Két évvel a csapatok lisszaboni összecsapása után ismét a Real Madrid és az Atlético Madrid játssza a Bajnokok Ligája döntőjét. Az esélyek – ahogy akkor is – szinte teljesen kiegyenlítettek, még ha a két csapat alaposan ki is cserélődött a 2014-es finálé óta.
A 2014-es győztes döntő alkalmával Zinedine Zidane még csak Carlo Ancelotti segítőjeként ült a padon, de Rafa Benítez csúfos kudarca után a francia világsztár megkapta a lehetőséget a klubvezetéstől.
Élt is vele: kinevezése után a Real Madrid szerezte a legtöbb pontot a spanyol bajnokságban, és BL-döntőbe vezette a csapatot.
A Real kapujából közben távozott a klublegenda, de a BL-döntőben is nagyot hibázó Iker Casillas, a helyét Keylor Navas vette át. A védelemben két további változás van: Coentrao helyén Marcelo kezd majd a bal oldalon, míg a sérült Raphael Varane-t a némileg megszelídült Pepe helyettesítheti majd.
A Real középpályája kétharmadrészt kicserélődött: Sami Khedira és Angel Di Maria már nincs a klubnál, helyettük Toni Kroos és Casemiro kerülhet a kezdőcsapatba – csak Modric maradt. A támadósor azonban érintetlen: várhatóan most is a Cristiano Ronaldo, Karim Benzema, Gareth Bale hármas lép majd pályára.
Az Atléticónak tulajdonképpen újra kellett definiálnia önmagát, miután a csapat legnagyobb sztárjai távoztak.
Diego Simeone azonban remek munkát végzett az újraépítkezés során.
Jan Oblak kifogástalanul vette át a világklasszis Thibaut Courtois helyét, sőt klubrekordot döntött a bajnokságban a kapott gól nélküli meccsek számával. A kapus előtti csapatrész is stabil, csak annyi a váltás, hogy Godin már nem Mirandával alkotja a védelem közepét, hanem Jose Maria Gimenezzel.
A középpályán azonban csak Gabi és Koke maradt meg, de ők annyira, hogy saját nevelésű játékosokként ők lettek az Atlético vezérei. Mellettük Augusto és a mindössze 21 éves tehetség, Saul Niguez kezdhet. A támadósor sem emlékeztet egykori önmagára: David Villa és Diego Costa már régen elhagyta a klubot, Antoine Griezmann és Fernando Torres a két utód.
Eredményeiben a 2014-es bajnok, három év alatt második BL-döntőjére készülő Atlético Madrid gyakorlatilag felért a Real és a Barcelona szintjére. Az argentin mester 2011-ben vette át a kispadot, és még úgy is képes versenyezni a legjobbakkal, hogy folyamatosan ki kell árulnia a sztárjait.
De a klub legalább szépen keres ezen.
2010-ben a csapat első számú csatára még Sergio Agüero volt, akit később 45 millió euróért sikerült eladni. A helyére Diego Costa érkezett 2010-ben csekély 1 millió euróért, őt 4 évvel később 38 millióért vette meg a Chelsea. 2011-ben már komoly pénzért, 40 millió euróért vették meg Falcaót, két évvel később a Monacónak passzolták el 43-ért. 2014-ben érkezett Mario Mandzukic, Antoine Griezmann, valamint Fernando Torres is, majd 2015-ben Jackson Martínez és Luciano Vietto – összesen 55 millió euróért, ám ezt az összeget fedezte Arda Turan és Mandzukic eladási ára.
Az Atlético remek játékospolitikája ellenére Gareth Bale szerint nincs olyan játékosa Simeonénak, aki beférne a Realba. A walesi szélső a Cadena COPE nevű rádió egyik műsorában azt mondta, hogy a Real komplett csapat, minden poszton a világ legjobbjai játszanak,
az Atléticóból egy játékos érkezése sem lenne erősítés.”
Bale vélhetően csak a Real csapatszellemét akarta erősíteni, de annyi igazság lehet a szavaiban, hogy Diego Simeone sosem kereste a játékosaiban a csillogást.
„Természetesen fontos, hogy egy játékos mennyire tehetséges vagy képzett technikailag. De számomra az a legfontosabb, hogy a kellő pillanatban helyén legyen a töke. Ha valakiben nincs meg a tökösség, a fibra, ahogy mi mondjuk, akkor sosem lesz belőle nagy játékos. Számomra azok a legértékesebb játékosok, akik képesek mindent beleadni, és mindent feláldozni a pályán. A siker a szív, a tehetség, az akarat és a küzdőszellem diadala. A csapatért mindent fel kell áldozni.
Egy igazi férfi arcát égeti a szégyen a vereség után, ezért mindent megtesz a pályán, hogy azt elkerülje”
– jelentette ki Simeone a döntő előtt.
Jelenleg kétség sem férhet hozzá, hogy az Atlético Madrid Európa legjobban védekező csapata. Ez a képessége teszi lehetővé, hogy igazi világklasszisok nélkül is képes felvenni a versenyt a Real Madriddal, a Barcelonával és a Bayern Münchennel.
A bajnokságban 38 meccsen mindössze 18 gólt kapott, és a BL-ben is csak 4-et.
A magas intenzitású agresszív védekezés az elmúlt években a csapat védjegyévé vált, a labda szinte állandó nyomás alatt van az Atlético térfelén. A letámadás és a visszatámadás is tökéletesen meg van szervezve, a játékosok kiválóan zárják le a passzsávokat, így – ha Simeone úgy akarja – teljesen ellehetetlenítik már az ellenfelek labdakihozatalát is.
Az, hogy Simeone edzői felfogása az ellenfél játékának ellehetetlenítésére épül, nem véletlen. Játékosként meghatározó éveket töltött Victorio Spinetto keze alatt a Vélez Sarsfieldnél, Spinetto pedig arról ismert, hogy az Argentínában kialakuló anti-futbol egyik vezéralakja volt.
Simeone a becenevét is neki köszönheti: mivel megvolt benne a Spinetto által is sokra tartott tökösség, így a Vélez és a Boca Juniors egykori kőkemény hátvédje, az ötvenes-hatvanas években aktív Carmelo "Cholo" Simeone után ő is a Cholo becenevet kapta. (Az azonos vezetéknév ellenére a két játékos egyébként nem áll rokonságban.)
Ha a Barcelona miatt nem is lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a Real támadósora a legjobb a világon, Gareth Bale magabiztossága megalapozott. Az egymagában 35 góllal záró Cristiano Ronaldo vezette csapat 110 gólt termelt a bajnokságban, és a BL-ellenfeleket is többször megszórta. Érdekesség ugyanakkor, hogy Navas 720 percen keresztül nem kapott gólt a csapat kapujában, amivel feljött a BL-örökranglistát 853 perccel vezető Jens Lehmann mögé.
A Real két tükörszélsőjével és felfutó szélsőhátvédjeival zilálja szét az ellenfél védelmét. Szimbolikus pillanat volt, amikor Gareth Bale, a világ egyik legjobb szélső támadója érkezésével egy időben szinte a hátsó ajtón toloncolták ki az európai klubfutball egyik utolsó nagy irányítóját, Kakát. Azóta nemcsak ő, hanem a posztja is eltűnt Európából, a Real Madrid pedig éppen a pálya központi szereplőjét felváltó kettős széljátékban bízhat a rombolásra berendezkedő Atlético ellen.
A két csapat 2014-es lisszaboni mérkőzése drámai körülmények között dőlt el. Az Atlético hiába vezetett szinte a lefújásig 1–0-ra, Sergio Ramos a rendes játékidő hosszabbításában, a 93. percben kiharcolta a ráadást. A hosszabbításban az erejével elkészülő Atlético már nem tudta feltartóztatni ellenfelét, így végül 4–1-re kikapott.
Diego Godín, az Atlético védője szerint a csapat most sokkal jobb állapotban várja a finálét, mint 2014-ben, amikor rendkívül fáradtan lépett pályára. „A nagy titkunk az, hogy csapatként remek teljesítményt nyújtunk. Minden egyes játékos kiveszi a részét a védekezésből, a csatáraink is egytől egyig védik a kapunkat, ha szükség van rá” – mondta Godin.
Míg az Atléticónál mindenki egészséges, a Realnál van két hiányzó: a védő Raphael Varane és Alvaro Arbeloa. A csapat legjobbja, a háromszoros aranylabdás Cristiano Ronaldo ugyanakkor kijelentette:
százszázalékos állapotban várja a döntőt,
sőt jobb formában lesz, mint a lisszaboni fináléban, ahol csapata utolsó gólját szerezte.
A portugál támadó akár két rekordot is megdönthet, ha gólt lő. Ő lehet az első futballista, aki három BL-döntőn is gólt szerez, ráadásul két góllal megdöntené saját BL-idénycsúcsát (17).
A két csapat egyébként nemcsak a döntőkben csapott össze, a tavalyi szezonban egymás ellen vívták a BL-negyeddöntőket is, és végül a Real egyetlen góllal jutott tovább.
A Real sokkal jobb mérleggel menetelt ugyan a mostani BL-döntőig – mindössze egy vereséget szenvedett –, de riválisa jóval nehezebb ágon jutott el Milánóig: a legnagyobb esélyesek között számontartott Barcelonát és Bayern Münchent is búcsúztatta.
Hatodik alkalommal fordul elő, hogy azonos nemzetbeli csapatok mérkőznek meg egymással a fináléban, de ez az első párosítás, amely másodszor fordul elő. Zinedine Zidane, a Real mestere pedig a hetedik olyan BL-győztes szakember lehet, aki előzőleg játékosként is a csúcsra ért a legrangosabb európai kupasorozatban.
A találkozót az angol Mark Clattenburg vezeti, a negyedik bíró pedig Kassai Viktor lesz.
