Társoldalunk:

Szurkolók véréből megmentett klub Dárdaiék árnyékában

2016.12.17. 10:25

Megyeri Balázshoz indultunk, valami egészen csodálatos jelenségre leltünk. A neve: 1. FC Union Berlin. A Dárdai Pál vezette Hertha árnyékában húzódik meg a német főváros második számú futballklubja, amely nem az eredményei, sikerei, játékosai, hanem a szurkolói miatt kívánkozik fel minden futballszurkoló bakancslistájára.

A Berlin keleti részének egyik külvárosi kerületében, Köpenickben alapított klubról érdemes tudni, hogy szinte soha nem ért el semmilyen kiemelkedő eredményt.  2001-ben elveszítette a Német Kupa-döntőjét, de nagyjából ennyi. A Bundesligában sosem szerepelt, idén ősszel sorozatban hetedszer indulhatott el a másodosztályban. Mivel az elmúlt években gazdaságilag is stabil lábakon áll, nyugodtan nevezhetjük az utóbbi éveket aranykornak. Mert bizony nem mindig volt így. 

Mindegy, hogy nyertek vagy veszítettek, a szurkolók mellettük álltakForrás: fc-union-berlin.de

Vér és verejték

2004-ben az Union Berlinnek égető szüksége volt nagyjából 2 millió euróra, hogy ne menjen csődbe. A klubot a szurkolók mentették meg, méghozzá a saját vérükkel. Aki Németországban hajlandó vért adni, pénzt kap érte cserébe. Elindult hát a „Vérem az Unionért" kampány, a szurkolók ezrével, tízezrével mentek vért adni, a pénzt hazafelé bedobták a kasszába. Csoda történt: a klub megmenekült.
2008-ban újabb nehézségek támadtak, fel kellett újítani a stadiont, de nem volt rá keret. Mit csináltak az Union Berlin szurkolói? Átépítették ők, maguk. A két kezükkel, ingyen és bérmentve. Az első napon kétezer szurkoló jelentkezett önkéntes munkára, akadt olyan, aki ideiglenesen otthagyta a rendes állását. 300 nappal és 140 ezer munkaórával később befejeződött a felújítás, a mai napig csodás kis stadiont dobtak össze. Különlegessége, hogy 80 százaléka állóhely. Mert az Union-drukkereknek eszük ágában sincs leülni.

Az Union Berlin jelene tökéletesen szembemegy a modern, profitorientált, túlreklámozott, „ha sok pénzed van, győztes leszel" futballmodellel, ezért is más, ezért is különleges. De már a múltban is hasonló szerepet töltött be.

A falnak le kell omlania

1989 előtt az Union Berlin legnagyobb városi riválisa a Dynamo Berlin volt. Ez a klub ezer szállal kötődött az Állambiztonsági Minisztériumhoz (erről a sorozatban nyert bajnoki címek is árulkodtak), ezáltal az NDK gyűlölt rendszerének szimbóluma lett. A tökéletesen független Union Berlin pedig az ellenállásé. Ha az Union Berlin szabadrúgáshoz jutott, a szurkolók azt kiabálták: „Die Mauer muss weg" (A falnak le kell omlania). Ez a jelenség odáig fajult, hogy a végén már senki sem a futballért járt a meccsekre.

A klub 2016-ban is tüntet, de már nem a hatalom, hanem az olyan tőkés, újgazdag klubok ellen, mint az RB Leipzig. Úgy vélik, aki megvásárolja a sikert, és nem a hagyományokra épít, csak árt a labdarúgásnak.

Futballpályán ritka az ilyen szép hagyomány

2002-ben egy Union Berlin-szurkoló úgy érezte, neki nem elég, hogy az év utolsó meccsén is együtt ugrál a többi szurkolóval, ő szeretne a társainak boldog karácsonyt kívánni. Kitalálta, hogy találkozzanak a stadionban karácsony előtt egy nappal, és énekeljenek ünnepi dalokat. Az első évben 89 drukker jelent meg, pár évvel később 15 ezren lettek, 2015-ben 28 ezren voltak. Mindenki kap egy gyertyát, és kilencven percen át szól az O Tannenbaum, a Stille Nacht és társaik. Plusz egy kis hosszabbítás.

Megható karácsonyi hangulatkép az Union Berlin stadionjábanForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Kay Nietfeld

Az esemény mostanra annyira népszerű lett, hogy már hetekkel előtte nem lehet jegyet kapni, és más klubok szurkolói is be akarnak jutni.

„Egyszerűen csak boldog karácsonyt kívánunk egymásnak, nem számít, hogy ki kinek szurkol.

Ezen az estén senki sem távozik vesztesként"  – idézi a The Guardian 2012-es cikke a büszke ötletgazdát, Torsten Eisenbeisert.

A 2014-es világbajnokságot Brazíliában rendezték, de az Union Berlin stadionja is bekerült a hírekbe. Nem érdemtelenül, a pályából egy óriási nappalit csináltak.

Az Union Berlin stadionja a 2014-es labdarúgó-világbajnokság idejénForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Maja Hitij

Ezek a legismertebb és legelragadóbb történetek az Union Berlinről, amely tényleg családbarát klub. Erről a saját szemünkkel is meggyőződtünk. Pontosabban a saját bőrünkön éreztük, mit is jelent valójában.

Mi ez, egy fesztivál?

Pénteken este másfél órával az Union Berlin-Fürth mérkőzés előtt érkeztünk a stadionhoz, amely kizárólag annyiban hasonlít a város másik végében található Olimpiai Stadionhoz, hogy ugyanúgy messze van mindentől. A neve viszont kárpótol: Stadion an der alten Försterei,  azaz Stadion az öreg erdész háza mellett. Hát nem egy Sports Direct Arena, és tényleg közvetlenül egy erdő mellett épült, a város szélén.

A villamosmegállótól erdei út vezet a bejáratigForrás: fc-union-berlin.de

A stadion lelátói az egyik hosszú oldalon nem kapcsolódnak össze, ez pont jó arra, hogy a sarkoknál lehessen találkozni. Még azokkal is, akik az ellentétes oldalon nézik a meccset. Egyébként hihetetlen könnyedén lehet közlekedni a stadionban. 

Nyüzsgés és fesztiválhangulat másfél órával a meccs előttForrás: Origo

Másfél óra volt még hátra a kezdésig, de a szurkolói boltban hömpölygött a tömeg, tömött sorokban vásárolták a klub termékeit, sálakat, sapkákat, mezeket. A magyarázat egyszerű: tudják, hogy ezzel a csapatot segítik. A szurkolók úgy érzik, hogy kötelességük az egyesületet támogatni.

Bár nem egy csúcsmodern stadionról beszélünk, a szolgáltatások kifogástalanul működtek, és be kell látnunk, hogy ez elengedhetetlen feltétel, ha élményt akar kapni az ember. 20 ezer néző gyűlt össze péntek este, de 3 percnél többet egyszer sem álltunk sorba. A bejutásnál, a vécénél, a puncsosnál és a kolbászosnál sem.

Másodosztályú foci, prémium élmény

Apropó kolbász. Kifogástalan választék volt minőségi grill ételekből, desszertekből (utóbbi futballpályán kimondottan ritka), alkoholos és alkoholmentes italokból. Olyan illatok terjengtek a pálya mellett, hogy néhány pillanatig egy budapesti streetfoodfesztiválon éreztük magunkat. Leszámítva az otthoni tömegnyomort és a túlárazott ételeket. 

Zsemle és steak, 2,5 euró. Már ezért megérte kimenniForrás: Origo

Az élvezeti faktort az is emelte, hogy mindenhol kedves arcok mászkáltak, sok idős szurkolóval, nagypapával, nagymamával, férfival, nővel, kisgyerekkel és családdal lehetett találkozni. Feszültségnek, stressznek, agressziónak és félelemnek nyoma sem volt. Mindenkit boldoggá tett, hogy ott lehet, és ez szinte azonnal átragadt az újoncokra is.  Ezek után garantált volt, hogy fülig érő mosollyal távozunk, legyen bármi a mérkőzés vége.

Milyen never walk alone?

Az élmények akkor sem értek véget, amikor felültünk a lelátóra. A klub himnuszát a totálisan őrült és polgárpukkasztó Nina Hagen énekli, egészen hátborzongató volt élőben hallani, húszezer ember előadásában. Minden hazai meccs így indul. (Az alábbi videó egy másik időpontban készült.)

A hazai futballisták bemutatásakor feltűnt egy elbűvölő szokás: ha a hangosbemondó kimondja egy játékos nevét, a stadionban lévő közönség visszaüvölti válaszul, hogy:

Fussballgott!  Mint kiderült, teljesen mindegy, hogy valaki egy napja, vagy tíz éve húzta magára először az Union Berlin mezét, ő egy Fussballgott (futballisten). Azért nem lehet rossz hétről hétre így pályára lépni...

A szurkolás az első perctől a kilencvenharmadik percig tartott, teljes hangerővel, a kapu mögött helyet foglaló ultrák szünet nélkül ugráltak és énekeltek (nagyon hangosan), egy percre sem lankadtak, a két hosszanti lelátó is gyakran bekapcsolódott, a hangulat olyan felemelő volt, hogy azt alig vettük észre, milyen gyenge a meccs...

Ha nincs sálad, be se gyereForrás: Origo

A csapat sztárja és egyben csapatkapitánya Felix Kroos, aki a Real Madridban játszó Toni Kroos öccse. A túloldalon sajnos nem láthattuk védeni Megyeri Balázst a Greuter Fürth mezében, a magyar válogatott kapus gyermeke születésére hazautazott, így nem tartott a csapattal Berlinbe. (Innen is gratulálunk!)

Felix Kroost (j) láthattuk a pályán, Megyeri Balázst nemForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Maurizio Gambarini

A találkozó egyébként 1-1-es döntetlennel ért véget, az Union a második félidőben szerzett vezetést, a Fürth a hajrában egyenlített, de ez nem is annyira fontos. A végső következtetés viszont annál inkább: ha ön szereti a futballt, és különleges meccsélményre vágyik, egyszer az életben menjen el egy Union Berlin-meccsre.