összes válogatott futballista mintegy ötöde) lépett pályára címeres mezben. Legtöbbször – 47 alkalommal – az MTK játékosa, Kertész II Vilmos.
Hakoah és Makkabi
Ahogy az Osztrák-Magyar Monarchia széthullott, sok zsidó származású magyar játékos és edző külföldön keresett magának munkát. Miután Európában elsőként 1924-ben Ausztriában engedélyezték a profi labdarúgást, ezért eleinte főként Bécsbe távoztak a játékosok. A híres zsidó csapat, a Hakoah 1925-ben meg is nyerte az első osztrák profi bajnokságot, jórészt Budapestről érkezett játékosokkal.
A gazdag textilkereskedők által 1919-ben alapított Makkabi Brno is Közép-Európa egyik legjelentősebb futballvállalkozása lett. A csapat felét már 1921-ben magyar játékosok alkották, 1924-ig húsznál is több budapesti futballistát igazolt a morvaországi klub.
Siker New Yorkban
A Hakoah és a Makkabi ugyanúgy működött: külföldi túrákon jutott bevételekhez. Előbbit 1926-ban 46 ezren nézték meg élőben New Yorkban, de a csapatot pillanatok alatt szét is kapkodták, a legtöbben nem is tértek vissza Bécsbe. A klub 1928-ban kiesett az élvonalból és csak az 1938-as Anschluss után néhány nappal törölték végleg az osztrák bajnokságból.
A Makkabi rosszabbul járt.Az 1923-ban még a Real Madridot és a Juventust is legyőző csapat egy évvel később már szétesőben volt. Sok futballista távozott, a cseh szövetség pedig megtiltotta, hogy zsidó klubban nem zsidó játékosok is szerepeljenek. A klub 1925 nyarán oszlott fel végleg, rövidke története során közel félszáz magyar labdarúgó fordult meg a színeiben.
Legendás magyarok Dél-Amerikában
Nemcsak labdarúgók hagyták el tömegesen Magyarországot 1919-től, hanem edzők is, a kiállítás öt jól ismert szakembert emelt ki a sok közül.
A legendás Kürschner Izidorról egy éve, a foci-vb előtt az Origo is írt, hiszen egyike azon kevés magyar szakembereknek, akiket még Brazíliában is számon tartanak.
Az MTK-val kétszeres bajnok játékos fiatalon, 32 évesen lett edző. Német bajnokságot nyert 1921-ben a Nürnberggel, olimpiai ezüsthöz segítette Svájcot, a Grasshoppersszel három bajnoki aranyat szerzett (1927, 1928, 1931). 1937 márciusában érkezett Brazíliába, egy hónappal később már a Flamengót irányította.
Kürschner olyan, Brazíliában akkor érthetetlen dolgokat várt el a játékosaitól, mint a labda nélküli edzés és a sokpasszos futball. És amiben korszakalkotó volt Dél-Amerikában: bevezette a WM-rendszert, azaz a három védő és három csatár között két-két védekező és támadó középpályást játszatott. A sikerek ellenére egy Vasco elleni vereség után menesztették, és bár 1939-ben még kapott munkát a Botafogónál, egy ritka vírusban megbetegedett, és 1941-ben, 56 évesen meghalt.
Kütschnernek megvolt az argentínai-urugayi párja is: Hirschl Imre a River Plate-tel és az uruguayi Penarollal két-két bajnoki címet szerzett, kiérdemelve ezzel a Mágus becenevet.
Weisz, az Inter-legenda
Olaszországba is sok magyar szakember ment: amikor a válogatott 1934-ben világbajnok lett, az olasz élvonal 18 csapatából 12-nek magyar edzője volt. Weisz Árpád a harmincas években először az Internazionale (akkor Ambrosiana), majd a Bologna trénere volt. Ő a legfiatalabb edző, aki bajnokságot nyert Olaszországban: 1930-ban 34 évesen ünnepelt scudettót az Interrel, majd Bolognában még kétszer lett bajnok.Az egyik legjobb olasz labdarúgó, Giuseppe Meazza felfedezőjeként is emlegetik.
Weisz 1938-ban a faji törvények miatt Olaszországból Hollandiába menekült, de az ország náci megszállása után már nem volt hová mennie. Feleségével és gyermekeivel együtt 1944. január 30-án az auschwitzi haláltáborban vesztette életét.
Akit Bernabéu vitt a Realhoz
Hertzka Lipót nem sokat futballozott Magyarországon, a statisztikák mindössze három bajnokit jegyeztek fel. Edzőként azonban szenzációs volt, a Real Sociedad, a Bilbao és a Sevilla utánszemélyesen Santiago Bernabéu vitte a Real Madridhoz.
Az ő edzősködése alatt nyerte a Real Madrid az első bajnokságát (1931-32). Hertzka ezután még a Benficát és a Portót is irányította. 1951-es halálakor a portugál rádió megszakította adását, így emlékezett arra az edzőre, aki nyolc évig dolgozott a két legnagyobb ottani klubnál.
Guttmann, a legsikeresebb
Az 1900-ban Budapesten született Guttmann Béla 1922-ben szerződött az MTK-ból a Hakoahba, edzőként a háború előtt az Újpesttel nyert bajnoki címet. 1949-ben hagyta el másodjára, immár végleg az országot.
Minden idők legsikeresebb magyar edzőjének nevéhez két BEK-győzelem, három portugál, két magyar és egy-egy olasz, illetve uruguayi bajnoki arany fűződik. 12 ország 25 csapatnál dolgozott, de legnagyobb sikereit Portugáliában érte el. Előbb, az 1958-59-es idényben bajnok lett az FC Portóval, majd a következő szezonban már a nagy rivális Benficát irányította. A lisszaboni együttessel 1961-ben és 1962-ben megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, és ő fedezte fel minden idők egyik legjobb futballistáját, Eusebiót. 1981-ben, Bécsben halt meg. A Benfica utóbbi évtizedekbeli sikertelensége nyomán máig emlegetik a híres Guttmann-átkot, melyről bővebben itt olvashat.
A betiltás és a holokauszt
Az 1930-as évek végén a zsidók vagyonának és állásainak elkobzása elérte a futballt is, ahol első számú ellenségnek az MTK, illetve profi csapata, a Hungária számított. Utóbbi 1940 nyarán önmagát oszlatta fel, és a labdarúgók az MTK amatőr csapatában sportoltak tovább. Egy évvel később azonban az MTK felfüggesztette és feloszlatta a labdarúgó-szakosztályt. Egy 1942. januári miniszteri rendelet megtiltotta a zsidók egyesületi sportolását, emiatt 1942 tavaszán az MTK-t is felszámolták.
A magyar-zsidó futballisták és sportvezetők közül nagyon sokan a holokauszt áldozatává váltak, és nemcsak MTK-sok. Az FTC neves játékosai közül a 17-szeres válogatott Weisz Ferenc és Bródy Sándor, az Újpesttől a legendás elnök, Szűcs János és Langfelder Ferenc, az MTK-tól pedig szintén az elnök, Brüll Alfréd halt meg.
Kivégzett ellenállók
Futballedzők egy csoportja részt vett az ellenállásban. Jánosi Béla, a Bocskai, az Újpest és a Gamma egykori edzője embermentő akciókat folytatott, ugyancsak részt vett ezekben az akciókban a Ferencváros válogatott játékosa és az Újpest későbbi edzője, Tóth-Potya István is.
Az egyszeres válogatott ferencvárosi csatár, a Lazio és az AS Roma későbbi edzője, Kertész Géza szabotázsakciókat szervezett üzemekben, és segédkezett a Duna-hidak megmentésére szőtt tervekben. Árulás következtében azonban a legtöbbjüket elfogta a Gestapo, és 1945 január közepén 46 ember kivégzett – köztük Kertészt és Tóth-Potyát.