Nem mintha az Aranylabda vagy a gálán kiosztott egyéb elismerések alkalmasak lennének arra, hogy tiszta képet kapjunk az év legjobbjairól, de idén volt némi igazuk az olaszoknak – illetve Gianluigi Buffonnak, a válogatott csapatkapitányának és Antonio Conte szövetségi kapitánynak –, amikor tiltakozásul nem adták le a szavazatukat egy kategóriára sem.
Valóban nevetséges, hogy Buffon szóba sem került az Év kapusa-díj jelöltjei között (olasz bajnok, kupagyőztes és BL-döntős volt 2015-ben), de talán még ennél is vérlázítóbb Massimiliano Allegri ignorálása.
A Juve edzője nem is feltétlenül a 2014-15-ös idényben mutatott teljesítményéért érdemelte volna meg az elismerést – bár a meggyőző fölénnyel behúzott olasz bajnoki cím, a jubileumi 10. kupagyőzelem, valamint a Bajnokok Ligája-döntő már önmagában elég lenne ehhez –, hanem a tavalyi őszért, amikor bő két hónap alatt kénytelen volt teljesen átépíteni a csapatát.
Tavaly nyáron lehetett sejteni, hogy Torinóban sok munka lesz ősszel, hiszen a hazavágyó Carlos Tévezt, az MLS-be levezetgetni induló Andrea Pirlót, valamint az Allegrivel összekapó és a Bayernhez távozó Arturo Vidalt is pótolni kellett, újragondolva az egész évben nagyszerűen működő 4-3-2-1-es rendszert.
A Juve rengeteget költött a nyáron a keretére, bár érdekes módon az eltapsolt 134 millió euró (!) egy része
nem is a kezdőcsapatra ment.
A teljes átépítésre váró csapatot ráadásul kulcsjátékosok sérülései (Marchisio, Khedira, Asamoah) vagy formaingadozása (Pogba, Bonucci, Chiellini) hátráltatta, és az újak beépítése sem ment zökkenőmentesen, Allegri kénytelen volt formációt is váltani.
A Juventus története során először két vereséggel kezdte a szezont, és a 9. forduló után csak a 14. helyen állt a Serie A-ban. Sokan már az edző fejét követelték, teljes összeomlást jósoltak a BL-ben egyébként mindezek ellenére biztatóan kezdő csapatnak, és nem is tűntek alaptalannak az aggodalmak.
Október közepén aztán visszatértek a sérültek, az új igazolások közül többen formába lendültek, és elkezdett működni a némileg kényszerből visszahozott 3-5-2-es formáció. A BL-továbbjutás kiharcolása közben a Juve október végén elszenvedte ez idáig utolsó bajnoki vereségét a Sassuolo otthonában, majd fogcsikorgatva, egy szerencsés góllal legyőzte a városi rivális Torinót, és azóta nincs megállás.
Így alakult a Serie A tabellája fordulóról fordulóra:
A Juventus azóta klubrekordot jelentő 15 bajnoki meccset nyert meg zsinórban – plusz két győztes Olasz Kupa-meccset is –, és a Napoli hétvégi legyőzésével
a szezonban először átvette a vezetést a Serie A-ban.
Menet közben végigverte a szezon elején remeklő csapatokat (Roma, Fiorentina, sőt a kupában az Inter is óriási vereséggel távozott Torinóból), és nemcsak jó eredményeket ért el, hanem a játéka is sokat javult.
A fenti szójáték (Mind boldogok vagyunk) nem véletlen, Allegri ugyanis elképesztően nehéz feladatot oldott meg példátlanul rövid idő alatt. A tavalyi csapat gerince mellett az év elején nem számíthatott Pirlo posztjának örökösére, Claudio Marchisióra, Paul Pogbának pedig annyira égette a hátát a Tevez által hátrahagyott 10-es mez, hogy rossz volt nézni a 100 millió euróra tartott középpályás vergődését.
A legnagyobb veszteség azonban Vidal volt, egyszerűen azért, mert szemben a másik két távozó kulcsemberrel,
a chilei középpályás távozására nem volt felkészülve a Juventus.
Az utolsó pillanatokban pánikmegoldásként szerződtetett Hernanes védekezésben, Khedira és Sturaro támadásban nem egy kategória Vidallal, és a meggyengült középpálya hibái feltárták a védelem gyengeségeit is.
Allegri azonnal lépett, és visszarendezte a csapatát az Antonio Conte vezetőedzősége alatt alapfelállásnak számító 3-5-2-es formációba. Közben arra is figyelt, hogy a fiatal játékosait ne dobja be túl korán, így a 26 millió euróért szerződtetett Alex Sandro és a 34 millióért vett Paulo Dybala alig lépett pályára szeptemberben. Allegri tudta, mit miért csinál, és nem érdekelte a közvélemény nyomása: kivárta, míg mindenki összeszedi magát, majd támadásba lendült. És azóta meg sem áll.
Rekordok nyomában
Február 28-án pont a Serie A-csúcsot 17 zsinórban aratott győzelemmel tartó Inter ellen állíthatja be a csúcsot Allegri csapata. De az egy szezonon belül sorozatban elért győzelmek rekordját már most megdöntötte (ebben a kategóriában eddig a Roma volt a rekorder 10-zel), hiszen az Inter sorozata átlógott a 2006/07-es szezonból a következőbe.
És lehet még egy csúcsbeállítás. A Serie A történetében csak egyetlen csapat tudott zsinórban öt bajnoki címet szerezni: a Juventus Quinquennio d'Oro (kb. Arany Félévtized) néven ismert, 1930-35 között rekordját bő nyolc évtized után állíthatja be a csapat.
Ugyanakkor hiába hasít rendületlenül a Juve, három másik saját rekordját a botrányos rajt miatt nem tudja megismételni: a legtöbb győzelem egy szezonban (33), a legtöbb győzelem hazai pályán egy szezonban (19) és a 2014-es idény 103 pontja is elérhetetlen.
A klub óriási kockázatot vállalt, amikor egy nyár alatt három kulcsjátékosát engedte el, de kénytelen volt fiatalítani igencsak koros keretén.
A csapat rengeteget fiatalodott a nyáron,
érkezett a 22 éves Paulo Dybala, a legnagyobb védőtehetségnek tartott Daniele Rugani (21), a szintén csak 24 éves Simone Zaza (a Napoli elleni győztes gól szerzője), Alex Sandro (25) és Mario Lemina (22), miközben Paul Pogba is még csak 22 éves.
Rugani a 34 éves Andrea Barzaglit pótolhatja (bár elképzelhetetlen, hogy nyáron ne hosszabbítsák meg a csapat legjobb védőjének a szerződését), a 38 éves Gigi Buffont – még másfél év van a szerződéséből – a 26 éves Norberto Neto válthatja a kapuban. Patrice Evra (34) már most felváltva szerepel Alex Sandróval, így a régi motorosokkal (Chiellini, Marchisio, Bonucci, Asamoah) kiegészülve ez a Juventus még hosszú évekig játszhat együtt.
Legalábbis papíron.
Mert hiába uralja Olaszországot, és tért vissza az európai élmezőnybe a 2006-os kizárás után a Juventus,
a leggazdagabb klubokkal nem tud versenyezni,
ha a kulcsjátékosai megtartásáról van szó. Paul Pogba, Alvaro Morata, Alex Sandro és Paulo Dybala mellett Max Allegrit is megkörnyékezték, és bár a Juve ellenáll, ameddig tud, van egy pont, ahol véget érnek a torinóiak lehetőségei, és kénytelenek elengedni a kulcsembereiket.
Az elmúlt időszak azonban azt mutatja, az igazolásokat intéző Beppe Marotta sportigazgatót és Max Allegrit kell csak megtartania a Juvénak, a többit ők megoldják.