Társoldalunk:

Hiddink is fogta a kezünket, amikor kijutottunk az Eb-re

2015.12.20. 18:28

Guus Hiddink nevéhez fűződik a kétezres évek legemlékezetesebb meccsei közül több is, mégsem ez az igazi érdeme. Még csak nem is az, hogy a PSV-vel 1988-ban megcsinálta a triplázást. Hanem hogy megtanította focizni a fél világot, a folyamat katalizátoraként véghezvitte a nyugat-európai futballexportot, ami még Magyarországnak is segített kijutni a jövő évi Eb-re. 

A szombati, Sunderland elleni bajnoki mérkőzésen még Steve Holland pályaedző irányította a megtáltosodó Chelsea-t, a szezont azonban az ezúttal még a lelátón ülő Guus Hiddink vezetésével zárja majd a csapat

Kétszer ugyanabba a folyóba

"Annyi információt akarok begyűjteni, amennyit csak lehetséges. A Chelsea ramaty helyzetben van, és az ilyesmi sosem fordul elő jó ok nélkül a futballban. Szeretném tudni a háttérben meghúzódó dolgokat, szeretnék minél több emberrel beszélni a klubnál. Hogy a következő meccset is megnézem-e majd, az attól függ, hogyan alakulnak ezek a megbeszélések. Aztán majd kialakul, lesz-e értelme hosszabban Londonban maradnom" – ködösített kicsit az újságíróknak Hiddink. 

Hiddink korábban megnyerte az FA-kupát is a Chelsea-velForrás: Origo


A holland tréner 2009-ben már dolgozott Londonban, akkor szintén beugróként, februárban vette át a klubot a csődöt mondó Luiz Felipe Scolaritól. Elképesztő menetelést mutatott be: 23 bajnoki meccséből 17-et megnyert, és csak egyet veszített el.

A BL legemlékezetesebb veresége

Szintén csak egy veresége akadt a Bajnokok Ligájában is, az viszont az egész sorozat egyik legemlékezetesebb találkozója volt, a Barcelona ellen.

Ez volt az a mérkőzés, amely Tom Henning Övrebö játékvezető ámokfutásáról, Drogba ordibálásáról, Ballack dührohamáról, és persze Iniesta mindent eldöntő góljáról maradt emlékezetes. 1-1-re végződött, és ezzel a Chelsea idegenben lőtt kevesebb góllal elvérzett a BL-elődöntőben.

Mindezt Hiddink úgy érte el, hogy közben az orosz válogatott szövetségi kapitánya is volt.

Hogy mit keresett Hiddink Oroszországban, az a modern futball egyik legérdekesebb fejezete. 

Nyugat-Európa a világ ellen

1970 és 2000 között az Európai Gazdasági Közösség alapító országai vették át a hatalmat a labdarúgás felett. Ezek az országok tökéletesítették az úgynevezett kontinentális stílust: a gyors játékra és a kiváló fizikumra épülő, együttes erőfeszítésre törekvő futballt, és ezzel taroltak.

A 2006-os világbajnokság döntőjét Olaszország és Franciaország vívtaForrás: AFP


Nyugat-Európa labdarúgás feletti uralma a 2006-os világbajnokságon tetőzött: egyetlen alkalommal fordult elő a torna során, hogy egy nyugat-európai válogatott elbukott egy nem nyugat-európai ellenféllel szemben: amikor a focitörténelem legunalmasabb 120 perce után Ukrajna tizenegyesekkel kiejtette Svájcot.

2010-re a nyugat-európai országok dominanciája kezdett csökkenni. Dél-Afrikában, például, 29 meccset vívtak más régióból származó ellenféllel, és hatot elvesztettek. A 2014-es vb-elődöntőkbe pedig két nem európai csapat is bejutott. 

A nemzetközi futball erőviszonyai azért egyenlítődnek ki időről időre, mert Nyugat-Európa exportálja is a fociját.

Az evangélisták közül is kiemelkedik Guus Hiddink, aki még olyan távoli és valószínűtlen helyekre is eljutott szövetségi kapitányként, mint Ausztrália, Dél-Korea vagy Oroszország. Nem kis részben ezeknek a menedzsereknek, edzőknek köszönhetjük, hogy a világ futballja manapság ilyen kiegyensúlyozott, és hogy mára a legnagyobb futballkultúrájú országok – mint például Hollandia – is egyre kisebbek lesznek a térképen. A futball globalizációja megállíthatatlan.

Dél-Koreában a szurkolók rajongtak Guus HiddinkértForrás: Jacques Demarthon


Hiddink és társai folyamatos gyorstalpalót tartottak: számos nyelven, folyékonyan nyilatkoztak a világsajtónak, és nemcsak a stílusról beszéltek, hanem szinte leckét adtak a világnak, hogyan kell hatékony rendszerbe foglalni a sztárok játékát. És Hiddink nem sokat hibázott: a 2002-es vb-n Dél-Korea az ország történelmének legjobb fociját mutatta be, a 2006-os tornán így tett Ausztrália, a 2008-as Eb-n pedig Oroszország.

Az istállóból a világ tetejére

Az 1990-es években kezdődött az a folyamat, amely során a futball szempontjából marginális országok is elkezdtek nyugat-európai edzőket szerződtetni – a jelenségnek Guus Hiddink akár a címerállata is lehetne. A PSV-vel 1988-ban megnyerte a BEK-et (miközben a hazai bajnokságban duplázott), aztán Spanyolországban és Törökországban edzősködött. 1998-ban a vb-elődöntőig vitte a holland válogatottat. Ekkor, túl az ötvenedik életévén, úgy gondolta, megpihen kissé. Világpolgár lett belőle, utazgatott, és közben beleszeretett a golfba. A focira már csak hobbiként tekintett.

2001-ben tért vissza a nemzetközi futball vérkeringésébe. Missziója első állomásaként elvállalta a dél-koreai válogatott irányítását, tudva, hogy az ország egy évvel később Japánnal közösen rendezi a világbajnokságot. Az óriási sikernek számító vb-szereplés (4. hely) után még keletebbre távozott. 

Az ausztrál foci feltámasztása

A futballperiféria megerősödésének időszakában a legjobb európai edzők szinte oda mehettek dolgozni, ahová akartak, dúskáltak az ajánlatokban. Hiddink is számos lehetőséget kapott a 2006-os vb előtt, és valamiért Ausztráliát választotta.

1974-ben, amikor Hiddink még Hollandiában szívta magába a totális futball alapjait, Ausztrália történelme első vb-kvalifikációját ünnepelte. A válogatott játékosok jobbára hobbiból fociztak, és akadtak köztük olyanok is, akiknek ott kellett hagyniuk a munkahelyüket, hogy elutazhassanak a csapattal Németországba.

2006-ban a végül a vb-címig menetelő olaszok csak egy 95. percben kapott gyanús tizenegyessel tudták legyűrni Ausztráliát a legjobb 16 közöttForrás: Origo


A következő harminc évben aztán olyan mélyre süllyedt az ausztrál labdarúgás, hogy eljött az a nap is, amikor a liga saját költségén rögzítette a bajnoki meccseket, és azokat ingyen adta a tv-társaságoknak, csak hogy a képernyőre kerüljenek.

Egy csomó gyülevész csavargó papucsban

Ebbe a közegbe csöppent bele 2005-ben Guus Hiddink, nem kisebb küldetéssel, mint hogy megtanítsa focizni a kontinenst. Az ausztrál válogatottat először Hollandiába hívta össze edzőtáborozni, és nem akart hinni a szemének, amikor megjelentek a srácok. „Rájuk néztem, és egy csomó gyülevész csavargót láttam papucsban, kinyúlt pólókban, baseballsapkában. Az egyiken farmer, a másikon bermuda, a harmadikon hawaii ing. Mondom nekik: »Mi az ördög folyik itt?« Erre ők: »Hát, mi így élünk«. Na, mondom, akkor így is játszotok...”

Guus Hiddink a világ minden táján dolgozott a futballbanForrás: AFP/Bas Czerwinski


A Soccernomics című könyv szerint Hiddink Hollandiában tartotta az ausztráloknak az első edzéseket, és elhűlve nézte, hogyan viselkednek a játékosai a pályán. Fél óra után meg is állította a játékot. „Srácok, azt ugye nem kell elmondanom nektek, hogy nem kamikaze pilóták vagytok, igaz? Nem kell agyonrúgni egymást az edzésen. És amit még nem kell csinálnotok, az az örökös ordibálás. »Tartsd meg a labdát, gyerünk, vigyázz, bassza meg« – ettől visszhangzik a fejem. Akkor szóljatok egymásnak, ha látjátok, hogy valaki nehéz helyzetben van, és szüksége van iránymutatásra” – mondta Hiddink. Az edzés szinte néma csendben folytatódott.

Ez volt Ausztrália első, kis lépése az európai futball felé.

Ahogy Dél-Koreával is tette, Hiddink lépésről lépésre vezette el az ausztrálokat a holland futball, vagyis az intellektuális fegyelem irányába.

Egyszerre keveset, de azt jól

Az ausztrál foci alapvetően arról szólt, hogy eddzünk keményen, játsszunk keményen, aztán sörözzünk keményen. Hiddink azt szerette volna elérni, hogy a játékosok tanuljanak meg felelősséget vállalni magukért és a döntéseikért. A kemény munka egy világbajnokságon már nem elég. Az auszikkal azonban akadt még egy probléma: hajlamosak voltak oda csoportosulni, ahol a labda volt. Hiddink erre megtiltotta a csapat tagjainak, hogy a pálya bizonyos zónáiba betegyék a lábukat. Az európai futball mindig is inkább arról szólt, hogy csináld helyesen és szisztematikusan a dolgokat,  nem pedig arról, hogy csinálj egyszerre egy csomó mindent.

Hiddink meglepetten tapasztalta, hogy tanítványai milyen fogékonyak a tanításaira. A játékosok hamar felfogták annak a jelentőségét, hogy egy igazi európai nagyágyútól tanulhatják meg a játék titkait. A holland mester mindig remekül kezelte a nehéz játékosokat: sem Romário, sem Edgar Davids, sem a koreai An Dzsung Hvan nem jelentett számára problémát, egyszerűen tudta, milyen hangot kell megütnie velük szemben. 

Ha Edgar Davidsot tudta kezelni Hiddink, akkor Diego Costa is menni fogForrás: VI IMAGES/Holland


Az ausztrálok elképesztő gyorsan tanultak, pillanatok alatt vetkőzték le a rossz beidegződéseiket. 2005 novemberében, alig pár hónappal az után, hogy Hiddink átvette a csapatot (részmunkaidőben, hiszen közben a PSV-t is irányította a világ másik felén), a válogatott az interkontinentális selejtezőn legyőzte Uruguayt, és kvalifikálta magát a világbajnokságra.

Az elnyomásból a szabadság felé

Amikor Hiddink elvállalta az orosz szövetségi kapitányi posztot,

Koreához hasonlóan első feladata az volt, hogy felszabadítsa a játékosait.

Gúzsba kötötték ugyanis őket a történelmi félelmek a hibázástól, az edzőtől, a rossz eredményektől, a büntetéstől. Alibipasszokkal pedig nem lehet futballozni.

"Giddink" – ahogy az oroszok nevezték – viccelődött a játékosokkal, megnyugtatta őket, remek hangulatot teremtett már az edzéseken is. Az idő is neki dolgozott: ekkorra a fiatalabb generációhoz tartozó játékosoknak már nem sok fogalmuk volt a Szovjetunióról, ugyanúgy az iPhone és a wifi volt számukra a létező valóság, mint nyugati kortársaiknak.

Használd a fejed

A kapitány itt is a Dél-Koreában már bevált receptet követte: elvárta a játékosaitól, hogy használják a fejüket, hozzanak önálló döntéseket a pályán, és vállalják a kockázatos megoldások felelősségét is. „Hiddink gyakorlatilag kiverte belőlük a marxista-leninista gyökereket” – írja Marc Bennetts a Soccer Dynamo: Modern Russia and the People’s Game című könyvében. Ahogy a 2008-as Európa-bajnokságon a Hiddink vezette orosz válogatott lesöpörte a pályáról a hollandokat, az maga volt a csoda. A játékosok korábban sosem látott módon élvezték a játékot a pályán, lubickoltak, mosolyogtak, mert nem kellett attól tartaniuk, hogy valaki ott áll mögöttük egy szöges korbáccsal.

Arsavin vezetésével az oroszok 3-1-re leiskolázták Hollandiát a 2008-as Eb-nForrás: AFP


A győzelmet követő interjúban a csapat legjobbja, Andrej Arsavin motyogott valamit "a bölcs holland mesterről", majd elsírta magát.

A keleti nyitás

Igaz, Hiddink később nem tudta kijuttatni az oroszokat a 2010-es vb-re, sem pedig a törököket a 2012-es Európa-bajnokságra, vagyis túl a hatvanon a mester elveszített valamit a varázsából. Ráadásul – mivel egyre több nyugat-európai edző vállalt állást szerte a világon – valamennyit veszített a helyzeti előnyéből is.

A labdarúgás titkai kikerültek a játék bölcsőjéből.

1994-ben még a fél világ a görögökön nevetett, az amerikai vb leggyengébb csapataként maradtak meg a köztudatban, hogy aztán alig tíz évvel később a német edzők hatására, Otto Rehhagel vezetésével megnyerjék a 2004-es Európa-bajnokságot.

Otto Rehhagel a modern futball legnagyobb meglepetését okozta a görög válogatott élénForrás: AFP


Az 1996-os Eb előtt Törökország csak az 1954-es svájci világbajnokságra tudott kijutni a nagy tornák közül. Bár a válogatott Angliában sem gólt, sem pontot nem szerzett, a szereplést a törökök mégis sikerként értékelték. Azóta a csapat két nagy torna elődöntőjébe is bejutott, egyszer pedig negyeddöntőt játszott.

Csak európai focival lehet sikeres egy csapat

A törökök felismerték, hogy milyen stílussal lehetnek eredményesek – erre egyébként minden feltörekvő országnak szüksége lenne –, és meg is valósították. A futballban már rég nem elég a nemzeti karakter hangsúlyozása, a törökök sem lennének képesek sikereket aratni, ha csak a saját hagyományaikra támaszkodnának, ezért is nevezik a modern focijukat "ipari futballnak".

Aki sikereket akar elérni, annak meg kell tanulnia európai módra focizni.

Ez történt Görögországban Otto Rehhagel vezetésével, ez történt Törökországban Jupp Derwall és Christoph Daum vezetésével, és ezt történt Magyarországon is a futballnémet Dárdai Pál, valamint Bernd Strock irányításával.

A régen eltűnt magyar stílus ábrándjának értelmetlen hajszolása helyett a Dárdai Pál és Bernd Storck képviselte európai foci vitte sikerre a magyar válogatottatForrás: MTI/Koszticsák Szilárd


Ám aki a folyamat katalizátoraként talán a legtöbbet tette a világ marginális futballkultúráinak felemeléséért, az Guus Hiddink volt, így ha csak indirekt módon is, de a magyar Eb-szereplésben az ő életútja is szerepet játszott.